K.I.T.T., szállj be a kocsiba!

Aaah, egy dolgot nem tettem még meg. Van új monitor, már egy ideje 2 év után beszereltem az 5.1-ből hármat, mert nem volt elég elosztó, és azóta sem volt eszemben venni, szóval csinálok egy kis helyet a gépen, és letöltöm a Transformers 1, 2, 3-at HÁÁÁDÉÉÉ minőségben, aztán meg is nézem, ha nem is sorban, de legalább három egymást követő napon.

Az első részbe... pfh, borzasztóan belevoltam buzulva, azóta már persze kinőttem a dologból, de akkoris szeretem, mert ezek ROBOTOK az ŰRBŐL akik átváltoznak AUTÓKKÁ vagy repülővé, meg mittudoménmivé, és váh.

Természetesen szigorúan felirattal nézem, milliószor jobb úgy a robotok hangja, szinkronnal béna.

Ráadásul szeretem azt a hangot, ahogy átalakulnak, meg a robbanásokét, és váh. Be is teszem az első rész hádéjét, mert jó.

Kutatók éjszakája

Ó, ketten megosztották az I love Jesus oldalra postolt képemet, amit még a 9gag-en láttam pár hete/hónapja.

Kutatók éjszakája.. nem volt olyan rossz, bár a megnyitó kicsit szemétség volt, mert konkrétan 5 perces volt, és egybeolvasztották egy 45 perces előadással, de sebaj, tűrhető volt, aranyos volt a bácsi, aki beszélt a gyógynövényekről, és a betegségekről, igaz, kábé semmit nem jegyeztem meg, csak azt, hogy a nőknek cukor nélküli szilvalekvárral kell kenegetni a mellüket bizonyos időközönként a mellrák ellen, de ez engem olyan nagyon nem érint.

Sokan voltak, az aula meg nem túl nagy, szóval ott tökéletes heringség volt, de legalább találkoztam pár évfolyamtársammal, akikkel járkálhattam, néztünk lego-robotharcot, és rácsodálkoztunk egy ikerpárra.

Igazából az ikrek jobban lekötöttek, én is megdöbbentem, amikor egy csak látásból ismert évfolyamtársam kétszer láttam, ráadásul nem is néz ki rosszul a leányzó, migiri.

A kémia tanárom meg aranyosan mutogatta a gyerekeknek a látványosabb kísérleteket egy standon, furcsa volt így látni.

Tetszett az egész, a tömeg abból a szempontból jó, hogy érdekli az embereket ez, de tényleg szörnyű volt közlekedni benne, főleg nekem.

Ami nem tetszett, az pár anyuka... elhiszem, hogy dolgozhatott aznap, fáradt volt, de akkoris, csóri gyerekek olyan szépen kérték, hogy hadd nézhessenek meg ezt-azt, ami ugye ingyenes, maximum időbe kerülhetett volna, azok meg puffogtak.

Véletlenszerűen betévedtünk egy hüllős 20 perces előadásra is, amit pont az egyik tanárom tartott, látta, hogy ott vagyok, örülni kell az ilyennek, vizsgán jól jöhet. A végén elővett egy kisebb kígyót (bebaszott volna, ha kihúz az asztal alól egy 5 méteres szörnyet) egy zsákból, én akkor hagytam el a termet.

Pisimobil

Nem tudom, hogy jófej a szervezetem, vagy köcsög. Azt hiszem, inkább jó, reggel arra keltem, hogy figyelmeztet, csurgatni kéne, de persze beleszőtte az álmomba is, már ott elmentem wc-re, majd éreztem valami belső nyomást, majd felkeltem, és fáradtan indulhattam is ki. Volt már erre példa természetesen, a legjobban a kiskori maradt meg, olyan... 5 év körüli lehettem, akkor a kis szemét bizony későn figyelmeztetett, és hoppá.

Az maradt még meg, amikor álmomban hallottam az ébresztőm, az ottani környezetben kivettem a zsebemből a telefont, kinyomtam, és lám, aludtam tovább. Még a legelső telefonommal történt, nagy szám volt az, hogy színes a kijelzője, most meg már szinte az is alap, hogy érintőképernyős, amiről akkor álmodni sem mertünk.

Félelmetes, mennyit fejlődött a technika milyen kis idő alatt.

Eb

Hazafelé a buszról egy kistermetű keverék kutyust pillantottam meg szinte a semmi közepén. Meg volt rémülve, a busztól is behúzott farokkal, és kétségbeesett képpel hátrált el, ahogy elmentünk mellette.

Rögtön könnyek szöktek a szemembe, nagy az esély rá, hogy kitették egy kocsiból csakúgy, mert ráuntak, mert nem kellett többé. Túl messze voltunk bármelyik településtől, mintsem addig iszkoljon egy szökés során, persze ez is benne van a pakliban, de igen nehezen jutahtott volna el addig az út miatt.

Nem tudtam nem gondolni rá, bár hazahozhattam volna. Nem tudtam nem gondolni arra, hogy hány állatot hagyhatnak csakígy el, pusztán azért, mert ráunnak.

Annyira kétségbe volt esve.. 

