Könyvtárban vagyok, nincs mit csinálnom. Unalom, unalom és unalom.
Reggel 15 percen át vizsgáltam, hogy a lábujjaim odailleszkednek-e, ahol a papucsban kivan jelölve a rész. Nem teljesen, vagy a kínaiak csámpások-merthogy kínai gyártmány off course-, vagy én, de valamelyikőnk biztos.
Még.. 36 percig leszek itt, aztán kereshetem meg a drágakedvesaranyos szakfelelősöm, akinek hétfőn HÉTFŐN írtam, lesz-e holnap üzemi gyakorlat, és még mindig nem felelt, hogy nyalná le a hajam. Ha nem lesz bent, rákérdezek két gyereknél, akikkel együtt szoktam menni erre, ha ők sem tudják, ma megyek haza, mert plusz egy napra nem maradok a talán semmiért.
A két gyerek amúgy iker, tök humoros dolog az ikerség, nem tudom, hogy kopaszon mennyire hasonlítanának egymásra, mert eléggé más a hajuk, de valszeg kétpetéjűek, vagy én nem tudom, nem értek az ikrekhez, majd kikupálom magam a wikipédián, mert az mindent tud. De amúgy jópofa, tényleg. Egyforma magasak is, mindkettő alacsony, duci, jófejek, vagyis viszonylag jófejek, nem olyan jófejek, mint aki mellett röhögsz, hanem na, értik a humort úgy-ahogy.
Melegem van. Azaz már nincs, ahogy megérkeztem a fűtött épületbe a hidegből rögtön melegem lett, bár kint sincs hideg, indokolatlan volt összehúznom a zippzárt a pulóveremen, kabát még nem kell, annyira nincs cidri, majd ha lemegy az idő -2 alá, akkor felöltöm a széldzsekim, mert a nagykabátom ilyen pufajka, és abban még -20ban is megsülök, ha összehúzom, olyan, mint egy hordozható szauna, még súlyát tekintve is, mire kitavaszodik, annyit hordom, hogy rendesen kigyúrom magam csak azzal, hogy sétálok, persze aztán leveszem, jön a húsvét, és visszahízom, mert fuck you, that's why.
Elfogyott a kajám is, ma ettem meg az utolsó négy fasírtkát, amit hoztam magammal még kedden, meg betettem a két szendvicset, amit meglepő módon ismét kedden hoztam magammal, hogy majd megeszem óra előtt. Muszáj közvetlen óra előtt ennem, különben korog a gyomrom az előadáson, és az ugye irtó kellemetlen. Múltkor, amikor üzemi gyaksin voltam is elkezdett korogni, kínomban lenyeltem a rágóm, hogy bíbelődjön vele picit a gyomrom, egy kicsit segített is. Alig vártam az előadás végét, már keltem volna fel, amikor mondta a krapek, hogy van-e kérdés, ÉÉÉS az oktatóm miért is ne kérdezzen kettőt is, amire hosszan válaszolt? Oké, megvoltak, van-e kérdés, mégvalaki kérdez, anyád. Végre vége, van-e még kérdés, az egyik iker kérdez, azt hittem, agybajt kapok, de az volt az utolsó, azután végre mehettünk.
Milyen nagy dolgot hihet rólam az, aki gépelés közben rám pillant, elvégre az ilyet full komoly fejjel kell gépelni, azt hiheti, a szakdogám írom, pedig hahá, csak faszságokat írok a blogomba.
Még 25 perc.
Mellettem matekoznak, épp számokat diktál az egyik, a másik meg gépeli be. Tök Lost-ban érzem magam, aki nem ismeri, nem is érdemes ismerni, szar, unalmas, én mégis néztem, mert akkor még lekötött, ma már elaludnék az első rész után.
A könyvtárban olyan nehezek a wc ajtók. De komolyan, mintha egy banki nagy széfbe mennék be, ha felrobbanna az iskola, ez a két ajtó lenne az egyetlen, ami ép marad.
Kéne zsebkendő. MINDIG elfelejtem a zsebkendőt akárhová is megyek, 10-ből 9 esetben nem viszek magammal.
Csörög egy telefon rohadt idegesítően. Amúgy nem tudtam, hogy van még olyan izé a tévében, hogy küldesz sms-t, és akkor megkapod... a gangman style-t, komolyan, ki rendel még olyat? Nyilván van 1-2 ember, ha még mindig életképes ez a dolog, de eléggé meglepődtem, hiszen ma már két kattintás a neten, és a telefonodon is van, akinek meg olyan telefonja van, ami mp3 képes, és szereti a gangman style-t, az tudja már használni az internetet.
Még 17 perc. Asszem, katt a blogd be-re, és folyamatosan görgetem fel-le a fészbukot, hátha van olyan, ami századik látásra elkezd érdekelni.
