Hazudnom kellett, hogy nem szerettem, szerettem volna, ha egy féregnek gondol, mert ha szívem túlpörög, úgy kevésbé fájt volna. Védeni próbáltam. De már jobban van, nem féltem, és ami a legfőbb, nocsak, szalmabábuk furulyáznak a kihalt városkában, és fogalmuk sincs arról, hogy ha feljő a nap, mindannyian porráégnek, hogy aztán közösen táncolhassák szét őket a jókedvű cigánylányok, és a hold, a hold csakúgy ragyog várva a napot, amitől ő bánatos, bús ragyogás. Fáradtam, én már el eléggé ahhoz.

gagkqwpogkagköü3

Ülök, ha megunom, lefekszem, fekszem, gondolkozok, ha szerencsém van, alszok, ha megunok aludni, ülök, unalmassá válik, fekszem, elalszom, felkelek, gondolkozok, ülök, alszom, fekszem, próbálok, sokan voltak, sokan, egy sem most így, mert teher, mert már nem úgy, rohadt senkiháziak, utolsó férgek mind, mind, mind, hánynom kell, kihányom, kihányom őket, kihányok mindent, elboldogulok egymagam, csak idő kell, egy nap, két nap, egy pár év, évtized, és majdcsak, elboldogulok, csak kell az idő, az időidőidő, mert az segít, segít a faszt, nem teszi, senkin, barátok, segítők, nem barátság, haszon, haszonállatok, senkinek sem barátság, senkinek sem szeretet, senkinek sem fontosság, csak a haszon és a haszon, csak az egyedüllét félelme, csak a rettegés, ha nem lenne, barátság sem, szeretet sem, fontosság sem, szavak, leírt szavak, nincs önzetlen, nincs jó, nincs kedves, jó lelkiismeretet akaró, jóságot fitogtató, önző van, létezik, soksok. Emberek, akik hatással vannak rám, ránk, rátok, rájuk, emberek, akik hatással vannak a rám hatással lévő emberekre, emberek elveszik a másik embert, kell nekik, ők akarják, emberek csakúgy belelépnek életekbe, kilépnek, megszokjuk, eltűnnek, hiányoznak, hiányzik maga az ember, hiányzik maga az eltöltött idő, ember hiányzik, vagy támasz, barát kell, vagy ember, rám is hatással voltak ők, én is hatással voltam emberekre, jöttek, nevettünk, mentek, jött egy új, nevettünk, elment, boldogulnék már egyedül, mindig jön, aki jön, és nevet, és elmegy, mindig jön, aki kizökkent, én már boldogulnék egyedül, rosszabb, rosszabb, minden új után csak nehezebb, csak hosszadalmasabb, csak fájdalmasabb, ha tudná, ő, ha tudná ő, és ha ő is, Csillagszemű, Zsani, Pallós, hatással énrám, a többi jött, a többi ment, a többi csak holmi nyomorult hajléktalan volt, ők is jöttek, ők is mentek, ki így, ki úgy, ki és miképp, nem érdekel már, nem érdekel, hogy akkor mi, hogy miért, hogy azt ott, kusskusskuss, és fogd be, és miegyebek, mindenki csakúgy feküdnöm kéne, aludnom egy kicsit, meguntam ülni, meggyújtottam a szakállam, mert meguntam feküdni és ülni egyszerre, meggyúlt, elólt, meggyúlt, elólt, fájt, pirosodott, még utoljára láng, elól, ki a hóra, havat a pofára, sípolt a fül hirtelen, takarodj el oda, és ne is gyere többet vissza, mindannyian, jött-mentek, csak a hányás, csak az ártás, csak az, amit tud adni egy másik egy másiknak, nem érdekel már, nem érdekel még, nem érdekel most, nekem nem kell olyan, aki szól hozzám, nekem olyan kell, aki üvölt, nem kell a segítség, nem kell a kaparás, nem kell a lelkiduma, nem kell a jótakarás, csak a hülyeség, csak a figyelemelvonás, csak a szórakozás, csak az öröm, és a jókedv, nem kell az sem, egymagam majd megszokom öngaman. 