Túrrrra

Pénteken voltam túrázzzni egy kicsi, 500 méteres hegyecskére gyakoralt keretein belül. Kilencre kellett mennünk, kicsit többen voltak, mint amire számítottam, összegyűlt kábé 40-45 ember. Az eleje szörnyű volt, szinte méterenként megálltunk, hogy a tanár elmagyarázzon egy-egy növényt, de aztán jöttek a hosszabb séták. Nem lett volna velük gondom, csak felfelé voltak meredekebb részek, és váh.. amikor sokáig nem álltunk meg, csak mentünk feljebb, ott kipurcantam, de szerencsére utána jött egy hosszabb pihenő, és lefelé már kellemes volt, csak baromi nagyot kerültünk.

Én balga azt hittem, hogy majd szépen visszamegyünk azon az úton, ahol jöttünk, és csokkolom, de nem, átmentünk a szomszédos településre egy szép erdőn át. Bánni nem bántam, csak néhol tényleg unalmas volt, mivel senkit nem ismertem, így egyedül baktattam a többiek után.

Láttam vaddisznót is egy elkerített területen.

A végén felajánlotta a tanár, hogy vissza lehet menni busszal, de én inkább a gyaloglást választottam. Nem kellett volna annyira, jól bírtam, de az utolsó 10-15 percben kezdett el bitangul fájni a talpam.

Háromig ment a gyaloglás, szóval egy enyhe hat órás túra volt, nagyon maximum 1 óra pihenővel összesen. 

Bumm

Bah. Hazafelé a buszon a mögöttem ülők legnagyobb örömére bevágtam a fejem a kapaszkodóba, amikor álltam volna fel leszálláshoz. Utálom, ha ez történik.

Persze ez nem volt elég, még a konkrét leszállásnál is megtalálta a fejem az ajtó felső részét, mert miért is ne vágjam be mindenütt a fejem? Bár az elsőnél még egy közönyös hangú "aucs" is kicsúszott. 

Madafaka

Ó, hogy baszná meg, benyelte a csokiautomata a pénzem. Bár a cél az volt, hogy megszabaduljak az apróimtól, miközben csokit eszem, az egyik része sikerült. Épp jött ki egy férfi, megkérdeztem, hogy mizu, mondta, hogy fel kell hívni az automatán található számot, mert ők foglalkoznak a gépekkel. Nem hívtam, minek hívtam volna, a 100 forintom úgysem térítik meg, és így más is pórul jár majd, BWÁHÁH!

Amúgy a férfinak durván össze volt nőve a két szemöldöke. De tényleg. Még csak képen láttam ilyet, nem értem, miért nem borotvál egy elválasztót.

 

Szösz-filmek

Huah. Blogolok egyet, hogy jobban menjen az idő, mobilról úgyis sokáig tart.

Délután bekapcsoltam a tévét, a tv2-n ment valami butaság. Fura, hogy egy filmről az esetek 99%-ban lerí, hogy nem amcsi. Legalábbis számomra, biztos a szájmozgás teszi beszéd közben, fogalmam sincs, de erről is 2 mondat után tudtam, hogy vagy német, vagy francia.
Kanadai volt.
A magyar filmet meg rögtön felismerni, mondhatni fájóan magyar, nameg tuti szerepel benne Csányi Sándor.

Ettem csípős instant levest is.
Csípős volt.
Nagyon.

Véres vér

Véradás pipppa. Szerencsére hamar sorra is kerültem, a vérem meg úgy jött, ahogy jönnie kell, bár az agyam picit lefárasztotta, logisztika gyakorlaton figyelni sem tudtam, a tanár el is engedett minket fél órával hamarabb, óje.

Szeretek vért adni. A sürgés-forgás olyankor, ami az aulában van, ahogy kérdezgetnek, kell-e valami, jól vagy-e, satöbbi, jó. És jó nézni az első véradók képét is, bár én sem 100%-os bátorsággal vetettem bele magam tavaly.

Viszont a szőrös karom miatt nem marad ott a ragtapasz, amivel a vattát erősítették a szúrás helyére. Bosszantó, legközelebb lefogom borotválni a karom azon részét esküszöm...

Aaargh, a hosszupuskasub meg nem megy, nem tudom megnézni, mely sorozatokra jött ki tegnap óta a magyar felirat T_T fakk, hogy pont most.

Ójaj

Kivételesen szenvedhetek majd a bazinagy táskával, mert viszek fel egy takarót is, ami csak így fért el. Bah... utálni fogom, mert ami először jön majd busz, azon nincs csomagtér, és sokan is vannak rajta, elférni sem fogok. Sebaj. Holnap két óra közt leugrom majd vért adni, aztán még fél négykor el kell vinnem a szociális ösztöndíj papírjait az illetékesnek, azaz előtte még beszélni vele, mert új formanyomtatvány van, és tökéletesen érthetetlen 1-2 pontja.

És elvileg szombat reggel pedig fel buszra, majd haza a 6:45-össel, ami természetesen nem biztos, mert igen könnyen meglehet, hogy pénteken meggondolom magam, és jövök a fél négyessel. 

