A morning sóban mutatták régebben, és pár napja ismét a hanganyagot, amin egy "beszélő" beluga hallható. Valamiért valahányszor meghallom, elkezdenek folyni a könnyeim, belém vág az ideg, tuti valami elnyomott gyerekkori emlék, vagy egyszer elraboltak az ufók, amik ilyen hangot adtak ki.
Régen a repülők zajától is mindig feszült lettem, mert féltem, hogy lezuhannak, ahogy egyre hangosabban búgtak a magasban.
Utálom, amikor társaságban elkezdek vigyorogni, mert beugrik valami olyan, és szanaszét harapdálom a szám belülről, vakargatom az orrom, köhögést színlelek, minden bajom van, csakhogy visszatartsam, mert elmondva nyilván senkinek nem lenne vicces.
Megnéztem a walking dead félévadzáróját, besírtam rajta, szomorú volt.
Pincsikutya kezdegetett velem, és mikor elkezdtem vele játszani, megakart harapni, komolyan olyan, mint egy nő.
Újabban ha köhögök, mert még mindig teszem, fekete pontokat is látok utána, élvezem az utazást.
Nem is tudtam, hogy elköltözött Győrbe. Rafinált. Mosolyogtam, ellenkező esetben én is ezt tenném, ha fogalmam sem lenne arról, hogy nem ott látom, ahol, én is.. elköltöznék Győrbe.
Beragadt egy mogyoróhéj, mármint az a lágyabb héj a két metszőfogam közé. Nem olyan a fogam, mint Madonnának, szóval rendesen beékelődött. Ha meghalok, és csontváz lesz belőlem, aztán kiásnak valami régészek ezer év múlva, látják majd, hogy mogyorót ettem valamikor, és én leszek a mogyorós lelet.
Délután óta eljutott a porszívó a szobámba, nincs erőm bekapcsolni, és összeszedni a mocskot a földről. Pedig két órája már a konnektorba is bedugtam.
Kaparóson nyertem háromezer forintot.
Múlthéten lottón nyertünk húszezret, húsz-ezer? Sosem tudtam ezt, asszem, a 20ezer a határ, és azután már elválasztunk, leszarom, húszezer. Legalább besegített egy csekkbe.
Ez szerintem már volt, vagy ha nem itt, akkor előző blogban, mindenesetre azóta sem tudom, hogy MIAFASZEZ
Amikor éjjel sétálni megyek, vagy balra kanyarodok, és bambulok a távolba a városból kivezető úton, vagy jobbra, és bambulom az eget egy játszótéri hintából.
Mostanában az utóbbi mellett döntök, speciel most is onnan jövök. Van a játszótér mellett egy sarokház, aminek elhaladok az ablaka előtt. Mindig félig van engedve a redőny, legalábbis ilyenkor, olykor megy a tévé, de a legtöbb esetben csak a tévén elhelyezkedő digitális órát látom piroslani. Bár nem értem, miért nem húzza le teljesen a redőnyt, én ha elkezd sötétedni mindig tolom is le, utálom a tudatát annak, hogy beláthatnak.
Noha borzasztóan magányos, ugyanakkor kicsit relaxáló ott ülni a hintában, a csendben, miközben fújom ki a füstöt, és meg-meglököm magam. Néha eszembe jut, lát-e valaki, vagy legalábbis hallja-e a hinta halk nyikorgását. Ijesztő látvány lehet, ahogy egy két méteres monstrum bemegy a fák között a játszótérre, majd elkezd hintázni, én tuti beszarnék magamtól, és nem mernék éjjel aludni.
Anyám szerint bagoly vagyok, szerintem ember.
Mókás, amikor az embereket "hasonlítjuk" az állatokhoz, elvégre mi is azok vagyunk, csupán mind közül a legsokszínűbb.
Kivéve a kaméleonokat, azok odabasznak rendesen.
Állítólag sokat káromkodok. Nekem ezek csak szavak, mondhatom, hogy a kurva életbe, vagy a picsába, nem ártok vele senkinek, ha úton-útfélen mindenkit lekurváznék, lepicsáznék, akkor megérteném, hogy megjegyzik, de így ebben a formában nekem abszolút nincs bajom a dologgal, kicsúszik, leírom, csúnya-nem csúnya. Mindenkinek van popsija, feneke, segge, picsája, mégsem műttetik le, mert olyan ronda lenne, az meg, hogy "a seggbe" kicsit hülyén hangzana, míg a picsának van egy hangzása, ami megfelelő akkor, ha épp indulatosan akarom kifejezni magam.