Sajnálom

Milyen kár is, hogy a múltban elkövetett hibáinkat nem hozhatjuk helyre csakúgy. Ha megbántunk valakit, nem elég egy szó, ha ártunk magunknak, nem elég egy sebtapasz, ha tönkreteszünk valamit, nem elég egy ragasztó, tovább kell élni a tudattal, a hibákkal, el kell viselni, hogy időről-időre megmutatkozik hatásuk, ha csak kósza gondolatok erejéig is, amik mégis annyira befúrják magukat az agyba, olyan agresszív, olyan erőszakos módon képesek kihatni, hogy lehetetlen nem gondolni arra, mi lett volna, ha. Tudom, már túl kellett volna lépnem, már nem kéne, hogy ennyire bántson, de mégis. Borzasztóan szerettem egykor Zsanit. Ő kereste a társaságom elvétve utána is, amire gyakran elutasítóan reagáltam, holott talán elmondta volna, tudtam volna rá hatni, de legalább nem lettem volna egy bunkó senkiházi, mikor utoljára beszéltünk. Talán megmenthettem volna. És ez a tudat, hogy részem volt egy ember halálában, akit szerettem, hogy cserben hagytam, hogy ellöktem, ez az, ami még kitudja, meddig fog kínozni. Amikor ősszel vége lett egy másik lánnyal, féltem. Nem akartam, hogy ő is rossz döntések sorozatát hozza meg, nem akartam, hogy neki is baja essen, nem akartam cserben hagyni. Rettegtem attól, hogy megismétlődik, mert ahogy Zsani szíve, úgy az övé is a helyén van, pusztán borzasztóan naiv. Fájóan sajnáltam azt a lányt mindazért, amit átélt, mindazért, amit tettek vele, mert tudom, hogy jó ember, csak buta. Ha meglenne rá a lehetőségem, sok dolgot tennék másképp. Ha meglenne rá a lehetőségem, Zsani még élne, és én sem érezném minden nap egyre jobban, hogy elvesztek mindent, beleértve az eszem is. Zsani miatt próbálok kedvesebb lenni azokkal, akiket egy parányit is szeretek, szerettem valamikor, még ha baromi nehezemre is esik olykor. De sosem tudhatjuk, mikor beszélünk valakivek utoljára.

Bebaszarintottam a versféleségeim az archívum alá. Ha nem vettem volna ki régebben, megspóroltam volna magamnak 2 percet.

Töltöttem fel videót jutyubra, a hang szar lett, de naaagyon nem volt kedvem baszakodni vele, ahogy a normális címadással sem. Hameg letiltja a jutyub másodperceken belül, kapja be a seggem, mert angolul fent van már pár éve. Pontosabban felirat nélkül. Hangosan kell nézni, mert halk. És nem szép a hang. Mint említettem. De elég volt a kimentéssel bhaszakodnom fél órát, mire kiderült, hogy a lejátszó szar, amivel nézegetem, nem a mentés. Persze simán lehet, hogy mire bepostolom, már nincs videó, ezesetben jó szórakozást a semmihez.

Ha valaki tervezné megnézni a sorozatot, és zavarják a spoilerek, akkor azok ezt hagyják ki. Six Feet Under/Sírhant művekből kreált jelenet.

you only get one life. There's no God, no rules, no judgments except for those you accept or create for yourself, and once it's over...it's over. Dreamless sleep forever and ever.

Wubwubwub

Ismét megrengett a föld, nem ma, egy szűk hete kábé, de fő az aktualitás, szerdán meg volt utórengés, ami semmiféleképp sem szórakoztató, elvégre emmár a harmadik egy éven belül itt nálunk, még a végén átnevezhetjük magunkat San Balassának, vagy San Balass..inconak. És persze ilyenkor jönnek a dumák, nálunk megrezgett az ablak, nálunk megrezegtek a poharak a szekrényben, nálunk megrezgett a fal, nálunk arrébb mozdult az ágy egy métert, nálunk két métert, nálunk kiütötte a falat az ágy, nálunk magától dőlt ki a fal, nálunk felborult a tehén, nálunk összedőlt az egész ház, és hol laksz most, ó, azóta újra felépítettük. 

Jövőhéten ha minden úgy megy, ismét főváros, még a végén megszokom az elmebeteg közlekedést, és a mozgólépcsőket. De tényleg, mi az anyámnak van annyi eszköz Pesten? Metrót megértem, tökjó, buszt megértem, tökjó, de a trolinuszt, meg a villamost már nehezebben. Annyira össze tud zavarni az egész, amikor nézek menetrendet, és írja, hogy szállj át metróra itt, majd villamosra, aztán buszra, végül vissza a villamosra, de azért még menj pár métert a trolival, hogy hihetetlen, mert a metró még oké, megy a föld alatt, suhan, gyors, bármennyire is utálom a mozgólépcsők miatt.

Francnak sincs kedve írni befejezést, inkább elvágom a közepénél a postot. 

Feritor

Hívtak disznótorra, de persze a franc se fog ilyenre elmenni, életemben egyszer voltam, de akkoris csak azért, mert fel sem fogtam igazán, hogy most mi történik, hat éves lehettem tán, de inkább fiatalabb, az egészből annyi maradt meg, ahogy pörkölik azt a kövér jószágot.