Hákettőó

Azt hiszem, nem iszom elég folyadékot, ha nincs melegem, egyszerűen nem vagyok szomjas, nem jut eszembe, hogy inni kéne, legyen akármilyen fontos is, ma például az imént fogyasztottam el az első pohár vizem. Mentségemre szóljon, hogy délben ettem levest, de nyilván nem két liternyit.

Kutatók éjszakája

Nézegettem a kutatók éjszakája műsorait.. egyik-másik érdekesnek tűnik, de nekem egyikhez sincs közöm, valószínűleg, csak azért jelölték meg ezt gyakorlatként, hogy ne csak 2 ember lézengjen ott. Hattól kezdődik, 11-ig tart, és ahogy elnézem, lesz egy csillagles bemutató, ami kitölti ezt az időintervallumot. Nnnem tartom valószínűnek, hogy valóban tartani fog öt órán át, de ott fogok lesni, amíg tudok, aztán eljövök, az ilyen csillagászati dolgok úgyis érdekelnek, jobban, mint a... zz algák sokrétű haszna, vagy a neutrínók esete a fénysebességgel és a mérési hibával.

Az imént volt itt két kiscsaj, 14-15 körüliek egy talicskával, gondolom, papírt gyűjtenek, láthatoan szarul, mert üres volt az eszköz. Mindketten nyúltak a csengőhöz, az egyik le is nyomta, de egy pillanatra, majd elpattantak.

A mókás az volt, hogy nem nyomták le elég erősen, így csengetni sem csengettek, nem csoda, hogy üresen tolták a talicskát. 

Szotyoládé

Argh, utálom, hogy a szotyi magával ragad, három napja ezt zabálom, pedig csak egy csomagnyi, igaz, a nagyobb kiszerelés, de akkor is, nem emlékeztem, hogy ilyen sokáig tart elfogyasztani, már fájnak az ujjaim, de nehéz letenni.

Viszont örömteli eseménynek hozható fel, hogy nem állt bele egy héjdarabka sem a szájpadlásomba. Emlékszem, régen viszonylag gyakran szenvedtem emiatt, fogalmam sincs, mit műveltem, hogy ez bekövetkezett, feszt bevágódott a szájpadlásomba, pontosabban még a fogaim környékére egy-egy hegyesebb héj.

Vicces az is, hogy ha meglátok egy nagyobb szotyit, képes vagyok sokáig szenvedni, hogy kivegyem a zacskóból, ha a hátuljánál van, mert nekem az kell, hiába enyém az egész csomag, így előbb-utóbb úgyis elfogyasztom.

 

Meg tettem be teknősöket alulra, mert aranyosssak. 

Vérmókus

Óje, ezen a héten kedden lett volna a szokásos őszi véradás, de áttették jövőhét kedd-szerdára. Már úgy volt, hogy ezt most halasztom, mivel kedden hatra érek be, amikor már vége a négyig tartó mókának, de így szerdán leugrom majd két óra között.

Zoknisság

Késő őszi illat van. Már nem az a semleges nyári, közel van a télihez, ahol a fűtésből adódóan teljesen más a levegő éjjel, de még nem az igazi. Ilyen illat volt akkor is, amikor beköltöztünk lassan négy éve. A nem fűtött előtérben érezni leginkább, kint már másabb, de azt is imádom, egyszerűen, ha az orromba kerül az illat, az jut eszembe, milyen jó lenne felvenni egy kurva zoknit, vagy papucsot, nem mezítláb mászkálni a kövön.

A bányászmester

Tegnap együtt néztük a tévét az újdonsült lakótárssal, ismét belekezdett az orrtúrásba, rákérdeztem hát, aranyat keres-e. Igennel felelt, de mint következő kérdésemre kiderült, nem talált még. Ekkor befejezte, de fél perc sem telt el, már megint orrában láttam az ujját.

Komolyan...

Dr. House-t is néztem, és pont volt egy olyan beteg, aki kényszeresen túrta az orrát, talán ő is ebben szenved :o legalábbis nem hiszem, hogy annyi cucc lenne, amiért órákig matat.

Az lesz a vége, hogy minden egyes alkalommal rácsapok a kezére...

Eső

Zuhog az eső, villámlik, ropog, élveztem kint állni az erkélyen, miközben alattam a fák mintha menekülni kívántak volna a sötét felhők elől, ám gyökereik gátolták őket ebben. Halkan pattogott arcomra a hűs csapadék, az emberek az utcán siettek, szaladtak, gyerekek jöttek ki a szembeni panel folyosójának erkélyére, majd megtapasztalva az eső hidegségét szaladtak vissza. Előttem mosta a házak falait a víz, előttem tisztult meg minden, és nekem egyre csak azon járt az agyam, milyen hatalmas dolog, milyen káprázatos maga a villám, az azt követő dörrenések, ahogy eső ömlik apró cseppekben a felhőkből, hogy mit keresek itt.