Akinek meg nem tetszik, elmehet a seggbe, a pillangó életbe már, szeretkezzétek meg.
Egy kezemen megtudnám számolni, hányszor sikerült automatából vásárolnom valamit sikerrel. Vagy elnyelte a pénzt, vagy folyamatosan a bedobás után potyogott is ki alul, vagy meg se találtam a nyílást, ahová a pénz kerülne. Asszem, nem próbálkozom többet velük. Rohadjanak meg. Szemétládák.
Ettem hekket, elfelejtettem, mennyire nem szeretem.
Ha egyszer olyan helyzetbe kerülök, hogy egy éven át csak egy hekket adó automatából ehetek, nem lennék boldog. Azon kívül, hogy szanaszét romlana a hekk egy nap múlva, hát még 365, ráadásul, ha jönnének újratölteni, szerintem megölném az embert, és megenném őt, esetleg követném visszafelé, hogy kijussak.
Remélem, nem kerülök ilyen helyzetbe.
Légyszi ne.
Léccyke.
Lol.
Befejeztem a Boardwalk Empire, vagyis a Gengszterkorzó negyedik évadát. Mire elkezdődik ősszel az ötödik, egy mellékszereplő nevét sem fogom tudni. De azért azt a halált megkönnyeztem. Utálom, ha úgy írnak ki valakit egy sorozatból, esetleg filmből, hogy épp lehetősége lett volna a boldog életre a nyomor után.
Notre Dame-i toronyőrt néztem délután, mert kedvenc dizni, és jó, és szép, és minden.
Ezen a jeleneten meg jobban bekönnyezek, mint amikor Simba apja meghal t_t
Gyakran használom a bekönnyezés szót, mert a sírás ugyebár hosszabban tartó folyamat, zokogni meg mégsem kezdek el minden alkalommal, egy-két csepp kicsordul, felüvöltök, hogy MIÉRT, levetem magam a padlóra, összegörnyedve, indokolatlanul püfölöm a parkettát, és megy minden tovább. De ez csak bekönnyezés, nem más.
Asszem, bizonyos szituációkban eléggé áldozat típus vagyok, anyám rendelt valamit a netről karácsony címszó alatt, ami 9990 (de GYŰLÖLÖM ezt, miért nem egy tizes) forintba került, ma érkezett meg, mentem is a kis pénzzel a kezemben, hogy átvehessem. Aláírtam a papírt, mire mondja a futár, hogy és akkor ő kér 30ezret. Én meg rögtön rávágtam, hogy pillanat, bemegyek több pénzért. Ember. Wáj. Simán odaadtam volna neki harmincat, ha nem mondja nevetve, hogy viccelt, és mutatott rá az összegre, ami egy miliméterre volt az aláírandó felület felett.
Persze nyilván boltban nem csinálnék ilyet, meg ha vásár van, ott is direkt megkérdezem valami árát, majd elkezdem húzni a szám, és naaaagyon gondolkodni, amíg az eladó nem mondja olcsóbban (10/9 esetben beválik), de így, hogy hirtelen rávágta olyan természetességgel, hogy elhittem, szerintem a kezébe adtam volna az összeget.
Vagy bezárom a kaput magam mögött.
Tegnap éjjel direkt sietve mentem ki a kerítés kapun, majd csuktam be magam mögött, mert hogy ne menjen be a hideg a kertbe wtf, 1 ezred másodperccel utána beugrott, hogy hoppá, de valamiért abban a pillanatban siettem a dologgal.
Szeretem, amikor pincsikutya összeráncolja a homlokát, és nagyon figyel valamit. Olyankor mindig kicsit megfiatalodik.
És szeretem a vasalás illatát, mindig az jut róla eszembe, amikor rééégesrég, még általános sulisként vasárnap..vagy talán szombat este néztük a szokásos két sorozatot, a Poirotot, meg a Queen doktornőt. Ma már egyiket sem tudnám megnézni anélkül, hogy ne unnám halálra magam, de akkor szórakoztató volt, talán azért is, mert inkább néztem azt, mint ágyba menjek, és másnap suliba kelljen mennem. Akkor vasárnap volt valszeg, mert hétfőn megyünk, vasárnap nem, igaze, igaz, köszi nicsmit, de hadd háláljam meg, nem kell köszi, tényleg semmiség, deee, naaa, MONDOM, HOGY NEM, TE FASZFEJ, MI
A
FASZT
NEM
ÉRTESZ
EZEN
Okcső. Cső.