Mindig belegondolok ilyenkor, hogy mire gondolhat a disznó. Nyilván nem sztorizgatnak ott az ólban, hogy ő egyszer látott egy nyilvános kivégzést, az az állat csak megjegyzi valamiképp, hogy te vagy te, hogy te vagy az ember, aki ételt ad, akkor biztosan szereted, mert gondoskodsz róla, esetleg ő is úgy tekint rád, mint egy barátságos élőlényre, aki ellátja. Mire gondolhat a disznó, amikor kivezetik az ólból, esetleg elviszik egy másik helyre, mert nem gondolom azt, hogy legyen szó egy tyúkról, vagy egy delfinről, hogy csak ösztönösen cselekednének, és ha gondolkozik, hogy gondolkozik, röfög a fejében? Már nem a csirke, vagy a delfin, hanem a disznó. De emmár más téma, tehát mire gondolhat, hová viszik, amikor körbeállják, gondol-e arra, hogy ezek a kétlábú lények, akikhez hasonlóak adták az ételt most bántani fognak? Nem tudom, mivel ölik a disznót, nekem az a pörkölős jelenet úgy maradt meg, hogy még visít, fogalmam sincs, hogy az agyam mixelte össze, vagy tényleg úgy lett vége a dolognak, hogy ott élve nekiláttak, gondolom, valami "humánosabb" módszerrel nyakon szúrják, eleve sajnálom az állatot is, mert amellett, hogy szar látni számomra, ahogy csakúgy leölnek valamit, aztán jókedvűen lerészegednek felette, és röhögnek, réems belegondolni ezekbe is, hogy az az állat ott, ami 5 perce még gondolkozhatott, mivan, most hever a földön, és arra vár, hogy szétszedjék.

Csirke, meg kacsaölésen gyakrabban voltam kiskoromban, de mivel ott még csak azt láttam, hogy oké, nyak el (hála a jó égnek nálunk nem volt olyan, hogy fej nélkül még rohangált), asztal körbeül, pucolgatás, kiszedegetés, és az is szar, de talán ez a disznótorosdi, amikor sok ember jön össze, és már-már rituálisan kivégzik azt a szerencsétlent rosszabb. Mert a csirkét még megfogta mamám, egyedül levágott hármat, ha beindult, annak kevésbé volt ünnepies hangulata.

Ettől függetlenül fogyasztom a hurkát, a kolbászt, a szalonnát, a húsát, de nem akarom nézni, ahogy elpusztul.

A rosszabb csak az, amikor két disznót vágnak le. Mert ezt az egyet még elviszik valahová külön egy házhoz, ahová kérték, nem tudja, mivan, vége. De kettőnél már nyilván nem fogják be a másik fülét meg szemét, az már megtapasztalhatja, hogy mi vár rá, az már elkezdhet félni, már tudhatja, hogy ő most itt meg fog halni, ami borzalmas lehet.

És hamán borzalmas dolgok, itt egy Ferike :D
Én speciel nem tudtam megnézni végig, túl szörnyűséges az egész.

Szerencsesdi

Jameg vettem szerencsesütit. Ha már kidobok rá 50 forintot, elvárnám, hogy ne legyen száraz, és ne hagyjanak benne egy kurva papírdarabot, amit alig lehet összerágni.

Komolyra fordítva "próbára teszik a türelmedet, de eléred célodat", nem tudom, magyarságosan mennyire helyes, de hűű, meg haaa.

És a bácsi meg pont ma mondta, hogy nem érdemes élni 84 évig.

Tehát tényleg szétbiciklizem az agyam, majd megölöm magam!

Nem éri meg megélni

Szóval sétáltam, egészen a gyöngyösi "plázáig", elkezdtem vásárolni ruhákat, a jelenet alá kúszott egy pörgős popszám, próbáltam a felső-nadrág kombókat, kijöttem, két ismeretlen mutatta, hogy jó, vagy rossz, végül nagyon lóbálva a ruhákkal teli szatyrokat jöttem ki, és a magasba ugrottam pont, amikor véget ért a zene.

Nem.

De helyette egy bácsi említette, mennyire nem jó megélni a 84-et, és megreggeliztem egészségtelen dolgokból.

Szóvalhogy egy sétafika után (sétafika, fika, fikás séta) betértem abba a miniplázába, vettem tuct, vettem energiaitalt, mert láttam rajta, hogy limited edisön, és nyári ahogy láttam, szóval vagy jó korán vásároltam meg, vagy jó későn, mindenesetre gondoltam, ha valamit, hát egy limited edisönt aztán nem hagyhatok ki! Szóval lekaptam a polcról, és leültem az épület egyik padján, szembe egy kipakolt, kiadó üzlethelyiséggel. Jobb is, hogy totál üres volt, mert szarabb lett volna akarva-akaratlanul rápillantani az eladóra, aki néz, hogy mi a faszt ülök azon a padon.