NNNNNEH

Tegnap átszálláson voltam, felküzdöttem magam a buszra, a leghátsó ülésről felkel egy nő, gondoltam, leakar szállni, vagy sofőrt megkérdezni, vagy nem tudom. Lepattantam egy hátsó ülésre, ahol megállt, hogy elférjen, majd hallom, "épp leakartam ülni, de nem baj". Mondom, kellemetlen, csak annyit felelt, az. Utálom az ilyen ostoba embereket, mintha én egy kibaszott gondolatolvasó lennékm hogy a picsáját átakarja helyezni egy ugyanolyan ülésre, ami annyiban különbözik az előzőtől, hogy kettővel előrébb van.

Aggódom... nagyon... a spárban reggel nem láttam tubusos globus mustárt, ami nagyon jó, és én ma virslit akarok venni azzal, mert az a mustár valami isteni. De.. nem láttam, bár pár dolog át lett rendezve, reggel kb semmit nem találtam, croissant szoktam venni, 90 forint, 10 perc után, mikor megfordultam végre, ott volt mögöttem.

Remélem, lesz mustár... istenem, ne tedd ezt velem...

WTF brain?

Óje, már tízkor aludtam, pontosabban ágyban voltam, de maximum negyed 11 lehetett, amikor elaludtam. Ennek eredményeképp most keltem, de nem baj, este valószínűleg fogok tudni aludni. Visszaaludtam volna, de ettől az álomtól nem tudok, még visszhangzik a fejemben az üvöltés.

Pedig olyan nyugisnak indult... egy busszal utaztam általános iskolai osztálytársammal, akit bírtam annó, most is bírom, csak a kapcsolatot nem tartjuk. Egyszercsak a busz behajtott egy kisebb településre, ahol már esett a hó, de olyan sűrűn, hogy konkrétan nagy fehérséget láttam kint, egy-egy roppant homályos épülettel. Meg is kérdeztem, hogy ez amolyan hosszabb pihenő lesz-e, azt hittem, nincs leszálló-felszálló. De volt, ennek ellenére mégis egy amolyan pihenő pontnak bizonyult.

A buszból ekkor lett... nem is tudom, egy lakókocsi féleség, csak buszban, több üléssel. A sráccal körbejártuk, nagyon réginek tűnt már, úgy nézegettünk mindent, mint két bedrogozott ügynök, lassítva, nagyon hunyorítva. Volt benne konyha is. Mikor visszaértünk a helyünkre, ami leghátul volt, mondtam, hogy megyek enni, miközben szendvicseim nézegettem, magammal hívtam, jött is. A telefonom az ülésen hagytam, erre emlékszem.

Ó, igen. Volt egy kisebb párbeszéd a sofőr-később masiniszta, és egy másik volt általános iskolai osztálytársam közt. Ült a buszon egy kislány is. A sofőr megnézte a homlokát, nem látott semmit, és beszélték Dorottyával, mert nem fogom mindig kiírni, hogy volt általános iskolai osztálytársam, hogy minden nőnek piros pont van a homlokán, de a kislánynak még nincs. A férfi, aki amúgy az volt, akivel mentem a műanyag szelektívet begyűjteni elment sétálni vele, de úgy tekintett rá, mint a lányára, ha pedofilizmus lett vlna, az agyam csak-csak közli.

Tehát leszálltunk mi is kicsit levegőzni, Dorottya már lent várt. Elindultunk a sínek mentén. Hirtelen egy vonat jött, ami meg is állt a közelünkben. Ez a rész homályos, a lényeg, hogy a vonaton utazott méégegy voltáltalánosiskolaiosztálytársam, akiről írtam pár bejegyzéssel lentebb, vele jöttem egyik nap haza. Meg is említettem ezt a másik kettőnek. Mindenesetre ő tovább ment a másik vonattal, mi pedig elindultunk visszafelé. Közben elhaladt mellettünk egy vonat 2 vágánnyal arrébb, majd egy másik közvetlen mellettünk, ahol a többiek csak kicsit arrébb mentek, én viszont le is guggoltam, nehogy baj legyen.  

Elkezdtünk kocogni, mert kis késésben voltunk, már láttuk a mi vonatunkat, amikor megpillantottuk a sofőrünk, aki lélekszakadva rohant vissza, mögötte egy másik vonat, ami ugyanazon a sínen ment, ahol a miénk... félre volt állva (???). Persze nem sikerült megmentenie a helyzetet, amit be is látott elég hamar, berohant a fák közé (a sínek mellett egy fás lejtő volt), mi hárman is így tettünk. A száguldó vonat masinisztáján láttam a rémületet, de túl közel volt már, nem tudott fékezni sem, kanyarban álltunk le. Meglökte a miénket elég szépen, ami azonnal besodródott szintén a fák közé, törve maga előtt mindent.  

Mindhárman megúsztuk, a sofőrünk még felrohant a sínekre, és lekiabált, hogy váltók meghúzva (vágod, milyen részletes az agyam?), majd rohant is le közénk. Én is kiabáltam, hogy mindenki jól van-e, Dorottyának volt eltörve a karja, nem látványosan, de látni lehetett, ő üvöltött. Rohantam volna a kisodródott vonathoz, de valaki, aki benne ült, viszont iszonyatosan megsérült, torka szakadtából sikoltozott, és nem volt gyomrom közelebb menni, inkább felsétáltam a sínhez, és a távolba meredve arra gondoltam...

a telefonom remélem, egyben van.