Ha Zsanihoz beszélek éjjel az udvaron, mindig a holdat nézem. Valahol megnyugtat szólni hozzá, emlékezni rá, panaszkodni neki, kérdéseket feltenni.
Mint egy beszélgetésből megtudtam, a...z érdekes arcú lányok azzal vígasztalják magukat, amiért nincs barátjuk, hogy nehezen kaphatóak. Jézusom, majdnem felrobbant a fejem attól a beszélgetéstől, ahogy ábrándoztak a tökéletes férfiemberről. Nem volt nálam a fülhallgatóm. Szenvedtem. Senkinek nem kívánom azt a kínt, amit abban a tíz percben átéltem. Senkinek...
Viszont leült velem szembe egy lyány a négyes ülésnél-hogy máshogy tehetné meg ezt egy buszon-, akinek legalább jó volt nézni a szemeit. Az a fajta szempár volt, aminél sajnálja az ember, ha pislog, mert addig sem látni. A szép szemek jók.
Hintáztam éjjel, lecsúsztam egy csúszdán, jó volt, szórakoztatott, egyedül, mert egyedül, hazafelé néztem, hol megy a tévé, megláttam egy kerítést, nem tudom, miért tettem, átmásztam, egy háznak a kerítését, fogalmam sincs, mi vitt rá, de késztetést éreztem arra, hogy szépen áthuppanjak rajta, és reménykedjek abban, hogy nem tartanak ebet. Másztam is ki persze, nem volt célom bóklászni a kertben, esetleg lopni.
Unom már, hogy minden alkalommal, mikor ""szerelmes"" leszek, mikor azt hiszem, hogy amit érzek, az szerelem, holott mindössze azt érzem, hogy bazdmeg, szar egyedül lenni, végre egy hülye, aki szeret, végre valaki, aki leköti a gondolataim, végre valaki, akivel eltelik az idő. Aztán mikor vége, bánkódom, és sosem tudom igazán, hogy az ember miatt bánkódom, aki kifutott az életemből, vagy magam miatt, mert ismét egyedül, ismét nincs aki lekösse a gondolataim. És minden alkalommal az fáj, hogy csalódtam magamban, hogy még mindig, ennyi idő után sem vagyok képes Őszintén érezni valaki iránt.
És ez biza kurvaszar.
ÉS A CANDY CRUSH IS FELBASZ MÁR
Utóiratba tartozik, hogy rosszalkodik a szívem. Szúr, "túlpörög", szerintem megfogok halni. Kaptam gyógyszert rá, kidobtam, nem kell, megoldom magamnak, a gyógyszer csak eléri, hogy újabb gyógyszer kelljen, ha meg nem oldom meg, akkor a gyanúm beigazolódik, de egy biztos, a disznók röfögnek, ezért teszem én is olykor nevetés közben. És mivel franciát is tanultam, ott oui-zhattam is, érted, mert uí, mint francia igen, és haha, a humorom olyan kifinomult, mint amennyire biztos, hogy sosem jut eszembe a mint után semmi frappáns.
Kurva candy crush, az istenért kell ilyen nehézre csinálni a pályákat, csak sikerélményt akarok, nem megmenteni a világot, de nem, mert ha leszedem a keresztezett izéket, akkor elönt mindent a csoki.
Komolyan... ez egy kis szar játék, amit 8 évesek tolnak, és én, csinálhatták volna olyanra is, hogy megoldhassák a szellemileg visszamaradottak.
Megnéztem ma a Tenacious D-t megint, szórakoztató kis alkotás, teszek be zenét, amit senkisem hallgathat meg, akit érdekel a film, mert a vége van benne, és spoiler, nem mintha amúgy bárki meghallgatná amiket ide berakok, de így nekem sem kell rákeresnem, ha kedvet kapok hozzá.
És fogyóban van a dohánytermékem. Viszont sétálni bármikor sétálhatok.
Amúgymeg jó zenék vannak benne, ez meg főleg az az én fülemnek legalábbis. Csak ne pofáznának bele.
TASTE MY LIGHTNING FUCKER
Jártam erre meg arra, és ezt viccesnek találtam. Akinek nem tiszta, ez egy ajtó a "levegőben".
-Helóóó Szabi!
-Helóóó, rossz számot hívtál!