Ültem csendben, nyugalomban, és ettem az öltönyömben a tuct. Jött egy bácsi, amikor már a végén jártam, mondta, jó étvágyat, én meg épp teli pofával feleltem, hogy köfönöm.

"-Jól esik?

-Igen!4!4!4

-Akkor jó.. addig jó, míg jól esik az étel. Nekem már semmi nem esik jól, a kaja sem, már 84 éves vagyok, nem éri meg megélni ezt a kort..."

Felbiggyesztettem az ajkam, kidüllesztettem a szemem, és bólogattam elismerősen. Nem tudom igazából, mit várt, helyeseljek? Legyek bölcs? Mondjam, hogy ok. megölöm magam 30 évesen? Csak bólintottam kettőt, és nem folytatta, várta a kis feleségét, aki megjött, majd elköszönt. Tökre feldobta a napom az az élni akarás, az a pozitív hozzáállás, az az örömteli tanács. Viszont sajnáltam szegényt. Tényleg, aranyos kis bácsi volt. Ha megélem, én is kurvára ilyen leszek szerintem.

De azért rendes voltam, megkínáltam őt az utolsó tuccal, nem élt a lehetőséggel.

Láttam már a buszról egy gyöönyörű rendőrnőt, szívesen leszálltam volna, hogy elvegyem a pisztolyát, elkezdjek lövöldözni, majd lehajtsam kicsit a fejem, alulról nézzek rá, és mondjam, "büntess meg, rossz kisfiú vagyok".

Ahhhahaha nem, de tényleg szép volt.

Mivel divat lefotózni a fogyasztásra váró ételt, nem szalasztottam el a lehetőséget, azonban mivel YOLO és SWAG, meg gangsta vagyok, fogyasztás után kaptam lencsevégre.

Plusz mert kurvára unatkoztam, ez sem egy elhanyagolható szempont.

Feljöttem vizsgázni minden mindegy alapon, tanultam, tudtam, de mikor az imént belenéztem a füzetembe, minden teljesen új információnak tűnt. Úgy volt, hogy majd a tanárnő irodájában fogok vizsgázni, azonban mint kiderült, ő épp vizsgáztat valahol. Nem megyek be. Elég volt a múltkori megaláztatás, amikor úgy beszélt velem, mint egy óvodással, és már-már fogyatékosnak állított be, nem hiányzik nekem az főleg egy olyan szaknál, amit amúgyis tervezek leadni, mert ha fejbelőnek hússzor sem tudnám megtanulni azokat a számításokat.

Ami azt illeti, ha fejbelőnek hússzor, még annyi esélyem sem lenne.

De nem. Ha valami, akkor ez a pénzügyes vonal nem nekem való. 33%-os lett a matek érettségim, ember, mire számítottam, hogy itt, egy gazdálkodás és menedzsmenten nem kell majd számolni annyit? Jézusom.

Adtam fel lottót, most először, szóval szombaton szépen megnyerem az ötöst, és virslin, meg mustáron fogok élni életem végéig, valamint egy borzasztóan lepukkadt albérletben lakni, csakhogy ne kelljen beszállnom a társadalmi szerepbe, és nyolc órát elbasznom naponta. Vagy tizenkettőt.

Még el is basznék, de nem tudnék kitalálni semmi olyan munkát, amit szeretnék csinálni. Abszolút nem. Persze tudom, munkakerülő, lusta disznó, kösd fel a nyakad, menj vidékre, egyszerűen úgy érzem, ha a világ legjobb munkahelye lenne, ha a Google-nál is dolgoznék, azt sem szeretném.

Najó de, azt igen, mert az inkább játszótér, mint munkahely.

Szerintem kint van a seggem.

Nem volt.

Bár farmer lenne az ünneplő nadrág is, komolyan olyan, mintha pizsamában lennék. A zakó még elegáns, meg istenfasza, de a nadrágnak a zsebeibe sem lehet pakolni, mert kicsi, vékony szar, és még puskázni sem lehet telefonnal rajta, mert csúszik.

Amit sajnos tavaly kellett megtapasztalnom, amikor logisztika vizsgán leesett a telefonom. Ciki volt, de a tanár szerencsére nem szólt, végül négyes is lett a vizsga.

Puska nélkül. Mert nem tudtam semmit kilesni.

Ami nagy szó.

A puska nélküli négyes, nem a nem tudok semmit kilesni, a szerencsétlenkedés már megszokott.