 

Mert mire gondoljon az agyam, ha nem a telefonomra?!

Persze, ez már nem derült ki, mert felébredtem. 

Apacukafundaluka

Bvah, fenemód imádom sokak naivitását, amikor rájuk mosolyognak, és rögtön azt hiszik, hogy megtalálták életük szerelmét. Óember. Nem tagadom, régen én is ilyesmi voltam, ha néhanapján kaptam egy idegen mosolyt, nem életem szerelmét láttam a lányban, de belül elmosolyodtam, még ha kívülről meglepett fejjel is bámultam a mosolygóra, mintha akkor láttam volna először ellenkező nemű egyént.

De az emberek lassacskán változnak, illik kinőni ezt a fajta naivitást, és nem is a 13-14 éves lányocskák-fiúcskák könnyed lelke a gond, sokkal inkább az, amikor egy 19-20, vagy afölötti elméjét borítja el a rózsaszín köd, valahányszor kap egy mosolyt az utcán, ami persze egyáltalán nem biztos, hogy neki szólt, mármint én rendszeresen mosolyodok el az utcán, hol szélesen, hol kevésbé, mert gondolkozom séta közben, eszembe jut valami mókás, és máris hülyének néznek, bár én olyankor igyekszem lefelé nézni, nem mások szemébe, hogy megtudjam, mennyire bámulnak.

Pronto Przeciw Kurzowi

Háromnegyeddd hétkor keltem. Még akkor sem ébredek ilyen korán, ha suliba kell menni. Nem mintha terveztem volna, hogy így lesz, de ídesanyám beengedte a kismacskát, mert miért ne engedje be hozzám a kismacskát háromnegyed hétkor? Mindenesetre, inkább nem aludtam vissza, mert aludtam volna délig, inkább felkeltem az ágyból, így este talán tudok aludni már éjfélkor, hogy holnap is megtehessem ezt, miközben drága szobatársam mellettem recseg a kurva ágyával.

Óvintézkedésképp vettem fel zoknit az éppenséggel hideget érző lábfejemre, mert ha tovább vacogott volna, valószínűleg engedtem volna a kísértésnek, hogy visszafeküdjek, és a takaró alatt megszüntessem fázását, de nem, nem adtam meg neki ezt az örömöt, zoknit kapott. Én szemét.

Én mocskos rohadt

sze

mét

lá

da 

Én, a hetero lakberendező

Jut eszembe, milyen zseniális lakberendező vagyok, kedden sikerült eltolnom két ágyat, és közéjük tenni egy szekrénykét, elvégre nem lett volna túl jó, ha egymás mellett alszunk kiskifli-nagykifli pozitúrában, nameg azért, mert-mint utólag kiderült- nem szabályozza megfelelően bélszeleit.

Az enyém ágy a kisebbik, kemény, de milliószor kényelmesebb, mint a nagy, ami ki van feküdve, és fú.. egyszer aludtam benne, hogy mégis miért lett áthozva "szar" néven, és... megértem. 

A tusfürdő pedig csak azért van ott, mert hirtelen felindulásból ott helyeztem el, nem szokásom víz nélkül tusolnom a szobában.

 


Nyilván az első kép az előtte, máskülönben a címből kivehetném a hetero szót.
Zseniális logikával oldottam meg a helyzetet.
Zseniálissal.

Breaking Bad

A tegnapi sok F elhanyagolható, Breaking Bad 5. évadzárónak köszönhető felindulás volt. Bah, most várhatok nyárig, de gggyűlölöm. Baromira megtetszett a sorozat, minden része jobb az előzőnél, elég hamar ledaráltam az 5 évadot, igyekeztem belassítani az ötödik évadot, de nem bírtam megállni, hogy ne nézzem tovább és tovább :'(

Rajtam kívül valószínűleg senki nem fogja megnézni, de azért beteszem, legalább nekem nem kell rákeresnem, ha századszorra is látni vágyom eme remekbeszabott jelenetet, amikor a tutyimutyi kémia tanár először tesz egy "badass" dolgot.

Ah.

Stay out of my territory (L)

Az alatta futó zenébe meg beleszerettem. Nem hallgatok ilyesmit, de ezzz... tetszik.

FFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFF

Az új lakótárs...

.. egy fasz.

Komolyan tipikusan az a fajta, akinek a viselkedéséből, humorából, fejéről lerí, hogy nem szorult belé sok illem, kultúra, tudás, hogy konkrétan olyan, mint aki most mászott elő egy barlangból, és nem tudja, hogy kell bánni az emberekkel.

Kezdetben... volt a Föld lasmfgaskfgla

  

Tehát kedden beértem, nem volt a lakásban, nyolc körül érkezett. Még előtte nézegettem, hogy 3 szál cigarettát hagytam a fiókban, hogy beférjen a gyújtó a dobozba (mert akkor dohányzom, ha én akarok, nem akkor, amikor a cigi, szóval ritkán, ezért nem fogyott volna el csakúgy az a 3), és 1 várt vissza, ergo, se szó, se beszéd elvett kettőt. Lakótársam mesélte, hogy vett sütit a spárban, felvágta a felét, 4-5 szeletet egy tányérra, megkínálta vele a gyereket, hogy majd ugye biztos vesz egyet-kettőt. Nem. Maga elé vette a tányért.  