(éreztem a meghőkölést, majd kevesebb lendülettel elnézést kért, én elnéztem, mert kedves vagyok)
Szerencsére ő nem hívott még kétszer fel öt percen belül, mint egy régebbi esetnél egy öregebb nő tette. Idősebb bocsánat, a nők nem öregszenek, csak idősödnek, elrepül felettük az idő, megfakul a szépségük, lóg a mellük, klimax, halál.
Emmeg egy régebbi kép, de kezem közé akadt, és a telefonom nem teszem gyakran gépre, szóval kihasználtam az alkalmat, roppant művészi, a pulóverem árnyéka, amit megörökítettem, hisz akinek ilyen izgalmas az élete, annak ez egyszerűen szenzáció, noha minden mást is lefotózok, amiben felfedezek egy arcot, vagy valamit, van valahol egy bárányfej alakú felhőm is, aminek a nap a szeme, majd ha legközelebb tíz év múlva felrakom gépre a telefont, az is közzé lesz téve.
Szeretek éjjelente, mikor már az, akinek van esze alszik kimenni a tőlünk másfél percre lévő kivezetőútra, és bambulni bele a végtelenbe, nézni a sötét házakat, megörülni, ha valahol villanyt látok égni, elgondolkozni, mit csinálhatnak épp, ha wc-ben ég, akkor hogy kicsi, vagy nagy dolog-e (nem), ráadásul ilyen hidegben a cigarettafüstben is jó gyönyörködni, egész sokáig látni, ahogy repked. ...talán, ha utóbbit abbafejezném, nem köhögnék.
Esett a hó itt is, borzasztóan minimális, be sem fedte teljesen az utat, csak nyomait hagyta, jelezve, hogy nemsokára jön, vegyük elő a hólapátokat. Szeretem a havat, szép, ropogós, puha, egyszer játékból arconbasztak egy megfagyott, forgalmas utcáról felvett, félig lesózott, mocskos darabbal, az fájt, de azért szeretem. Ugyanakkor minden egyes alkalommal, amikor megjelenik, amikor sétálok benne, előttem van a kép, ahogy fagyoskodom a sportcsarnok előtt várva a tesitanárra, mert addig nem mehettünk be, amíg a tanár meg nem jött, noha első óránk volt, fél nyolc körül, és kúrvahideg, amikor jött az sms Zsanitól, miszerint "esik a hav *-*". Ő jobban szerette nálam a havat, imádta.
Plusz szeretek a kivezetőúton elbújni a kocsik elől, mert olyankor már késő van, és nem akarom, hogy kurvának nézzenek, viccesnek találom, hogy fogalmuk sincs arról, ki les rájuk az egyik fa mögül, miközben békésen kocsikáznak.
Általában eszek sorozatnézés közben, és fordítva. Utálom, ha van intro az elején, ami több, mint két másodperc, mert addig megáll a számban a kaja, vagy csak borzasztó lassan rágok, hogy annyival több jusson a sorozatra.
Éjjel szép szél volt esővel, miután elállt az eső kimentem nézni a szelet, és hallgatni, ahogy tyütyüznek a villanyvezetékek, mikor összeütköznek. Percekkel később ki is ment a közvilágítás. Szeretem, hogy ilyenkor szél után minden olyan apokaliptikus, szanaszét hevernek a kertben található dolgok, emberi tetemek mindenütt, a vízelvezető... félcső kint a járdán, mert nincs rögzítve, csak oda van téve, hogy a tetőről lefolyó áradat mégse menjen be a ház alá.
Kicsit hosszabb ideig hagytam a karom a forró radiátornál, ami közvetlen mellettem van, és egy csíkban vízhólyagos lett. Kár, hogy csak addig, jó volt kinyomni, vékony réteget érintett a dolog, szóval olyan volt kicsit, mint a pukkantóspapír. Ha pukkantóspapír lennék, már nem lennék.
Kaptam mikuláscsomagot, nincs szívem megenni a mikulásfigurát, de eltenni sem, mert nem olyan noname, mint amit elraktároztam immáron szerintem 6-7 éve, és kicsit betörve ugyan, de még itt van a fiókomban. Kár, hogy azt a kis vonalkódot már leszedtem róla, gondolom, azon volt feltüntetve, hogy meddig jó. Valahányszor meglátom elgondolkozom azon, hogy mi lenne, ha megenném.
Nincs szívem kidobni, ő már családtag, akit féltve őrzök, ilyenkor sem rakom ki dísznek, mert ha ez valahonnan leesik, vagy egy papírdarabot rárakok, ripityára törik, így is jóformán a csomagolás tartja össze.
We are disappearing inside