Legszívesebben 11-ig gépelnék minden faszságot ide, jobban megy az idő, mint a 9gag-el, mást meg nem lehet csinálni, mert egy rakat oldal le van tiltva, fészbukon sem lehet beszélgetni, se kommenteket nézni, se játszani a kis sárkányos aranyossággal, vagy a candy crush-al, bár az csak felbasz.

Jött velem szembe egy fószer, megkérdezte, hol van egy nemzeti dohánybolt, megmondtam neki, erre hallom magam mögött, hogy még két embertől megkérdezi, volt baja.

A trafikban úgy nézett rám a nő, mintha kiakarnám rabolni. Rohadtul úgy nézett. Kikerekedtek a szemei, és alig mert elfordulni, pedig még akkoris bűntudatom van, ha lecsapok egy legyet. A muslincánál nincs. Azok a kurva rohadékok, fogalmam sincs, mire jönnek, nincs semmi olyan a szobámban, mégis ha ennék mosollyal az arcomon egy sorozat közben, ott terem mindig három, és beakar repülni a számba.

Még októberben vettem kindertojást, reggel indulás előtt azzal szórakoztam. Van az összerakási útmutatón egy kis kép, amit elvileg belehet olvasni a kinder weboldalán webkamerával, persze nem ment sehogy, így szépen visszahajtogattam a tojáskába, és elhoztam ide, hogy kidobhassam az első kukába, ha valamitől megakarok szabadulni, és nem szimpla szemét, sosem otthon dobom ki, mert sajnálni tudom a tárgyakat is, inkább elviszem magammal valahová, és ott vágom kukába, nem gondolkozom azon, hogy szegény kicsi izébizé, és kukázom ki.

Áh faszom, inkább imádkozom, hogy ne merüljön le a telefon, és sétálgatok a városban a buszig. 

Panasz warning

Bántó időről-időre tapasztalni, hogy az emberek mennyire, pontosabban, hogy én gondolok rájuk, gondolok bizonyos emberekre, majdnem mindenkire, akivel tíznél több pozitív mondatot váltottam, azonban azt kell észrevennem folyamatosan, ahogy telik az idő, úgy kopnak el ezek az ismerettségek, úgy vésznek a homályba szépen lassan egyesével az összes. Pedig én gondolok arra, mi lehet velük, én gondolok arra, mit művelnek mostanság, gondolok rájuk, és nem azért, mert unatkoznék, mert épp rohadtul nincs mit csinálnom, egyszerűen ha nem is látszik egyáltalán, nekem fontosak ezek az emberek, mindössze mindig félek, hogy a hogy vagy után elapadna a beszélgetés, az meg olyan kis szánalmas, hogy írok, aztán elcsendesedem, és nem azért, mert nem lenne mit mondanom, csak ha érzem a válaszban az unottságot, rögtön kombinálni kezdek, hogy biztosan zavarok, hogy biztosan idegesítem, hogy biztosan imádkozik, mikor köszönök váratlanul el. De ki gondol rám? Kinek juthatok én az eszébe legalább félévente egyszer, hogy mi lehet velem, ki gondol rám kellemes emlékekkel, ki az, akinek egy kicsit is számítok, ha nem is mutatja ki? Van most ez a lány.. jól elvagyok vele, nem tagadom, aranyos, kedves, de nem merek így belebonyolódni, legutóbb is mi lett a vége, nem akarok ismét hazudni egy embernek, nekem sosem célom ártani a másiknak, persze az önző ember belőlem is előtör bizonyos esetekben, a rettentően sértő oldalam megmutatkozik, ha elborul az agyam, de nem akarok ártani, nem akarok bántani, vannak helyzetek, mikor nem megy nekem, nem megy a lelkemnek, mert vagy nem vagyok rá kész, vagy egyszerűen félek, rettegek attól, hogy úgyis vége lesz, hogy úgyis fájni fog, és nem akarok érzéseket kialakítani, mert borzasztóan jól tudom, hogy mi lesz a vége, hogy majd megelégelik azt a szar humorom, hogy majd a pokolba kívánnak, amiért nyaggatok, amiért önzősködöm, hogy majd elküldenek, pedig én próbálom kezelni az embereket, próbálok alkalmazkodni, igyekszem nem bántani senkit, mindössze nem akarok egyedül maradni. Minden kibaszott alkalommal. Ha csak arra gondolok, hogy összejön valakivel, és most nem kapcsolatra gondolok, akár egy mindennapos beszédre, akár egy haverságra, egy barátságra csúnyán szólva, majd ez eltűnik, mindig azt érzem, legalábbis az esetek többségében, hogy én vagyok az, aki koppan, nem ő. Nem akarom, hogy koppanjon bárki, nem akarom, hogy "akkor ha nekem fáj, ő dögöljön is bele", csak fáj, hogy míg én hiányolom a társaságát, ő nem az enyém. Nyilván ártottam én is embereknek, amit sajnálok, nyilván okoztam fájdalmat, akaratomon kívül játszadoztam, holott nem akartam, mégis .. én nem ezt érdemlem. Bennem sosem mozgott az, hogy miképp tudnék ártani valakinek, nem akartam, hidd el, hogy nem akartam bántani senkit, és mégis megtettem, nem akartam csalódást okozni annyi embernek. Tényleg nem. Azt akartam, hogy úgy gondolják, rám számíthatnak, csak szerettem volna, ha számítok, csak szerettem volna, ha fontosnak tartanak. És fontos is voltam sok esetben mindaddig, míg a probléma megvolt. Miután elmúlt a fájdalom egy történés után, miután jobban lettek, máris megszűntem létezni, szeretek segíteni, szeretem, ha számítok, nem várom el, hogy akkor legyünk örök barátok, de legalább ne lennék papírzsebkendő.

Ebben meg tökre szeretem második percnél,amikor elkezd rohanni, és bejön a refrén.

Creepy

A lényeg, hogy jól éreztük magunkat. Ettünk, meg ittunk, meg séta, meg ilyesmi. Minden bizonnyal, máskor megint. Vagy valamit elcseszek, és nem, ezt persze sosenem lehet tudni.

De azokat a kúrva mozgólépcsőket még mindig nem bírom különösebben.

Szétszedésre kerül a karácsonyfa, egészen jól bírta, aztán egyik napról a másikra kezdte el rohadtul dobálni a tűleveleit, sajnálom, mert szeretem a fényét, meg az illatát, meg a kinézetét, de már igencsak január vége közeledik, és illő szétkapni.

Szegény kicsi fa.

Emmeg egy mókás videó Heisenberg összerezzenéséről :D

Külföldi pulóver iskolás virslivel

És ezért nem szabad 5 órával korábban lefeküdni az elmúlt pár naphoz képest, mert a drága agyam úgy fogja fel, hogy ez csak egy kis szundi, és 3-4 óra múlva tökéletesen kipihenten ébredek a hajnal közepén. Már megvolt a játszótér, tettem-vettem, és mire indulnom kéne, úgy, de úgy aludnék majd.

Sikerült úgymondván megnyugtatnom magam a jövőt illetően, jelentkezek most pár szakra pestre is, gödöllőre is, nameg vissza gyöngyösre, ha felvesznek, albérlet kutatás, és próba, mert amin most vagyok azt biztos, nem tudnám befejezni, ez a pénzügy meg a számvitel borzasztóan nem az én világom, nem is tudom, hova gondoltam, nem vagyok az a matekzseni fajta.

Ha pedig nem vesznek fel, pár hónapot, esetleg egy évet lehúzok itthon munkával, majd ha összejön egy alap, keresek külföldön munkát.

Én szeretem ezt az országot, sajnálom az egész múltat, ahogy vergődtünk, és igazából nem is hibáztatom azt a világhírű magyar mentalitást, mert gondoljunk csak bele, tényleg nincs sok dolog, ami miatt rámosolyoghatunk a másikra. Persze jön ide a finn, jön ide a francia, jön ide a német, és mondja, milyen goromba a magyar, majd visszautazik a gazdaságilag jól megálló országába, ahol csak-csak több a lehetőség, pedig mi sem vagyunk kevésbé jobb emberek, mindössze a többi ország, a történelem, a rosszul megválasztott kormányfők szépen sorban kibasztak velünk.

Persze, hogy nem vagyunk vidám nép, ha a többség hónapról-hónapra él.

Azonban tudom, hogy szükségem van egy teljesen más közegre, egy új környezetre, ha felvesznek, és albérlet, akkor ott próbálom meg megtalálni a jót, ha pedig majd külföld, akkor ott.

Persze tudom, hogy külföldön sem lehet jobban félretenni, hogy ott sem leszek gazdag, de ha nélkülözök, jobban, mint itt. Azt meg tudok, elélek én egy évtizedig is virslin meg mustáron, és alszom én 10 fokban is két pulóverben, azzal szerencsére nincs gond.

Max tüdőgyulladást kapok, és meghalok, dehát na, megesik az emberrel.

Ha mégsem halok meg, és lesz egy kis pénzem, akkor meg veszek egy biciklit, és elindulok európába csak azzal.

És ha nem ütnek le, nem ütnek el, és nem késelnek meg sehol, akkor szerintem megölöm magam a végén, mert a franc se akar visszakerülni a mókuskerékbe.

HÁH!

If only he knew about the world without the bullshit and the lies,

We could've saved him.

They could've saved me.

