Eső

Zuhog az eső, villámlik, ropog, élveztem kint állni az erkélyen, miközben alattam a fák mintha menekülni kívántak volna a sötét felhők elől, ám gyökereik gátolták őket ebben. Halkan pattogott arcomra a hűs csapadék, az emberek az utcán siettek, szaladtak, gyerekek jöttek ki a szembeni panel folyosójának erkélyére, majd megtapasztalva az eső hidegségét szaladtak vissza. Előttem mosta a házak falait a víz, előttem tisztult meg minden, és nekem egyre csak azon járt az agyam, milyen hatalmas dolog, milyen káprázatos maga a villám, az azt követő dörrenések, ahogy eső ömlik apró cseppekben a felhőkből, hogy mit keresek itt.

NNNNNEH

Tegnap átszálláson voltam, felküzdöttem magam a buszra, a leghátsó ülésről felkel egy nő, gondoltam, leakar szállni, vagy sofőrt megkérdezni, vagy nem tudom. Lepattantam egy hátsó ülésre, ahol megállt, hogy elférjen, majd hallom, "épp leakartam ülni, de nem baj". Mondom, kellemetlen, csak annyit felelt, az. Utálom az ilyen ostoba embereket, mintha én egy kibaszott gondolatolvasó lennékm hogy a picsáját átakarja helyezni egy ugyanolyan ülésre, ami annyiban különbözik az előzőtől, hogy kettővel előrébb van.

Aggódom... nagyon... a spárban reggel nem láttam tubusos globus mustárt, ami nagyon jó, és én ma virslit akarok venni azzal, mert az a mustár valami isteni. De.. nem láttam, bár pár dolog át lett rendezve, reggel kb semmit nem találtam, croissant szoktam venni, 90 forint, 10 perc után, mikor megfordultam végre, ott volt mögöttem.

Remélem, lesz mustár... istenem, ne tedd ezt velem...

WTF brain?

Óje, már tízkor aludtam, pontosabban ágyban voltam, de maximum negyed 11 lehetett, amikor elaludtam. Ennek eredményeképp most keltem, de nem baj, este valószínűleg fogok tudni aludni. Visszaaludtam volna, de ettől az álomtól nem tudok, még visszhangzik a fejemben az üvöltés.

Pedig olyan nyugisnak indult... egy busszal utaztam általános iskolai osztálytársammal, akit bírtam annó, most is bírom, csak a kapcsolatot nem tartjuk. Egyszercsak a busz behajtott egy kisebb településre, ahol már esett a hó, de olyan sűrűn, hogy konkrétan nagy fehérséget láttam kint, egy-egy roppant homályos épülettel. Meg is kérdeztem, hogy ez amolyan hosszabb pihenő lesz-e, azt hittem, nincs leszálló-felszálló. De volt, ennek ellenére mégis egy amolyan pihenő pontnak bizonyult.

A buszból ekkor lett... nem is tudom, egy lakókocsi féleség, csak buszban, több üléssel. A sráccal körbejártuk, nagyon réginek tűnt már, úgy nézegettünk mindent, mint két bedrogozott ügynök, lassítva, nagyon hunyorítva. Volt benne konyha is. Mikor visszaértünk a helyünkre, ami leghátul volt, mondtam, hogy megyek enni, miközben szendvicseim nézegettem, magammal hívtam, jött is. A telefonom az ülésen hagytam, erre emlékszem.

Ó, igen. Volt egy kisebb párbeszéd a sofőr-később masiniszta, és egy másik volt általános iskolai osztálytársam közt. Ült a buszon egy kislány is. A sofőr megnézte a homlokát, nem látott semmit, és beszélték Dorottyával, mert nem fogom mindig kiírni, hogy volt általános iskolai osztálytársam, hogy minden nőnek piros pont van a homlokán, de a kislánynak még nincs. A férfi, aki amúgy az volt, akivel mentem a műanyag szelektívet begyűjteni elment sétálni vele, de úgy tekintett rá, mint a lányára, ha pedofilizmus lett vlna, az agyam csak-csak közli.

Tehát leszálltunk mi is kicsit levegőzni, Dorottya már lent várt. Elindultunk a sínek mentén. Hirtelen egy vonat jött, ami meg is állt a közelünkben. Ez a rész homályos, a lényeg, hogy a vonaton utazott méégegy voltáltalánosiskolaiosztálytársam, akiről írtam pár bejegyzéssel lentebb, vele jöttem egyik nap haza. Meg is említettem ezt a másik kettőnek. Mindenesetre ő tovább ment a másik vonattal, mi pedig elindultunk visszafelé. Közben elhaladt mellettünk egy vonat 2 vágánnyal arrébb, majd egy másik közvetlen mellettünk, ahol a többiek csak kicsit arrébb mentek, én viszont le is guggoltam, nehogy baj legyen.  

Elkezdtünk kocogni, mert kis késésben voltunk, már láttuk a mi vonatunkat, amikor megpillantottuk a sofőrünk, aki lélekszakadva rohant vissza, mögötte egy másik vonat, ami ugyanazon a sínen ment, ahol a miénk... félre volt állva (???). Persze nem sikerült megmentenie a helyzetet, amit be is látott elég hamar, berohant a fák közé (a sínek mellett egy fás lejtő volt), mi hárman is így tettünk. A száguldó vonat masinisztáján láttam a rémületet, de túl közel volt már, nem tudott fékezni sem, kanyarban álltunk le. Meglökte a miénket elég szépen, ami azonnal besodródott szintén a fák közé, törve maga előtt mindent.  

Mindhárman megúsztuk, a sofőrünk még felrohant a sínekre, és lekiabált, hogy váltók meghúzva (vágod, milyen részletes az agyam?), majd rohant is le közénk. Én is kiabáltam, hogy mindenki jól van-e, Dorottyának volt eltörve a karja, nem látványosan, de látni lehetett, ő üvöltött. Rohantam volna a kisodródott vonathoz, de valaki, aki benne ült, viszont iszonyatosan megsérült, torka szakadtából sikoltozott, és nem volt gyomrom közelebb menni, inkább felsétáltam a sínhez, és a távolba meredve arra gondoltam...

a telefonom remélem, egyben van.

 

Mert mire gondoljon az agyam, ha nem a telefonomra?!

Persze, ez már nem derült ki, mert felébredtem. 

Apacukafundaluka

Bvah, fenemód imádom sokak naivitását, amikor rájuk mosolyognak, és rögtön azt hiszik, hogy megtalálták életük szerelmét. Óember. Nem tagadom, régen én is ilyesmi voltam, ha néhanapján kaptam egy idegen mosolyt, nem életem szerelmét láttam a lányban, de belül elmosolyodtam, még ha kívülről meglepett fejjel is bámultam a mosolygóra, mintha akkor láttam volna először ellenkező nemű egyént.

De az emberek lassacskán változnak, illik kinőni ezt a fajta naivitást, és nem is a 13-14 éves lányocskák-fiúcskák könnyed lelke a gond, sokkal inkább az, amikor egy 19-20, vagy afölötti elméjét borítja el a rózsaszín köd, valahányszor kap egy mosolyt az utcán, ami persze egyáltalán nem biztos, hogy neki szólt, mármint én rendszeresen mosolyodok el az utcán, hol szélesen, hol kevésbé, mert gondolkozom séta közben, eszembe jut valami mókás, és máris hülyének néznek, bár én olyankor igyekszem lefelé nézni, nem mások szemébe, hogy megtudjam, mennyire bámulnak.

Pronto Przeciw Kurzowi

Háromnegyeddd hétkor keltem. Még akkor sem ébredek ilyen korán, ha suliba kell menni. Nem mintha terveztem volna, hogy így lesz, de ídesanyám beengedte a kismacskát, mert miért ne engedje be hozzám a kismacskát háromnegyed hétkor? Mindenesetre, inkább nem aludtam vissza, mert aludtam volna délig, inkább felkeltem az ágyból, így este talán tudok aludni már éjfélkor, hogy holnap is megtehessem ezt, miközben drága szobatársam mellettem recseg a kurva ágyával.

Óvintézkedésképp vettem fel zoknit az éppenséggel hideget érző lábfejemre, mert ha tovább vacogott volna, valószínűleg engedtem volna a kísértésnek, hogy visszafeküdjek, és a takaró alatt megszüntessem fázását, de nem, nem adtam meg neki ezt az örömöt, zoknit kapott. Én szemét.

Én mocskos rohadt

sze

mét

lá

da 

Én, a hetero lakberendező

Jut eszembe, milyen zseniális lakberendező vagyok, kedden sikerült eltolnom két ágyat, és közéjük tenni egy szekrénykét, elvégre nem lett volna túl jó, ha egymás mellett alszunk kiskifli-nagykifli pozitúrában, nameg azért, mert-mint utólag kiderült- nem szabályozza megfelelően bélszeleit.

Az enyém ágy a kisebbik, kemény, de milliószor kényelmesebb, mint a nagy, ami ki van feküdve, és fú.. egyszer aludtam benne, hogy mégis miért lett áthozva "szar" néven, és... megértem. 