Megérkezett. Bemutatkozás után ment is ki az erkélyre cigizni, mentem vele, hogy mégis... említettem, hogy nemsokára megyek sétálni, amit lereagálta azzal, hogy "mész kurvázni?" ekkor már sejtettem, hogy a viccein nem fogok sokat nevetni. Megkérdeztem, hogy velem tart-e, ismét "hogy mégis.." indokból, (sajnos) velem jött. Egy normálisan kinéző, szép arcú lány közelített felénk, egy méterre sem távolodott el tőlünk, amikor megjegyezte, milyen jó kurvák vannak errefelé. Mikor említettem, hogy ezt talán meghallotta, csak annyit felelt, "ki nem szarja le".

Nem szégyelli kiereszteni a galambot sem, sőt, mintha élvezné is. Amikor játszik a laptopon, szeret kiabálni, hogy ki döglik meg, ha nőt öl (GTA), hozzáteszi, hogy te büdös kurva, illetve, lotyó.

Volt a konyhaasztalon 3 szál ropi, megkérdezte, kié, mondom, az enyém nem, nem is várt többet, már betömte.

Amikor jöttem el, épp az ágyon feküdt oldalt, fél segge kint, és az orrát turkálta, majd pöckölgette azt, amit talált, és ezzel fejezném be a rossz tulajdonságok listáját, noha még lenne mit mesélnem róla. Ó, még annyit, hogy tekintettel sincs másokra, engem is gondtalanul ébresztett fel, csakhogy egy kibaszott rágót kérjen. De persze, amilyen az adjon, olyan a fogadj, kurvára nem fog érdekelni, hogy alszik, sőt, kurvára direkt fogom felébreszteni kisebb zajcsapásokkal.

Akkor jöjjenek a jó tulajdonságai:

 

Transzformáció

Óóóóóóóóóóóóóóóóóje!

A keddi busszal szokott hazamenni két volt o.társam, mint az kiderült, nagyon megörültem nekik, rég láttam már őket. Velük voltam talán a legtöbbet középsuliban. Ismét szidtuk egymást, meg persze a szokásos "mi van veled" kivesézése. Jó volt.

Logisztika gyakorlatunk kemény ketten leszünk egész félévben.. ma pedig már jöttem is haza, mivel holnap ismét valami szőlőszedési mizéria lesz, amit szokásom kihagyni. Jöhettem volna a közvetlen busszal is, csak nekem még teljesen új tanárral volt órám, aztán gondoltam, inkább bemegyek, mert mégis.. de egész jó óra, környezetvédelem végig, néztünk videót lepkékről, meg kosokról, meg megnéztük óra végén a nemrég kilőtt űrszonda kilövését.

Haza pedig Salgótarjánnak irányában... már beállt a busz, kivettem a fülemből a zenét, amikor egy lány hangja a vezetéknevemen szólít.. nyeltem egy nagyot, és mikor rá néztem, rögtön a "na bazdmeg" szólalt meg belsőmben. Egy általános iskolai osztálytársam volt, aki oké, szeretbeszélni, de faszságokat. Végig csak hümmögtem, meg borzasztó tőmondatokban feleltem, amíg be nem kussolt. Próbált nosztalgiázni, de semmi kedvem ilyenhez pláne vele, amikor már X órája egy buszon ülök. 

A tetovált lány

Épp a kapuhoz értem, visszafelé tettem már az utam, kábé ötven felgyülemlett palackot vittem a műanyag gyűjtőbe. A szemem sarkából láttam, amint egy izmos boxert sétáltat egy lány, mikor ütöttem volna be a kódot a kaputelefonba, hogy bejutást nyerjek vettem észre, hogy a kistestű lány, és a nagytestű kutya is ide tervezi a belépést. Zúgott a kapu, nyitottam ki a fiatal hölgynek, aki abban a pillanatban átbújt karom alatt. No nem mintha olyan bohókás kedvében lett volna, mindössze szerepet cserélt ebével, és most az sétáltatta őt fel a lépcsőkön. Mosolyogva nyilvánított köszönetet, már amennyire lehetősége volt rá, utolsó betűit már pár ezred másodperces szünet után ejtette ki, a kutya már nagyon vágyott vissza kényelmes zugába. Tetoválva volt a háta, futólag láttam csupán, hisz rohantak fel a lépcsőkön. Hallottam a fürge lépteket, a csaholást egészen a negyedikig, ahol újra pillantást vetettem rájuk, miközben a kistestű lány kulcsait forgatta, hogy bejusson a szomszéd lakásba.