But instead I'm here drowning in my own fucking mind,

And I'll be damned if you're the death of me.

Holnap főváros, ma korán lefekvés. Persze, hogy nem fog menni, befekszem majd az ágyba, elkezdek forogni, és forogni, és forogni, ideges leszek, amiért nem tudok elaludni, arra gondolok, na és akkor, max fáradt leszek, másnap pedig megbánom, amiért nem próbálkoztam tovább az alvással. 

 Tényleg rákéne állnom a 4 órás alvásokra, mert kipihentebb az ember utánuk, mint egy hosszú nyolcas után, csak ahhoz 2x4 óra kéne egy nap, amit nyilván nem tudnék mindig megoldani, olvastam is valahol pár hónapja, hogy márpedig az lenne a jobb módszer, és nem kapcsolódik ide, de a kisgyerekek nem azért nem akarnak aludni éjjel, és vannak tele energiával, mert az óvodában is van kötelező alvás, és ott feltöltődnek? Ami egyébként totál hülye helyen van, mert felkeltünk hétkor, vagy a franc tudja már, és délben már aludni kellett, miért. Soha nem akart senki, feküdtünk ott az ágyakban nagyon kényszeresen, mindenki sorra ment ki wc-re, mert addig sem kellett aludni, én kicsit túloztam, mert kimentem az elején, visszamentem a végén, de úgy az egész alvásnak az oviban nem volt értelme.

Arra nem emlékszem, volt-e pizsama, vagy utcai ruhában feküdtünk le. Mármint ez a kimegyek elején, visszamegyek végén beragadt, főleg, amikor a néni megkérdezte, hát te hol voltál, és mondtam, hogy mosdóban, nagyon figyelhettek ránk egyébként, mindegy, de az óvónő akkor öltöztetett egy lányt. Vagy lehet, hogy csak a pulóvert adta rá? Vagy... nem tudom.

Azt viszont tudom, hogy a ygerekek mindig mondogatták, hogy a porsche milyen jó kocsi, de nekem fogalmam sem volt róla, melyik lehet az, és mindig borsóra gondoltam. 

Meg hogy zászló volt a jelem. 

Ha pincsikutya éjjel, mikor már szeretnék aludni elkezdi basztatni a tálkát, amiben eledelt szokott találni, de azon pillanatban nem, épp még van erőm feltápászkodni az ágyból, nem csak ráüvölteni, és adok neki egy kicsit, miért ül le a tálkától 2 méterre, és néz úgy, hogy reggel ugyanúgy látom a kaját? Tálkafétises a kutya? Vagy csak szereti a hangját, ahogy a járólapon zörög, és tolja? 

Igen, őhm...

:D !

Szóval legközelebb inkább akkor írok ilyen postot, ha már kész az új blog, és már egy hete rendszeresen oda is írok. Mindenesetre kööszönöm a leveleket, azért nem feleltem, mert meg sem csináltam, úgy voltam vele, hogy majd ha létrehoztam, akkor szépen elküldözgetem a címet.

Aztán rájöttem, hogy amiért másikat csináltam volna, nem is érdekel úgy igazán, csak bátran, nem értem, de bátran, egy olyan dolog miatt meg mégsem hagyom itt ezt a kis nyomorultat, amit nem is értek igazán.

Aki meg már évek óta bele-belenéz a blogba, azt tudhassa, hogy az ilyen megnyilvánulásaim általában tartanak egy napig, két napig, egy hétig, esetleg egy hónapig, de szívemhez nőtt a blogol, klassz embereket ismerhettem meg, és a blogom ha töröltem volna, úgyis visszajövök előbb-utóbb, és akkor megint jöhetett volna a sablonhoz való képek feltöltögetéseee, az aláírások kéregetésee, amivel egyesek még tartoznaak, persze nem kötelező, csak... emlékeztető, hogy még áll az ajánlat.

Tehát huh.

HOSSZÚ SZÜNET VOLT EZ!

( Aki meg eddig nem érti a postot, nem is fogja, mert töröltem az előzőt )

Amúgymeg hamár így szóba is került. Ha megnyitjátok a kedvenceket, és ott látjátok a nevem, márminthogy én titeket, akkor is esetleg, ha van kedve az embernek, lehet nevet leírni papírra, lefotózni, elküldeni méreteznés, kutyafasza nélkül, azt én megoldom. Nincs kedvem egyenként levelezgetni.

Szóval have no fear, stan is here.

Mindig a here-t herének olvasom.

A here vicces szó.

Nem annyira vicces, mint a sztrapacska, amit annyiszor hangoztatok névként, hogy már kevésbé gondolok az ételre kimondása/leírása közben.

