Még mindig mocskos mód utálom a mozgólépcsőket és a metrókat. 

Csak törlöm és törlöm egymás után az első szavakat, mondatokat. Nem tudom, pontosan hogy is kéne belekezdenem. Mindig nehéz belekezdeni, kivárni a folyamat végét, ami után már észrevétlenül sodródhatunk. Mondhatni sok embert bántottam, sértettem meg, martam el magad mellől. Szerettem volna, és még mindig szeretném úgy hinni, hogy jó ember vagyok, ám mivan, ha szimplán nem? Ha az egészet csak a saját magam megnyugtatására beszélem be magamnak, és közben valóban nem érdemlem meg a jót? Tisztában vagyok azzal, kiket martam már el magam mellől, akik olyanok voltak, mint én, olyan voltam, mint ők, akikkel jól éreztem magam és akik megkönnyítették a mindennapjaim pusztán azzal, hogy voltak. Az utóbbi időben.. nem tudom, mi lehetne a jó szó rá, megtanultam látni. Annyira lekötött a saját egóm, az én, hogy ugyan észre tudtam venni egy gyilkosban is a jót, azonban magát a szerepet, amit betölt kevésbé. Hiszek abban, hogy minden találkozás, kapcsolat képes előrébb vinni minket, hogy legyen akármilyen rossz is valaki, utálkozzunk bármennyire, az mégis segít. Hogy akármilyen sérelem, fájdalom is ért bennünket, az ugyanakkor jó. Sosem fogunk megérteni egy másik embert, tudhatjuk azt, mit gondol, tudhatjuk ránézésre, ha bántja valami, felfogni az ő érzéseit, az ő gondolatait teljesen sosem leszünk képesek, és éppen ezért vagyunk mindannyian csodálatosak. És valahol köszönettel tartozom azoknak, akik fájdalmat okoztak, akik megbántottak, akik miatt könnyeket ejtettem, mert képesek voltak formálni. 

Szerencsésnek mondhatom magam abban a tekintetben, hogy mindig voltak körülöttem, velem emberek. Mindig volt valaki, akinek a hátán aláírhattam volna, noha egy könyv befejezését nem várták volna meg. Két emberen múlik, nem az én és nem az ő hibájuk, hogy elkallódtunk egymás mellől, és jogom sem lenne ujjal mutogatni. Emberek nélkül, vagy velük, de majdcsak lesz valami. Elvégre sosem halunk meg igazán.

I ponder of something terrifying

'Cause this time there's no sound to hide behind

I find over the course of our human existence

One thing consists of consistence

And it's that we're all battling fear

Oh dear, I don't know if we know why we're here

Van új telefonom. Töltöttem le rá 5000 appot, de a legjobb mégis a tojástörő, amiben 999 999x kell kattintani, hogy feltörjön.
Remekmű.