A tusfürdő pedig csak azért van ott, mert hirtelen felindulásból ott helyeztem el, nem szokásom víz nélkül tusolnom a szobában.

 


Nyilván az első kép az előtte, máskülönben a címből kivehetném a hetero szót.
Zseniális logikával oldottam meg a helyzetet.
Zseniálissal.

Breaking Bad

A tegnapi sok F elhanyagolható, Breaking Bad 5. évadzárónak köszönhető felindulás volt. Bah, most várhatok nyárig, de gggyűlölöm. Baromira megtetszett a sorozat, minden része jobb az előzőnél, elég hamar ledaráltam az 5 évadot, igyekeztem belassítani az ötödik évadot, de nem bírtam megállni, hogy ne nézzem tovább és tovább :'(

Rajtam kívül valószínűleg senki nem fogja megnézni, de azért beteszem, legalább nekem nem kell rákeresnem, ha századszorra is látni vágyom eme remekbeszabott jelenetet, amikor a tutyimutyi kémia tanár először tesz egy "badass" dolgot.

Ah.

Stay out of my territory (L)

Az alatta futó zenébe meg beleszerettem. Nem hallgatok ilyesmit, de ezzz... tetszik.

FFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFF

Az új lakótárs...

.. egy fasz.

Komolyan tipikusan az a fajta, akinek a viselkedéséből, humorából, fejéről lerí, hogy nem szorult belé sok illem, kultúra, tudás, hogy konkrétan olyan, mint aki most mászott elő egy barlangból, és nem tudja, hogy kell bánni az emberekkel.

Kezdetben... volt a Föld lasmfgaskfgla

  

Tehát kedden beértem, nem volt a lakásban, nyolc körül érkezett. Még előtte nézegettem, hogy 3 szál cigarettát hagytam a fiókban, hogy beférjen a gyújtó a dobozba (mert akkor dohányzom, ha én akarok, nem akkor, amikor a cigi, szóval ritkán, ezért nem fogyott volna el csakúgy az a 3), és 1 várt vissza, ergo, se szó, se beszéd elvett kettőt. Lakótársam mesélte, hogy vett sütit a spárban, felvágta a felét, 4-5 szeletet egy tányérra, megkínálta vele a gyereket, hogy majd ugye biztos vesz egyet-kettőt. Nem. Maga elé vette a tányért.  

Megérkezett. Bemutatkozás után ment is ki az erkélyre cigizni, mentem vele, hogy mégis... említettem, hogy nemsokára megyek sétálni, amit lereagálta azzal, hogy "mész kurvázni?" ekkor már sejtettem, hogy a viccein nem fogok sokat nevetni. Megkérdeztem, hogy velem tart-e, ismét "hogy mégis.." indokból, (sajnos) velem jött. Egy normálisan kinéző, szép arcú lány közelített felénk, egy méterre sem távolodott el tőlünk, amikor megjegyezte, milyen jó kurvák vannak errefelé. Mikor említettem, hogy ezt talán meghallotta, csak annyit felelt, "ki nem szarja le".

Nem szégyelli kiereszteni a galambot sem, sőt, mintha élvezné is. Amikor játszik a laptopon, szeret kiabálni, hogy ki döglik meg, ha nőt öl (GTA), hozzáteszi, hogy te büdös kurva, illetve, lotyó.

Volt a konyhaasztalon 3 szál ropi, megkérdezte, kié, mondom, az enyém nem, nem is várt többet, már betömte.

Amikor jöttem el, épp az ágyon feküdt oldalt, fél segge kint, és az orrát turkálta, majd pöckölgette azt, amit talált, és ezzel fejezném be a rossz tulajdonságok listáját, noha még lenne mit mesélnem róla. Ó, még annyit, hogy tekintettel sincs másokra, engem is gondtalanul ébresztett fel, csakhogy egy kibaszott rágót kérjen. De persze, amilyen az adjon, olyan a fogadj, kurvára nem fog érdekelni, hogy alszik, sőt, kurvára direkt fogom felébreszteni kisebb zajcsapásokkal.

Akkor jöjjenek a jó tulajdonságai:

 

Transzformáció

Óóóóóóóóóóóóóóóóóje!

A keddi busszal szokott hazamenni két volt o.társam, mint az kiderült, nagyon megörültem nekik, rég láttam már őket. Velük voltam talán a legtöbbet középsuliban. Ismét szidtuk egymást, meg persze a szokásos "mi van veled" kivesézése. Jó volt.

Logisztika gyakorlatunk kemény ketten leszünk egész félévben.. ma pedig már jöttem is haza, mivel holnap ismét valami szőlőszedési mizéria lesz, amit szokásom kihagyni. Jöhettem volna a közvetlen busszal is, csak nekem még teljesen új tanárral volt órám, aztán gondoltam, inkább bemegyek, mert mégis.. de egész jó óra, környezetvédelem végig, néztünk videót lepkékről, meg kosokról, meg megnéztük óra végén a nemrég kilőtt űrszonda kilövését.

Haza pedig Salgótarjánnak irányában... már beállt a busz, kivettem a fülemből a zenét, amikor egy lány hangja a vezetéknevemen szólít.. nyeltem egy nagyot, és mikor rá néztem, rögtön a "na bazdmeg" szólalt meg belsőmben. Egy általános iskolai osztálytársam volt, aki oké, szeretbeszélni, de faszságokat. Végig csak hümmögtem, meg borzasztó tőmondatokban feleltem, amíg be nem kussolt. Próbált nosztalgiázni, de semmi kedvem ilyenhez pláne vele, amikor már X órája egy buszon ülök. 

A tetovált lány

Épp a kapuhoz értem, visszafelé tettem már az utam, kábé ötven felgyülemlett palackot vittem a műanyag gyűjtőbe. A szemem sarkából láttam, amint egy izmos boxert sétáltat egy lány, mikor ütöttem volna be a kódot a kaputelefonba, hogy bejutást nyerjek vettem észre, hogy a kistestű lány, és a nagytestű kutya is ide tervezi a belépést. Zúgott a kapu, nyitottam ki a fiatal hölgynek, aki abban a pillanatban átbújt karom alatt. No nem mintha olyan bohókás kedvében lett volna, mindössze szerepet cserélt ebével, és most az sétáltatta őt fel a lépcsőkön. Mosolyogva nyilvánított köszönetet, már amennyire lehetősége volt rá, utolsó betűit már pár ezred másodperces szünet után ejtette ki, a kutya már nagyon vágyott vissza kényelmes zugába. Tetoválva volt a háta, futólag láttam csupán, hisz rohantak fel a lépcsőkön. Hallottam a fürge lépteket, a csaholást egészen a negyedikig, ahol újra pillantást vetettem rájuk, miközben a kistestű lány kulcsait forgatta, hogy bejusson a szomszéd lakásba.

Ha hétvégén sem jelentkeznék, megölt az új lakótárs.

gahphad

Gyakran nem bírok magammal ilyenkor indulások előtt. Felkelek, indokolatlanul elsétálok az előtérig, majd vissza, ránézek a táskára, hamar végigfut az agyamon, kell-e valami extrát vinnem, leülök, nézek pár percig sorozatot, felkelek, megnézek egy állatot, ha épp a házban tartózkodik, megsimogatom, visszatérek, gondolkozom, mindent viszek-e, ez általában akkor van, ha várom is az utazást, meg nem is. Kíváncsi vagyok az új lakótársra, de a holnapi logisztika, meg minden, blöah.. ráadásul olyanok is vannak azon az órán, akik nem szimpatikusak, mármint így nem történt semmi köztünk, de egyszerűen taszít a jelenlétük.

Máma meg holnap, meg azután és azután.

Nemsokára, fél négykor irány vissza Gyöngyös. Hatra beérek, kezét rázom az új lakótársnak, váltunk 1-2 mondatot, majd elmegyek sétálni. Rég sétáltam este, a lámpák fényében, az üres utcákon, hiányzik. Holnap nyolctól fél négyig, azaz.. elméletileg fél négyig, csütörtökön déltől fél négyig, pénteken meg gyakorlatilag is nyolctól fél négyig, mert ahová megyek, onnan nehéz eljönni csakúgy. Aztán meg haza egy elég rémes busszal...... fél négyig leszek pénteken? Ja nem, mert fél kettő, fél négyig tartó órával nem értem volna el semmiféle buszt, csak pesten átszállósat, ahol stadionoktól újpest városkapuig, ameddig én egyedül nem találnék el, az biztos.

Jjjja. 

Napló

Kedden bementem a suliba, hogy leadjam a gyakorlati naplót, meg az igazolást. Mondta a tanárnő, hogy e-mailben, mert jaj, papír. Persze nem vette volna el a kezemből azt a kurva igazolást, hamár egyszer kinyomtattam, és ott volt nálam, nem, fotózzam le, úgy küldjem el. A naplót meg csináljam meg 4-5 oldalasra. Utóbbit most fejeztem be, az 1 oldalból lett 5 oldal.

Két pontot emeltem a betűméreten, és minden naphoz tettem be képet...