Ha hétvégén sem jelentkeznék, megölt az új lakótárs.

gahphad

Gyakran nem bírok magammal ilyenkor indulások előtt. Felkelek, indokolatlanul elsétálok az előtérig, majd vissza, ránézek a táskára, hamar végigfut az agyamon, kell-e valami extrát vinnem, leülök, nézek pár percig sorozatot, felkelek, megnézek egy állatot, ha épp a házban tartózkodik, megsimogatom, visszatérek, gondolkozom, mindent viszek-e, ez általában akkor van, ha várom is az utazást, meg nem is. Kíváncsi vagyok az új lakótársra, de a holnapi logisztika, meg minden, blöah.. ráadásul olyanok is vannak azon az órán, akik nem szimpatikusak, mármint így nem történt semmi köztünk, de egyszerűen taszít a jelenlétük.

Máma meg holnap, meg azután és azután.

Nemsokára, fél négykor irány vissza Gyöngyös. Hatra beérek, kezét rázom az új lakótársnak, váltunk 1-2 mondatot, majd elmegyek sétálni. Rég sétáltam este, a lámpák fényében, az üres utcákon, hiányzik. Holnap nyolctól fél négyig, azaz.. elméletileg fél négyig, csütörtökön déltől fél négyig, pénteken meg gyakorlatilag is nyolctól fél négyig, mert ahová megyek, onnan nehéz eljönni csakúgy. Aztán meg haza egy elég rémes busszal...... fél négyig leszek pénteken? Ja nem, mert fél kettő, fél négyig tartó órával nem értem volna el semmiféle buszt, csak pesten átszállósat, ahol stadionoktól újpest városkapuig, ameddig én egyedül nem találnék el, az biztos.

Jjjja. 

Napló

Kedden bementem a suliba, hogy leadjam a gyakorlati naplót, meg az igazolást. Mondta a tanárnő, hogy e-mailben, mert jaj, papír. Persze nem vette volna el a kezemből azt a kurva igazolást, hamár egyszer kinyomtattam, és ott volt nálam, nem, fotózzam le, úgy küldjem el. A naplót meg csináljam meg 4-5 oldalasra. Utóbbit most fejeztem be, az 1 oldalból lett 5 oldal.

Két pontot emeltem a betűméreten, és minden naphoz tettem be képet... 

Mindig bűntudatot érzek, ha megnézem az adatlapját, és olyan látok először, amit már 4-5 napja írtak oda.

Nem akarom, hogy az emléke egy kicsit is halványuljon. 

Váh

Na ki fogott meg két ujjal egy szúnyogot, és ölte meg?

Én nem, mert elrepült, a kurva anyját. 

Jessz

Ééés van minden hosszban végre, soha többé nem kell magam fotózni!

Sorozatos képesdis

Privát

Ah, reggel óta már hússzor hívott egy privát szám. Felvenni nem fogom, mert sosem veszek fel privátot, volt, hogy napokig hívott egy, akkor sem tettem kivételt, ha közelemben van a telefon, kinyomom, ha nincs, hadd rezegjen.

Minden bizonnyal valami hétköznapi dolgot akarnak, de ha még tízszer hív, én felveszem, és betolom ezt a szöveget, ami a középső képen foglal helyet.

Persze-persze, betehettem volna csak a középső képet, de így sokkalta viccesebb.

A Repülő Spagettiszörny

Ezennel pasztafáriánus lettem, és csak a Repülő Spagettiszörny tanai szerint élek.

A tégla

Tegnap csak első órán voltam bent, ugyebár a többi elmaradt, kivéve 1, de ha arra bemegyek, nem tudok hazajönni.

A logisztika tanár... sznob. Nem lesz a kedvencem, már rögtön első órán mesélte, miként vett egy 200ezer forintos tévét, meghogy felajánlottak neki valami... pfh, nem tudom, 2 magosat, de minek vegyen olyat, ha egyszer jövőre az már elavult lesz, és vehet egy másik készüléket? Óember, a tévé szinte minden paraméterét elregélte.

És a volt helyett mindig azt mondja, folt. Először azt hittem, nyelvbotlás, de nem, minden alkalommal foltnak mondta. Tuti ritka csontbetegsége van, ami meggátolja, hogy kimondja a volt szóban a v betűt (South Park - Planeárium rulez). 

Aaaaaa

Aaah, még délután találtam a hűtőben egy lábasban paradicsomlevet, aminek nem jutott üveg. Első dolgom volt önteni magamnak egyszer, kétszer, háromszor, és most egy jóóó nagy bögrével, ami tényleg nagy bögre, nem átlagos, leveseknek van kitalálva, szóval egy olyat töltöttem meg.

Imádom.

Hideg, picikét darabos, házi.. váh, ha tehetném, sorra bontanám fel az üvegeket, és innám minden nap. 

A paradicsomlé az jó.

 

 

Zeneség

I'm here to paint you with my tears,

Decried my spirit over my fears

I can't walk away from all the years

Serene inside, she disappears

Itthon

Jó volt ismét látni az évfolyamtársaim, majdnem minddel összefutottam, akivel jó volt a kapcsolatom előző évben. Évnyitó is csak ma volt, holott hétfőtől van suli, tuti nem ért rá az opera énekes, aki tavaly is nyikorgott. Egy csoporttársam, mivel kerülgetett egy tanárt, aki elkísérte volna a ceremóniára, engem kísérgetett, kerestünk valakit, akivel beszélnem kellett. Miután benéztünk mindenhová, vissza a kertbe, ahol megismertem a barátját. Jézusom, sosem láttam két ennyire passzoló párt, mindketten totál elmebetegek, a csajról tudtam eddigis, képes sikoltozva felnevetni bárhol, és nem hagyja ám abba, csakmert mindenki őt nézi, de a barátja is ugyan ilyen, azt hiszem, egyedül is lefárasszák az ember agyát, hátmég ketten. 

Mint kiderült, felvették a suliba egy volt o.társam. Úristen, az a csaj valami energiavámpír, de a tökéletes fajtából, már a tekintetével szívja az életed, ha meg megszólal.. jaj. Kerültem, és leráztam, amikor csak befejezte a beszédét 1-1 mp-re, már mondtam is, hogy megyek, mert várnak, és elköszöntem.

 

Itthon meg azért vagyok ilyen korán, mert pénteki nap elmaradt volna, ma meg kiderült, hogy holnap kötelező szőlőszedés, amin természetesen nem veszek részt, ahogy tavaly sem mentem el rá. 

Mikor megérkeztem, már a lépcsőről vigyorgott rám egyik volt lakótársam. Feljöttek egyelőre csak összepakolni a dolgokat, holnap jönnek elvinni őket. Épp ebédet készítettek, megkértek, hogy egyek velük. Szinte végigröhögtük az egész időt, míg itt voltak. Amíg itt laktak, jóformán napi 24-ben mentek a szekálások. Amikor most beléptem a sötét lakásba, még az is hiányzott, hogy nem szólt ki senki a szobájukból, "megjött a buzi". Mégiscsak velük éltem majdnem 8 hónapig.

Holnap jön valaki megnézni a lakást. Lesz szobatársam. Nem akarom, nem akarok újakat, de legalább a rezsi jobban szétmegy.

Ammhmaaa

De az mindenféleképpen pozitívum, hogy már éjfél környékén aludtam is.

Készülődés, hatszor átgondolás, mit kell betenni, és irány vissza albérlet. Ah, még azt is meg kell néznem, mikor indul a busz egészen pontosan.

Holnap

Akkor holnap vissza Gyöngyös. Kivételesen a nyolcas busszal, máskor elég lesz a kettessel, ami igazán pazar, fél hatig idő elütés valamivel, aztán busz, busz vissza, alvás, és szerdán elkezdődik a félév egy pazar kis logisztikával. Félek a logisztikától, az is csoda, hogy még tudom, mennyi 1+1, mármint, 1 év most teljesen kimaradt matek terén, én meg amúgyis kurva szar voltam belőle, hát még most mennyire az leszek, hogy kiesett kábé minden. Blöah.

Pénteken meg irány haza. Bár ha szerencsém van, első üzemi gyakorlat gyanánt nem küldenek sehová, csak megmondják, hogy ez meg ez lesz, és elengednek. Ah, jó lenne.. 

Főleg, hogy ezen a héten nem is üzemi van, hanem másik óra. 

ffu.

Reggel hívott a főbérlő, nem vettem fel, mert felkeltett, és nem volt kedvem, délután hívott vissza. Négyen voltunk ugyebár ott, ma MA szeptember kurva másodikán közölték ketten, akik járogatnak egymással, hogy ők nem maradnának. Egész kurva nyáron lehetett volna keresni új lakótársakat, de nem, nekik egy nappal suli előtt kell bejelenteniük. 

Eszem-faszom megáll. Merthogy pénz hiány. Megértem én, hogy oké, nincs pénz, de akkoris, ezen a napon derült ki? 

Krumplisság

Fájnak az ujjaim. Reggeltől keresztapám krumpliültetvényén voltam, kapálni nem kapáltam, csak szedtem fel a földről (sajátos tempóban), meg az elején sarlóztam a gazt. Persze városi paraszt lévén úgy kezeltem a sarlót, mint a filmekben a machetét a dzsungelekben, kábé az első 10 percben lett is vízhólyag az ujjamon, meg egy kicsi vérhólyag egy másikon. A 15. percben a víz szét is lukadt, szóval most szenvedek, mert kurvára csíp. 

Keresztapám nővére.. úristen... Valami hihetetlenül, HIHETETLENÜL idegesítő. Hatvanadik életévét már betöltötte, és.. jézusom. Borzasztóan akaratos, a saját villájával szúrt bele egy húsba, úgy akarta rátenni anyám tányérjára, hogy egyen már többet, egyszerűen kikészített, nagyon ritkán, konkrétan szinte soha nem látom, de ezután nem is kívánkozom, látszott szerencsétlenen, hogy a kora már picit elvette az eszét. Nála ebédeltünk. Sosem bíztam az ilyen emberek mosogatási tehetségében, így próbáltam minél nagyobb falatokat enni.

Hazafelé meg kaptunk keresztapámtól kukoricát. Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, loptuk-e, mert csak leparkolt, bement a kukoricásba, és törte le, majd adta nekem őket, de megmutatta, hol kúrta szét a közeli hidat véletlenül egy munkagéppel, szóval gondolom, ő birtokolja.