Le kell cserélnem a csengőhangom, valahányszor hívnak, és nem órán vagyok, megvárom, míg bejön a gitár a Carry on my wayward son címmel ellátott Kansas számban, amit nem mindig vár ki a hívó fél.
Már ha van rajta hang, az esetek 90%-ban nincs.
Igazából már nem is tudom, miért, még középsuliban szoktam rá arra, hogy napi 24-ben rezgőn van, mert a franc se kapcsolgatta délután, aztán másnap vissza, nincs nekem arra napi 4 másodpercem.
Pókhálókat égettem öngyújtóval, ami remek szórakozásnak bizonyult, majdcsak magamra gyújtom a házat véletlen egyszer.
Amikor telefonozok, a hüvelykujjam körmével mindig kocogtatom a telefon oldalát.
A hüvelykujjam is használom hozzá, nem szedem le a körmöm, és úgy viszem véghez mindezt.
Szerintem akkor hánynék.
Ezekkel a kényszermozgásokkal már magam idegesítem, ha játszogatok valami aranyos kis járkálós bizbasszal, amikoris ugyebár a billentyűzet bal felét használom, akkor a caps lockot ütlegelem a kisujjammal.
Próbálom megállni, hogy ne basztassak folyamatosan valamit, de nem megy.
Ez
nem szomorít el, majd ha elromlik a caps lock, bánatos leszek.
A telefonon viszont érezni, ha végigsimítja az ember a körömbaszkodást.
Node legalább jött a fails of the week.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése