Stangi jelenti

Néztem tegnap éjjel az M1-en ezt a szerintem jó kis műsort, az Angi jelentit, fogyatékkal élőkről van szó, akik sportolnak. Konkrétan kettőről, az egyik a vak foci volt, a másik pedig mozgássérült rögbi. A vak focin... miközben Angi beszélt egy valakivel, valaki a háttérben kicsit nekicsappant a palánknak... én tényleg sajnálom őket, és borzasztó lehet, de felnevettem.

Nem lennék jó riporter, sajna sokszor mosolygom el magam, ha komolynak kéne lenni, nehéz ezellen tennem, mármint ez nem olyan, mint a tegnapi, amikor az a szerencsétlen ütközött, hanem tudom, hogy komoly dolog van, erre eszembejut MINDEN faszság, minek következtében mosolygok, ez egy igencsak idegesítő tulajdonság.

Nincs is olyan

Felszállt a buszra egy férfi egy fűkaszával. Gondoltam, hát eddig tartott az élet, itt most aztán mindenhonnan vér fog folyni. Ismerős volt arcra is, tudtam is honnan, de annyira nem hasonlított magára, hogy még akkoris kételkedtem benne, amikor köszönés után odalépett az ülésemhez beszélgetni.

A hittan tanárom volt az, elsőáldozásig tanított, aztán átkerültünk valaki máshoz. Rég nem láttam már, csak-csak megöregedett, szerencsétlen pajzsmirigyes lett.

Kellemes dologra jöttem haza, nekem ide egy régebbi fotel volt betéve a gépszerkezet elé, amit két helyen hányt le pincsikutya, meg az ágyamnak szerencsére a szélét. Felszedés, felvágtam a fotelt az ágyra, jó helyen van az ott, hoztam be széket, ami eléggé töri a seggem, de nembaj, majd... majd nem tudom, teljes erővel megfejelem a falat, hogy eltereljem a figyelmem a kényelmetlenségről.

ez itt a kapuvári...

Buszról, óje. Sosem fogom megérteni azon férfiakat, akik két puszival üdvözlik egymást.

Bumcsikavává

Ha lenne bibircsókom, már nem élnék. Egyszerűen annyira idegesítene, hogy tuti piszkálnám, és elfertőződne. Sajnos így vagyok a pattanásokkal is, ha van, nem bírom megállni, hogy ne csesztessem meghosszabbítva ezzel az élettartamát, főleg, ha nagynak mondható, amiből nagynak mondható folt lesz a képemen hosszúnak mondható ideig.

Házasodna Stan gazda

Kivételesen nézek egy valóságsót, ezt a házasodna a gazdát. Bírom, ez a sok sekélyes nő, az a gazda, aki csak a minél dögösebb csajra hajt, és a múlthéten konkrétan örült az egyik csaj, akit hazaküldött, meg az a másik sznob hapek..szórakoztató. Nameg van nógrád megyei is, van kinek... "szurkolni" is. Amúgy leszarnám, csak a tv2 sorozata mégkevésbé érdekel.

bizony-bizony

Nade kérem, ez mindennek a teteje.

Így alszom én

Ajj, LESZAROM, nem alszom ma. Fél 1 óta próbáltam elaludni. Egyszerűen annyira feltud baszni, ha lefekvéskor minden szar a kurva eszembe jut, és rohadtul kattog az agyam, esküszöm, a rák ellenszerét is kitudnám ilyenkor találni. Két és fél óra múlva kelnem kéne, és egyáltalán nem vagyok álmos. Pontosabban nem arról van szó, hogy "akkor már minek", mert aludnék én, de tudom magamról, hogy fél órán belül rohadtul nem aludnék el, és az idő, amikor teljes alvásban vagyok, az 2 óra környékére tehető, ergo nem ébrednék fel az ébresztőmre, és lekésném a buszt.

De már melegítettem magamnak kávét, túl forróra is, így inni még nem tudom, gyűlölöm, ha forró valamilyen ital-étel. És kurrrvára, kibaszottul gyűlölöm, ha nem tudok aludni pont akkor, amikor kéne.

Persze ebben én is hibás vagyok, hétkor "bűnöztem" egy kicsit, és befeküdtem az ágyba pihenni, aminek következtében aludtam 45 percet, ami épp elég volt annyira, hogy fenntartson addig, amikor már indulnom kéne a buszhoz, de bah, olyan nehéz megállni a kicsi pihengetést.

Pedig próbáltam mindenhogy aludni, ahogy én szeretek. Általában oldalra feküdve, néha hasra, háton csak akkor heverek, ha pihengetni fekszem le, amiknek a 90%-ban feszt bealszom, de ha háton vagyok, akkorsem nyújtom ki a lábaim.

Azt soha. Nem csavarodok összevissza, szimplán ráhejezem a jobb bokám a balra, tudat alatt biztos félek attól, hogy mivan, ha egy gazfickó azt gondolja, itt a karácsony, törjünk be házakba, és játsszunk Diótörőt, tehát betörnek hozzánk, és egy idegen férfi konkrétan indokolatlanul tökönvág. Minden bizonnyal az agyam eme eszmefuttatást bonyolítja le, valahányszor befekszem az ágyba, mert így talán hamarabb tudok reagálni a csapásra, és kevésbé hangosan sírom el magam.

Ha pedig hason, akkor természetesen úgy, mint egy halálra gázolt béka.

Oldalon fekve természetesen magzatpóz, nehogy jöjjön az a bizonyos, és elvegye minden esélyem a gyereknemzésre.

Istenem, mire kihül ez a sztrapacska kávé, indulnom is kell...

Holnap Masa

Az egyik macskánk hatalmas tajparaszt, tüsszentett, és nem törölte meg utána az orrát.

 Már előre szenvedek attól, hogy holnap ötkor kell kelnem, teljes kómában kimászni az ágyból, teljes kómában felöltözni, és teljes kómában felszállni a hatkor induló buszra. Persze ennek ellenére ez a módszer még mindig kényelmesebb, mintha ma mentem volna vissza azon az idegesítően tömött járaton, kár, hogy a hatos busz csak kivételes eset számba véve azt, hogy így 40 percet fogok késni egy fontos előadásról, de vávává, egyszer kibírja a tanár azt az űrt, amit a hiányommal okoztam.

Akarok egy mosómedve háziállatot, csak az a baj vele, hogy már illegális elvileg a tartása, és el is kell pusztítani, ha meglátunk egyet, tehát, ha valahogyan szereznék egy kis mosómedvét, akit mondjuk elneveznék Masának, hiszen fantáziám nem ismer határokat, majd Masát egyik napról a másikra elpusztítaná valaki, aki meglátta az udvaunkon, akkor valószínűleg szomorkodnék.

Szegény Masa. 

Gyrostól hányva tapsolni dejó

Madafaka, szerettem volna hátteret betenni, még pár hónapja kaptam üzenetben kódot, de széhhétcsúszott a cucc, és nem jöttem rá, mi az oka T_T

Gyakran elgondolkozom, milyen lenne a világ, ha a két tenyerünk helyett az egyik tenyerünkkel, és a talpunkkal tapsolnánk. Egyrészt mindenkinek lenne ülőhely mindig, mivel úgy tapsolni márcsak ülve lehet, nameg az ügyesebbeknek állva. És ha ez így lenne, vajon eszébe jutna-e valakinek, hogy milyen lenne két tenyérrel tapsolni? Biztosan lelőnék, mert ne legyen má' anarchista.

Kivételesen szerdán fogok visszakúszni Gyöngyösre, ehhez reggel ötkor kényszerülök felkelni, de sebaj. El is terveztem, hogy én márpedig a nagytáskámmal fogok rögtön bemenni logisztikára, hogy lássa a tanár, milyen elszánt, milyen tudásra szomjazó hallgató vagyok, aki le sem pakol, már megy az öskolába órát hallgatni. Már volt egy ilyenem, amikoris véradás után mentem még vissza a terembe, hogy lássa, milyen csodálatos lelkű vagyok, még vért is adok. Nyilván nem ezért adtam, de na, nem rossz dolog a bónusz.

Úgy ennék most gyrost. Gyöngyösön finom, bár nagy hasonlítási alapom nincs, mert itt csak egy helyen ettem, de az valami förtelmes volt, komolyan majdnem hánytam tőle olyan rémes, de megettem, mert kidobtam érte 650 forintot, viszont Gyöngyösön kettő hely készítményét ismerem, és az a kettő nagyon jó, ráadásul mindkettőben nagydumás az eladó, Gyöngyösön külön élmény gyrost vásárolni. Kiakarom majd próbálni aztata vegásat, amiben sajt van a hús helyett, max üvöltve kihányom, ha nem ízlik.

Az üvöltve hányás nekem vicces. Mindig röhögök, ha egy mesében, mint a Family Guy üvöltve hánynak, volt egy jelenet, amin konkrétan besírtam, remélem, indavideóról is sikerül majd betennem ide.

(Nem, mert nincs "régi beágyazó kód", szóval videó ITTTTTTTTTTT)

Éééésésésés van új Walking Dead felirat, az utolsó előtti a februárig tartó szünet előtt. Rohanok is megnézni ;O

Ssssz

Megmutatni egy macskának, hogy az a valami, amitől fél igazából nem bánt, úgy, hogy egészen közel, az orrához emeljük a tárgyat (esetemben az övem, nem, nem ütlegeltem, nem fojtogattam vele, pusztán ugye tapsoltam, amikor szagolta volna meg még pár napja) nagyonnnagyonnagyon hülye ötlet.

Kiugrott a kezemből, de persze kitolt karmokkal, alaposan elvágva ezzel 3 helyen a bal, 2 helyen a jobb tenyerem/kézfejem.

A legidegesítőbb, hogy viszket, mint a fene, fájni nem fáj, akármennyire is vérzik, csak viszket, vakarnám én, de akkor viszont már fájna. Asszem. 

Hajajaj

Argh, utálom ezt a sötétséget, utálok napközben villanyt kapcsolni ahhoz, hogy lássak valamit.

Máár csak két hét van bizsgaidőszakig tegnapelőtt rám tört a pánik, hogy úristen, tételek, ki kellene dolgozni már most, és logisztika szóbeli, és hajajajaj.

Ez éjjel történt. Másnapra kialudtam. 

Serj Tankian - Elect the Dead Symphony

Mint azt tudni lehet, pár hete gép újratétel történt, az addig "megvett" albumokat mind "vehettem" meg megint, és megakadt a szemem valamin, amit azelőtt nem "vettem" meg. Tudtam a létezéséről, mégsem jutottam el soha addig, hogy "megvásároljam", így most, hogy helyben voltam, megtettem.

Serj Tankian első szólózásából, az Elect the Dead-ből készített szinfónikus zenekarral rögzített lemezéről van szó, ahol az elődről három dal kivételével az összes át lett hangszerelve, valamint ezen a koncerten mutatta be a már megjelent második albumáról a Gate 21 című számot.

Serj művészúrról tudni lehet, hogy nem egy egyszerű zenész, akinek karrierje nem áll másból, mint hakniból, és új lemezekből, adott már ki könyvet is, ha a politikában valami nem tetszik neki, annak hangot ad, egy kicsit jelen van itt, egy kicsit ott, és mint ezen Elect the Dead Symphony-ról kiderül, szereti a líraibb, klasszikus irányba mutató zenét is.

Kis "érdekességnek" mondható, amíg más együttesek 1-2-3 számukról készítenek klippet egy albumról, addig Tankian törekszik minél több zenéjét kiadni egy kis videóval a csatornáknak, feltenni a jutyubra, az első lemezén található összes számról készített klippet, noha ő maga ténylegesen csak kettőben szerepelt, a többi már animációs munka szüleménye lett. A másik két albumánál már nem volt ilyen, ott visszavett a tempóból, és csak 1-2 szám került klippesítésre.

És az eredeti:

Kopasz macska

Milyen hülyén néznék ki kopaszon... oké, így is, de a haj hiánya rátenne a dologra még egy lapáttal, fura lenne érezni a koponyám a tenyeremmel, régen, amikor nagyon rövid hajam volt, és minden mosakodáskor meg is mostam, mert arra sampon nemigen kellett vágás után 1-2 hétig, előszeretettel szórakoztam azzal, hogy tenyeremmel hátrasimítom, mert az nekem tetszett, ahogy a víz lepattan róla a mozdulattal, persze miután már szépen folyt az egész tükörről a folyadék, abbafejeztem.

Tönkretettem a kismacskánk idegrendszerét.

Az ágyamon lófrált, amikor odadobtam neki az övem, hogy játsszon vele. Nem sikerült pontosan céloznom, csak a hangot hallotta a becsapódásnak, majd elindult az irányába. Tapsoltam egyet, mire ő felugrott, mivel nekem ez roppant mód tetszett, megismételtem még párszor, a végén kiment a szobából, néha visszajött, de már úgy, hogy kábé minden kis zajtól ugrott egyet, és fél manccsal adott pofont 1-2 dolognak, majd elugrott onnan :D remélem, nem okoztam maradandó sérülést az idegrendszerében ;o

A kopasz gondolat eme remekbeszabott műhöz készített videoklip közben férkőzött a' agyamba.

Cípecke

Szóval ezért nem szabad lendületesen tátogni az épp hallgatott zenére borotválkozás közben. Jól elkapta a torkom, elkezdett spriccelni a vér, megfordultam tengelyem körül hörögve, miközben szorítom oda a kezem a sebhez, ahonnan dől a vér.

Amúgy nem, de elképzeltem, és vicces lett volna :D:D egy icipicit megvágtam magam, hacsak nem túrok bele egy rozsdás szöggel, nem lesz baj. 

Szerencsére nincs olyan élethelyzet, minek következtében én ilyet cselekednék.

Hacsak nem lőnek nyakon, és az felfogja a golyót, amit ki kell szedni 1 percen belül, ám nincs más kéznél, csak egy rozsdás szög.

Az milyen kellemetlen lenne máá'! 

Féktelenül

Semmi nem tud jobban felidegesíteni 2 mp alatt, mint az ostobaság. Engem nagyon nehéz felhúzni, tényleg, sok esetben már-már bántóan nyugodt vagyok, de ha valaki hülye, akkor aztán felmegy a pumpa.

Mint ma a buszon, egy néni, de még sokszor volt rá példa, hogy egy idős emberke nem ül le az első ülésre, ahol mind a két hely szabad, nem, ő csetlik-botlik, mert hátrább akar ülni. Komolyan... megérteném, ha lenne hátul valaki, akivel akar beszélni, de ő csak szimplán oda akar ülni. Két kapaszkodó közt majdnem felborul, annyira nem tud járni, dülőngél jobbra-balra, mert neki aztán kurvára nem felel meg az adott ülés, ahol nincs alatta kerék, nem kell a nyakába venni a lábát, nincs ott senki, de ő nem, ő hátra.

Én sem ülök le az első ülésre, de nem halok meg, ha elesek a buszon.

Nekem az idős emberekkel van egy ilyen elképzelésem, hogy ha ők elesnek, akkor ott meg is halnak, de minimum 1 csontjuk eltörik, ezért is gyűlölöm, ha egy 65-70 feletti járni alig bíró még válogat a helyek közt a buszon, és ha belehal is hátramegy.

Milyen vicces lenne viszont, ha épp az idős emberek tolakodnának de nagyon a felszálláskor, hogy beülhessenek a leghátsó ülésre, és ott viháncoljanak, pletykáljanak.

Én a rendező

Bunkó lakótárs fülhallgatón kezdett zenét hallgatni a laptopon. Talán én reagálom túl, de lehet, azért vett fülhallgatót, mert megemlítettem, hogy fájlalom a fejem. Ah.. el tudok képzelni egy filmelőzetest mondjuk azzal a mély hanggal, aki az amcsi filmelőzetesekben beszél. "Egy megható történet egy férfiról, aki hosszú tanulás során megtanult viselkedni a lakótársától.. *vágókép, fojtogatom lakótársam, bömböl a zene a háttérben, és üvöltöm HALKÍTSD LE A KURVA ANYÁD* Lakótársak. Hamarosan a mozikban indokolatlan 3D-ben."

Óje

Biztonságban megérkeztem tegnap Gyöngyösre. Még a helyijáratról örömmel láttam, hogy más sem fázik, míg a legtöbb ember már kabátban, nagykabátban járja az utakat. Én ilyenkor még felhúzott ujjal, széthúzott pulóverrel megyek, mert ha összehúznám, lehajtanám az ujját, már melegem lenne. Nem mondom nyilván, hogy én sem fázom, -20 fokon már én is mondom, hogy ejj komám, cidri va'.

A buszon is melegem volt, de felfedeztem, hogy hátul nincs annyira, így oda is mentem, pontosabban előbb mentem oda, aztán fedeztem fel, sajnos nem rendelkezem hőérzékelő retinával, pedig milyen menő lenne már... Még kékes fény is volt, tiszta, mint egy hűtőházban.. szóval hátul már kényelembe helyeztem magam, feltehettem a lábam is az ülésre a négyes blokkban, saras nem volt a cipőm, ha az lett volna, nem teszem fel, nem vagyok én olyan szemtelen kis kurafi.

Aztán egyelőre ennyi, könyvtárazok, és könyvtárazok, meg korog a gyomrom, majd eszek valamikor, ha visszahelyeztem magam az albérletbe, mert itt max cukorkát vehetnék a pultról, de rettegek, hogy a könyvtárosnéni rácsap a kezemre, majd elkezdi üvölteni, hogy "MOSS KEZET", de ez persze indokolatlan parancs lenne lévén, hogy a cukor bevan csomagolva igényesen.

"-Éva, te akarsz enni?
-Igen?
Én egy fél babot"

Ehe, fél babbal hát nem lakik jól az ember könyvtáros nénije, de biztos nem akar bélszelet.

Óje.

A legszexibb fotó 2012

Van ez a méltán népszerű Piratebay oldal, ahonnan én a kis sorozataim szoktam letöltögetni nagy vidámságok közepette, persze itt hirdetések is vannak, 1-2 hete felbukkantak különböző "társkereső", meg egyéb lányok által nyújtott szolgáltatásokat hirdető linkek, és egyen mindig megakad a szemem...

 

Ez a szerencsétlen mégis mit gondol, mit művel? "Kéne valami szexi képecske, ami felkelti a kanok figyelmét... hmmm... felveszem a kedvenc farmerszoknyám, és miközben félig letolom, hogy kilátszódjon a bugyikám, a fürdő közepén jó alaposan összevizezem a tussal.. tuti mindenki engem akar majd!"

A hirdetésre magára nem kattintottam rá, elég az a víruskockázat, ami a kis csapd le a csótányt, meg rúgj gólt, meg boxold le az ellenfeled játékok miatt mindig véletlen megnyitok, nyilván nem valódi társkeresőről van szó, akármennyire is szeretne megismerni az ember egy valódi orosz nőt.

 

Az őrült chrome

Hevesaranyosból/környékéről valaki nagyon szívleli a blogom.

Biztos egy őrült rajongó, aki egyesével kinyomtatta a bejegyzéseimet, felplakátolta vele a szobáját, folyamatosan simogatja, ölelgeti a monitort, akárhányszor itt van, és már vágja ki az újságokból a betűket, amiket összeállítva egy levelet fog küldeni.

Hű.

Megoldótott ez a gugli króm frissítési gebasz, pont rátaláltam erre a téma dologra, keresgéltem valami Breaking Bad-eset, de a sok szar közül a South Park volt a legbarátságosabb, így egyelőre azt állítottam be, és ezzel már a régi a leggyakrabban látogatott oldalak izémizé.

Meg így eltűnt a kereső is, ergó nyilván nem frissítették rögtön, remélem, el is felejtik, hogy van ez a theme, és nem is fogják..

Süt a nap. Nem szeretem, ha ilyenkor süt, mert a nap ezen szakában pont a monitort találja telibe, még szerencse, hogy van ez az új találmány az ablakomon, ez a redőny.

És ójeje, van új Walking Dead meg Misfits, estére lesz felirat is előbbihez. Remélem.

Gugli

Ajjjjajaj. Befrissítette magát a gugli króm böngésző, és teljesen szar lett. Azaz csak egy dolgot csesztek el, de az épp elég idegesítő.

Ugye létrejött benne egy belső kereső, ha új lapot akar megnyitni az ember. Oké. Jó. Feleslegesnek érzem, mert akár felülre is belehet írni egy keresendő szót a böngészősávba, vagy ha azt akarja az ember, hogy tippelgessen neki a gugli, 1 gombnyomás, de rendben. Viszont ha új lapot nyitok meg, és kihozná a leggyakrabban látogatott oldalakat-mert én onnan navigálok többnyire, azokat elég lassan tölti be, ami idegesítő. Plusz valamiért az oldalak képe sem tiszta, hanem.. szar az egész. Már újraindítottam a gépet, hátha az hiányzott neki, de nem, még mindig ilyen szaros az egész új lap opció.. bosszantó.

Ma pedig azt hiszem, korán lefekszem, már most érzem a szemeimen a súlyt.

Egy kis ilyen, egy kis olyan

Életemben talán most először, vagy ha nem is az első alkalommal, de borzasztóan hosszú idő óta már... két hónapja tán azt érzem, hogy nincs szükségem senkire, hogy nekem nincs szükségem a "nagy szerelemre", nekem nem kell az, hogy mindenki szeressen, és meg kell mondjam, kitűnő érzés.

Nem érzem a magányt, nem érzem, hogy szarul lennék, nem érzem, hogy jól lennék, szimplán vagyok, nem tervezek, nem kalkulálok, nem gondolok arra, milyen jó is lenne, ha lenne valaki mellettem szerelem értelemben, vagy pusztán barátként. Vannak emberek, akikkel szoktam beszélgetni, egy-kettőt a barátomnak is mondanék, de nem is vágyom arra, hogy valakivel minden nap sokat, és húdejó, vagyunk egymásnak, mert tökéletesen feleslegesnek érzem az emberi kapcsolatok borzasztóan szoros kialakítását, előbb-utóbb úgyis az lesz a vége minden esetben. Gondolhatják azt a balgák, hogy "neem, ő nekem az örök barátom, barátnőm, neeem, én vele fogom leélni az életem", egy faszt, ha nem ma, nem holnap, de talán tíz, vagy húsz év múlva egyszercsak azon kapja magát mindenki, hogy az, akit egykoron a legjobban szeretett, egyszerűen eltűnt az életéből.

Miért okozzak magamnak felesleges fájdalmat? Miért kergessem bele az újabb és újabb csalódásokba? Nem kell, hogy legyen mellettem valaki, az a pár szó beszéd elegendő, nem igénylem különösebben senki társaságát.

Ez talán megmutatkozott a humoromban, "humoromban" is. Sokkal könnyelműbben sértek meg embereket, persze úgy, hogy értsék a viccet, ugyanakkor én azt nagyon jól tudom, hogy egy idő után ez telítődik, hogy már sok, hogy már-már elhiszi, és épp emiatt sértő, de egyszerűen nem tud érdekelni, mert míg engem foglalkoztat, addig nem hagyom abba.

Persze valaki nem érti a viccet, és az első olyan után megy a sértődés, azzal én nem tudok mit kezdeni...

mégjobban lealázom.

Szóval, hogy írjak má' magamról is egy kicsit a sok egyéb témájú poszt után, ez van most, ezt kell szeretni, ezt kell utálni, ezt kell megtanulni elfogadni, mert már nem én leszek az, aki bocsánatot kér.

Szemei kereszttüzében

Megkéne vennem a Death Note manga többi részét, olyan bosszantó, hogy csak az első két kötet figyeg a polcomon, és noha tudom a sztorit, az animét megnéztem ötször, akkoris jó lenne, ha meglenne a manga összes darabja előbb-utóbb.

Még kedden - mert basszunk az aktualitásra - együtt buszoztam egyik hajdani osztálytársammal, és annak barátnőjével egy négyes blokkban, a srác leszállt viszonylag hamar, a lány kivételesen nem ment vele, hanem ő is hazautazott. Beszélgettünk, de nem szerettem. Nem bántani akarom, aranyos lyányka, de eléggggé kancsal. De az a durván, nem lett kezelve rendesen, vagy más lehet a baj, de na, igyekeztem abba a szemébe nézni, amelyik kevésbé áll el, de aztán váltott, és a jobb szeme lett a rosszabb, VÁH komolyan, nem szeretek kancsal emberekkel beszélni, nem tudom, hogy ők hogy a fenébe látnak, tudják-e, hogy én most a rosszabb szemüket nézem, vagy sem, nem akarom őket megbántani, sokáig azt hittem, hogy szimplán nem néz rám, mert olyan gyönyörű férfiember vagyok, hogy megvakulna bájomtól, de rájöttem, hogy szimplán mindkét szemére kancsal.

Semmi bajom a kancsal emberekkel, unokatesóm is az volt kiskorában, amikor labdáztunk sosem tudtam, hova fogja dobni a lasztit, össze-vissza nézett, mondtam is, Anna baszod, rám nézz, ha nekem dobod, nem mondtam, mert 6-7 éves lehettem, nem beszéltem akkor még csúnyán, az még a tanulási korszakom volt, de mondhattam volna, ha bunkó vagyok, de nem vagyok, csak kicsit, épp annyira, hogy sok ember utáljon.

In Memory of SuperStan

Namármost. Mennyire kell szeretni egy macskát, hogy elvesztése után 13 évvel is fenntartsunk egy domaint neki? 

 

Superstan.com

Az örök élet titka

Vannak ezek a netes hirdetések.. amikor mittudomén, csótányokat kell lecsapni egy papuccsal, gólt lőni, öhm... boxolni, meg ezek, biztos mindenki ismeri őket, ha rákattintasz, akkor cselekszik, és én mindig olyan nagyon szeretnék játszani velük, de olyan 2-3-4 hónapja lehetetlen, mert mikor rákattintok, hogy most én kiverem a bélsarat is az illetőből, vagy lecsapom a csótányt, egyszerűen behozza az oldalt, amit hirdet.

Aztán persze pislogok métereseket, hogy mosmámé lett vírusos a gépem.

Erste őrzővédő

Voltam Gyöngyösön az Erste bankban csináltatni ilyen sms értesítő izémizét. Kis előzmény, amikor csináltattam a kártyám, nem jött meg a postán, ezért kértem másikat, de nem választhattam, melyik legyen, azaz, hogy milyen cucc legyen a kártyán, kaptam egy... talán találok róla képet. Nem találtam. Szóval a kártyán egy piros lakkal kifestett körmű női kéz fog egy pénztárcát.

Amikor átadtam az ügyintézőnek, elkezdte szegény kicsi kártyám alázni.. "jézusom, de ciki... de gáááz..." persze elmagyaráztam, hogy nem én választottam ám, tán ezt nézték ki belőlem, ezért kaptam ilyet, de a ciki és a gáz szót kártyámra értve még hallottam tőle párszor, vicces volt :D

Hatvanban odajött hozzám egy idős néni, hogy vigyázzak már a cuccára, míg elmegy a mosdóba. Mosolyogtam rá, mondtam, hogy persze, majd bementem utána, leütöttem, kizsebeltem, elloptam a kabátját, és megléptem a cuccaival, VÁHÁHÁHÁHÁ!

Gondolkoztam a dolgon, de inkább kussban ültem a szatyrok mellett.

FFFFÁKKJE

LECSAPTAM A KURVA MUSLINCÁJÁT

Mennyit jelent egy perc. Ennyivel indult előbb a buszom, így le is késtem. Másikkal jöttem, persze tudtam, hogy a hatvani átszállást nem érem el, de másikkal jöttem, úgyis mindenhol azt csinálom, egy helyben ülök, állok, fekszem. Feküdni csak albiban, nyilván nem heveredem le az út közepén.

Másfél óra múlva megy is busz. Hogy teljen az idő, már sétáltam.. azaz követtem az iskolásokat, mert fogalmam sincs, Hatvanban mi-hol van.

Az én hibás kis szervezetem

Ójaj, elszállt az idő, és már lassan hármat üt az óra. Ásítási műveletbe kezdtem már fél órája, de ez csak amolyan potyaásítás, még nem az az igazi szívből jövő, és mivel én kevés dolgot utálok jobban annál, amikor fekszem az ágyban, és forgok jobbra, forgok balra, mégsem tudok elaludni, ezért még várom az igazi ásítást, amikor az állkapcsom rákattan az ötletre, miszerint kikattan. 

Nem ment még ki az állkapcsom, de nem is szeretném, mert azt hiszem, fájna, és nem élvezném. Viszont néha úgy... nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, szóval az állunk alsó része, az mintha... begörcsölne ásításkor o_O akárkinek mondtam, nem értette meg, rohadtul kellemetlen, mintha valaki az ujjával (mi mással) nyomná befele azt a bőrrészt nagyon erősen, érzem, ahogy megfeszül, ásításkor szokott bekövetkezni.

Bár más azt sem tudja, milyen az, ha úgy "fáj" valami, hogy nevetnem kell tőle, konkrétan rám jön a röhögés, holott kellemetlen érzés, nem csiklandoz, mégsem tudok tenni ellene, ez van például akkor, ha a térdkalácsom hozzáérintem például egy asztal széléhez.

Asszem, rohadtul szarul vagyok összetákolva. 

Óje

Nnnna sikerült megcsinálni a gépezetet, így nem kell a laptoppal szenvednem. Hamar le is töltöttem az alap programokat, amik feltétlen kellenek, bs player, utorrent, photoscape meg nod32, oszt csokkolom, másra nincs szükségem.

Utálom visszatolni a házat a helyére. Mindig rendezgetni kell mögötte a zsinórokat, mert azok persze megfeszülnek, és a házzal együtt a fejemre borítom a billentyűzetet, az egeret, a hangfalakat, de még a monitort is, plusz a modem is a házon van elhelyezve, így azt is úgy kell elrendezgetni, hogy a zsinór ne nyomja ki, mert akkor dől jobbra-balra. Próbáltam rengetegszer már elhelyezni a zsinórokat úgy, hogy csak csúsztatni kelljen visszafele anélkül, hogy bármit lehúznék, de vávává, impussibru.

Tegnap... azaz ma még megakartam várni, amíg a kis repülőgépecske leszáll, folyamatosan követtem. Néztem is, milyen szép nagy ez az Ausztrália, amikoris 1 óra után rájöttem, hogy Törökországot nézem. Well... még jó, hogy föciből tettem érettségit, pedig gondolkoztam is, milyen arabos nevű helyen lesz a leszálláshoz használt repülőtér, nem is tudtam, hogy Ausztráliában is ilyen nevűek vannak.. mint kiderült, az Arab Emirségekbe igyekezett...

Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa

Kint voltam füstölni. Tiszta a levegő, fúj a szél, hallottam, amint egy vonat a távolban zakatol, és aaah, úristen. Imádom az ilyet, belegondolni, hogy míg én ott állok érezve a hideget a bőrömön, addig más egy vonaton utazik. Széltől függően hol hangosabb, hol halkabb volt a zakatolás, és elég sokáig hallottam, mintha a ház körül körözött volna. Majd hirtelen dudált egyet, kutyák vonyítottak fel, és kis idő múlva elhalkult.

Míg én ott álltam érezve a hideget a bőrömön, addig más leszállt egy vonatról, illetve felsietett rá.

Bolondulok az ilyenért.

A vonat elnémulása után alig 5 másodperccel repülőt hallottam, amit felnézve rögtön ki is szúrtam. Már a végefelé jártam a dolgoknak, így besiettem, és megnéztem azt a weboldalt, amit logisztika órán mondott a tanár, flightradar24.com, itt nyomon lehet követni a közlekedő járatok útját, hogy hol tartanak, stb, az a gép, amit én láttam épp Londonból jött, és valami Abu Dhabiba tartott, most fog elmenni.. Füzesabony felett, 1-2 perc múlva pedig már Tiszafüred, illetve Hajdúszoboszló levegőjét rontja.

Mindigis szerettem ezekbe belegondolni, hogy most épp valaki repül, épp valaki vonatozik, épp valaki autóban ül, buszozik, én itt görnyedek egy laptop előtt, és ha fogja ezt olvasni valaki még ezen az estén, akkor ő is szintén ül valahol, miközben szemébe világít a monitor fénye.

Énénén imádom ezt. Fény, és tér-idő mániás vagyok.

Reklama

Argh. Épp keresésben vagyok, két reklámzenét kutatok. Azaz kutattam, az egyik már megvan, ami egy telenor reklámban hallható, one republictól az all the right moves, viszont a másik már keményebb dió lesz, mert fogalmam sincs, melyik kocsit hirdetik vele, de egy férfi és egy nő éneke hallható, miközben vonul az autyó. Bah.. sebaj, keresem, kutatom, aztán hátha rálelek.

S lőn

Nnna, laposról kicsit macerálódósabb volt, de betettem a 4 új képet-linket oldalra.

A buszról mindig csodálom a fényeket ilyenkor, amikor már sötét van, mikor utazom. Nekem a lámpák olyanok, mint gombóc artúrnak a csoki, lehetnék akár izzó gábor, noha sokan félreértelmeznék, és vagy szexuálisan túlfűtöttnek, vagy szimplán homoszexuálisnak hinnének e név hallatán. Főleg a benzinkutakat szeretem nézni a sötétben, a kis világító sziget a sötétségben, nameg a színes reklámokat, a határt, ahol a világosból sötétség lesz, az árnyékot, amit vetnek az épületek, az emberek.

Szeretem a fényt a sötétségben.

Honnan jönnek a pókok

Tettem be tegnap ilyen ki-honnan van cuccost a teknőcök alá, ami még többségében a több, mint két éves adatokat is mutatta, mivelhogy még abban a blogban is volt ilyen.

Mókás volt nézni.

Mondjuk rohadtul nem, ugyanolyan fapofával realizáltam, mint általában a dolgokat, inkább az volt mókás, hogy valaki akkor végiglapozgatta a linkeket oldalt, amit ugye kijelez, és ott van közte a régi Bench, meg pár olyan bezárt blog, amiknek a többségéről fogalmam sincs, ki lehetett a gazdája. 

Szobámból kimenet egy fehér pók lógott le a plafonról a konyhában. Lecsaptam, mert ne lógjanak már a plafonról fehér pókok a konyhában, igazából csak az irigység hajtott, amiért én nem lóghatok a plafonról a konyhában, vagy ha mégis, azt nem élvezném annyira, mert egy az, hogy nem izgulok a fojtogatásra, kettő az, hogy nem nagyon lenne időm kiélvezni, még előtte megfulladnék, bezzeg, ha olyan lennék, mint a pókember, előbb szakadna ki a tartógerenda, mintsem engem megtartson a plafon, szóval basszák meg a pókok... 

Auje

Az egyik kézfejem szőrösebb, mint a másik. Ez lehet az oka annak, hogy mindig meglepődök, jézusom, milyen szőrös kézfejem van, mert akkor a jobbra nézek, és azelőtt pedig a bal van szem előtt, ami elhiteti velem, hogy nincs is annyira, MEGFEJTETTEM AZ ÉVTIZED REJTÉLYÉT!

Szóvalhogy jelenleg nincs gépem, és ha jól számolok, nem is lesz a közeljövőben. Meghalt a vinyó, kéne újat venni egy tizesért, de áh... baszni bele, majd majd. Nővérem laposáról gépelek, ami elég régi, utálom, jutyubozni is rohadt nehezen lehet rajta, mert akad a videó, de még ha gépről indítok valamit, az is megakad, majd felgyorsul a kép, amíg be nem éri a hangot, egyszóval nem egy nagyon fasza masina. Természetesen az előzmények törlése itt is megy a blog miatt.

Ha valaki feláldozza a gépét, hogy nekem legyen, azt meghálálom egy üdvözlőlappal.

Zenét is többnyire mobilról kapcsolok, mert természetesen az is akad a gépen.

Auje, már csak négy hét, és vizsgaidőszak. Öt vizsgám lesz, 1 órára be sem járok, 1 óra nincs is, 2 órát nem értek, 1 órán meg alszom, így most is szép reményekkel nézek elébe az időszaknak.

Beszélgettem tegnap az ikrekkel óra előtt. Persze kézfogásnál már kívántam is a boldog születésnapot, merthogy az volt nekik, nem tudom, említettem-e az előzményekben. 24 évesek lettek, omájgád, 5 évvel idősebbek nálam, és 2 évvel fiatalabbnak néznek ki. Duuuaarvaaaa.

Sorozatosdi még persze megy, bár így laposról nem nézem mindet, noha csak 3 az, ami kimarad, ami nem annyira fontos. A maradék közt a South Park az, amit így is nyomon követek.

Talán annak örülök meg mindig a legjobban, amikor meglátom az új részt, olyan nosztalgikus érzést tud adni pillanatok alatt, olyan jó nézni, még ha a régi részekhez képest egy hatalmas rakás szar is. Még 8-9 évesen szoktam rá, amikor megpillantottam a világító dobozban az egyik epizódot, és azóta imádom. Kár lenne tagadnom, hogy talán emiatt veszem könnyelműen a csúnyarosszbüdös szavakat, dehát akinek nem tetszik, bassza meg.

A valahanyadik világcsoda

Majjdnem elfelejtettem megörökíteni egy történelmi pillanatot.

Ma.

Láttam.

Egy.

NŐI BUSZSOFŐRT! Bár rohadjak meg, úgy nézett ki, mint egy férfi, de most komolyan, kövérke volt, és rövid hajú, de az a tényleg fiús rövid. Nem az én buszom vezette sajna, csak futólag suhant el előttem a kis túlsúlyos sofőr-angyal. Nem hittem a szememnek. Konkrétan úgy bámultam, mintha egy csodát láttam volna, szerencsére nem vett észre.

Hazafelé a sofőrünket gyakran nem láttam a visszapillantóban. GYŰLÖLÖM, ha nem látom a sofőrt, gyakran nézem, olykor, ha belenéz, észre is vesz, hogy bámulom, olyankor hamar elkapom a tekintetem. Nem tudom, nekem nagy biztonságérzetet ad, ha látom őt, hogy nyitva a szeme, nincs meghalva, nem folyik a vére, stb..

Most pedig elmegyek tévézni, mert 5 perc múlva Munkaügyek az M1-en.

Válasz

Nos, mint kiderült a tanárnő válaszolt a kérdésemre, pontosan az előző post elküldése után 4 perccel, amit már nem ellenőriztem nyilván, mert mentem is fel. A válasz olyan bő, hogy inkább bemásolom:

kedves Gábor!

 

nem.

 

TR

 

Rövid, lényegretörő. Beszéltem még vele, a félévben már nem is lesz több gyaksi, csak óra. Ennek az elmagyarázása hosszú, és unalmas lenne, de pénteken órám is lett volna, ami meg lesz tartva.

Kaptam egy levelet fészbukon, amiben összekevertek. Tudomására adtam az illetőnek, hogy nem az vagyok, akire gondol, lereagálta, erre bejelöl. Persze elutasítottam.

 

Válasz

Nos, mint kiderült a tanárnő válaszolt a kérdésemre, pontosan az előző post elküldése után 4 perccel, amit már nem ellenőriztem nyilván, mert mentem is fel. A válasz olyan bő, hogy inkább bemásolom:

kedves Gábor!

 

nem.

 

TR

 

Rövid, lényegretörő. Beszéltem még vele, a félévben már nem is lesz több gyaksi, csak óra. Ennek az elmagyarázása hosszú, és unalmas lenne, de pénteken órám is lett volna, ami meg lesz tartva.

Kaptam egy levelet fészbukon, amiben összekevertek. Tudomására adtam az illetőnek, hogy nem az vagyok, akire gondol, lereagálta, erre bejelöl. Persze elutasítottam.

 

Mindenes

Könyvtárban vagyok, nincs mit csinálnom. Unalom, unalom és unalom.

Reggel 15 percen át vizsgáltam, hogy a lábujjaim odailleszkednek-e, ahol a papucsban kivan jelölve a rész. Nem teljesen, vagy a kínaiak csámpások-merthogy kínai gyártmány off course-, vagy én, de valamelyikőnk biztos.

Még.. 36 percig leszek itt, aztán kereshetem meg a drágakedvesaranyos szakfelelősöm, akinek hétfőn HÉTFŐN írtam, lesz-e holnap üzemi gyakorlat, és még mindig nem felelt, hogy nyalná le a hajam. Ha nem lesz bent, rákérdezek két gyereknél, akikkel együtt szoktam menni erre, ha ők sem tudják, ma megyek haza, mert plusz egy napra nem maradok a talán semmiért.

A két gyerek amúgy iker, tök humoros dolog az ikerség, nem tudom, hogy kopaszon mennyire hasonlítanának egymásra, mert eléggé más a hajuk, de valszeg kétpetéjűek, vagy én nem tudom, nem értek az ikrekhez, majd kikupálom magam a wikipédián, mert az mindent tud. De amúgy jópofa, tényleg. Egyforma magasak is, mindkettő alacsony, duci, jófejek, vagyis viszonylag jófejek, nem olyan jófejek, mint aki mellett röhögsz, hanem na, értik a humort úgy-ahogy.

Melegem van. Azaz már nincs, ahogy megérkeztem a fűtött épületbe a hidegből rögtön melegem lett, bár kint sincs hideg, indokolatlan volt összehúznom a zippzárt a pulóveremen, kabát még nem kell, annyira nincs cidri, majd ha lemegy az idő -2 alá, akkor felöltöm a széldzsekim, mert a nagykabátom ilyen pufajka, és abban még -20ban is megsülök, ha összehúzom, olyan, mint egy hordozható szauna, még súlyát tekintve is, mire kitavaszodik, annyit hordom, hogy rendesen kigyúrom magam csak azzal, hogy sétálok, persze aztán leveszem, jön a húsvét, és visszahízom, mert fuck you, that's why.

Elfogyott a kajám is, ma ettem meg az utolsó négy fasírtkát, amit hoztam magammal még kedden, meg betettem a két szendvicset, amit meglepő módon ismét kedden hoztam magammal, hogy majd megeszem óra előtt. Muszáj közvetlen óra előtt ennem, különben korog a gyomrom az előadáson, és az ugye irtó kellemetlen. Múltkor, amikor üzemi gyaksin voltam is elkezdett korogni, kínomban lenyeltem a rágóm, hogy bíbelődjön vele picit a gyomrom, egy kicsit segített is. Alig vártam az előadás végét, már keltem volna fel, amikor mondta a krapek, hogy van-e kérdés, ÉÉÉS az oktatóm miért is ne kérdezzen kettőt is, amire hosszan válaszolt? Oké, megvoltak, van-e kérdés, mégvalaki kérdez, anyád. Végre vége, van-e még kérdés, az egyik iker kérdez, azt hittem, agybajt kapok, de az volt az utolsó, azután végre mehettünk.

Milyen nagy dolgot hihet rólam az, aki gépelés közben rám pillant, elvégre az ilyet full komoly fejjel kell gépelni, azt hiheti, a szakdogám írom, pedig hahá, csak faszságokat írok a blogomba.

Még 25 perc.

Mellettem matekoznak, épp számokat diktál az egyik, a másik meg gépeli be. Tök Lost-ban érzem magam, aki nem ismeri, nem is érdemes ismerni, szar, unalmas, én mégis néztem, mert akkor még lekötött, ma már elaludnék az első rész után.

A könyvtárban olyan nehezek a wc ajtók. De komolyan, mintha egy banki nagy széfbe mennék be, ha felrobbanna az iskola, ez a két ajtó lenne az egyetlen, ami ép marad.

Kéne zsebkendő. MINDIG elfelejtem a zsebkendőt akárhová is megyek, 10-ből 9 esetben nem viszek magammal.

Csörög egy telefon rohadt idegesítően. Amúgy nem tudtam, hogy van még olyan izé a tévében, hogy küldesz sms-t, és akkor megkapod... a gangman style-t, komolyan, ki rendel még olyat? Nyilván van 1-2 ember, ha még mindig életképes ez a dolog, de eléggé meglepődtem, hiszen ma már két kattintás a neten, és a telefonodon is van, akinek meg olyan telefonja van, ami mp3 képes, és szereti a gangman style-t, az tudja már használni az internetet.

Még 17 perc. Asszem, katt a blogd be-re, és folyamatosan görgetem fel-le a fészbukot, hátha van olyan, ami századik látásra elkezd érdekelni.

Ha igazán felfognánk a halál jelentősségét, tán mást sem csinálnánk az életben, csak szívünket facsarván préselnénk ki magunkból az életet.

Álom Zsanival. Nem tudom, mennyire szeressem az ilyet.

 

Két napja hunyt el 41 évesen mamám testvérének a fia, aki ma névnapját ünnepelné. Sosem voltam jó ezekben a rokoni kapcsolatok megnevezésében. Veleszületett betegsége volt, igazából borzasztó rég láttam már, de arra emlékszem, hogy kiskoromban gyakrabban láttam, és féltem tőle. Nem volt egy félelmetes ember, épp ellenkezőleg, barátságos, viccelődő, én mégis valamiért próbáltam kerülni. Egy hónapja született lánya.

Ebből következik, hogy temetésre kell menni. Gyűlölöm a temetéseket, az a sok síró, gyászoló ember, az a nyomasztó hangulat.. ráadásul a felesége és a... asszem, 16-17 éves fia is ott lesz. Utána pedig halotti tor, amit talán még a temetésnél is jobban utálok.  Ha én meghalok, külön kérni fogom, hogy ne legyen tor. A temetés után mindenki menjen a dolgára, és felejtsenek el, törődjenek magukkal. Persze, erre gondolnom kell még előtte, elvégre, ha holnap elcsap egy autó, és kérésemről senki nem tud, megtartják a tort, aminek nem örülnék.

Lesz ez még ígysem.

Tény

Ha széttörünk véletlenségből egy bedugott hosszabbitot, lekapcsolja az áramot a házban.

Ha direkt, akkor is.