Fogok feladni jövőhéten lottót, és szombaton nyerek. Nem biztos, hogy telitalálattal, de nyerek.

Tettem két tollat az orromba, és azt játszottam, rozmár vagyok.

Sírtam volna, ha felkelek a székből, elbotlok, és előrezuhanok felnyomván a tollakat az agyamba.

Nagyon... sírtam volna.

Sírtam volna, vagy inkább leköt az üvöltözés?

Majd egyszer kipróbálom.

I've got no hand in matters worldly

I hardly care at all

What's going on fails to concern me

'Cause I'm locked behind my wall

But you know what drives me out

Out of my mind

Akartam menni sétálni, ha már az alvás nem megy, de mikor megláttam a holdat, és az átfutó fátyolfelhőket előtte, az elég is volt ahhoz, hogy tizenöt percig bámuljam a ház oldalának dőlve. Van valami túlvilági az esti égbolt látványában. 

 Írtam neki. Noha már több, mint egy év telt el, és noha akkor fájdalmat okozott, nem gondolom azt, hogy utálnom kéne, azt viszont annál inkább, hogy talán szüksége lehet valakire, aki segíthet. Amúgyis mire megy az ember azzal, ha utálkozik, és köpköd, persze vannak pillanatok, persze vannak bűnök, persze, én is, bár az én utálatom sem nevezném kifejezetten utálatnak, egyszerűen csak szeretném, ha ebben a szent percben megdöglenének, nem akarok én szenvedést, nem akarok lassút, csak most múljanak el, hogy másnak ne okozhassanak akkora fájdalmat. És persze, rendben, közöm sincs hozzájuk, de tudom, mit tettek, és ennyi is elég. Pontosabban közöm van, csak közvetetten. 

Mindenesetre kíváncsi leszek a reakcióra. Hogy elfogadja-e, vagy elsiklik felette.

Azt pedig egyenesen utálom, hogy január 18-án nem fagyok szét, ha pólóban, és széthúzott széldzsekiben indulok útnak éjjel.  

Barababumm

Le kell cserélnem a csengőhangom, valahányszor hívnak, és nem órán vagyok, megvárom, míg bejön a gitár a Carry on my wayward son címmel ellátott Kansas számban, amit nem mindig vár ki a hívó fél.

Már ha van rajta hang, az esetek 90%-ban nincs.

Igazából már nem is tudom, miért, még középsuliban szoktam rá arra, hogy napi 24-ben rezgőn van, mert a franc se kapcsolgatta délután, aztán másnap vissza, nincs nekem arra napi 4 másodpercem.

Pókhálókat égettem öngyújtóval, ami remek szórakozásnak bizonyult, majdcsak magamra gyújtom a házat véletlen egyszer.

Amikor telefonozok, a hüvelykujjam körmével mindig kocogtatom a telefon oldalát.

A hüvelykujjam is használom hozzá, nem szedem le a körmöm, és úgy viszem véghez mindezt.

Szerintem akkor hánynék.

Ezekkel a kényszermozgásokkal már magam idegesítem, ha játszogatok valami aranyos kis járkálós bizbasszal, amikoris ugyebár a billentyűzet bal felét használom, akkor a caps lockot ütlegelem a kisujjammal.

Próbálom megállni, hogy ne basztassak folyamatosan valamit, de nem megy.

Ez

nem szomorít el, majd ha elromlik a caps lock, bánatos leszek.

A telefonon viszont érezni, ha végigsimítja az ember a körömbaszkodást.

Node legalább jött a fails of the week.

Van egy tehén, aki még 5 éve bejelölt fészbukon, csakmert azonos keresztnévvel vagyunk ellátva, akkoriban még buta voltam, visszajelöltem, pár hónapra rá írt is, mikor épp suliban volt, a barátnőjével múlatták az időt. Megkérdezte/ték, fogyatékos vagyok-e, merthogy úgy nézek ki, persze nem löktem vissza, hogy veletek meg kész csoda, hogy képes elindulni a busz reggelente, mert csak azt értem volna el, hogy ők is belelendülnek, inkább normális választ adtam, majd szépen illedelmesen elköszöntem. A nagyobb tehén, aki névrokon délután bocsánatot kért, de áj dont giv ö fákk. Pár napra rá töröltem, és nemrég ismét bejelölt. 

De ilyenkor komolyan mire gondol?

Hála a jó égnek az öt év alatt felfedeztem a tiltás nagyszerű opcióját. 

Egy hete akarok írni az Ítélet: Család, vagy ahogy mások ismerhetik Arrested Development új évadáról, mert kijött az utolsó részhez is a felirat így fél év elteltével, ezt a szezont pedig darálva érdemes nézni, mert a poénok úgy épülnek egymásra, egy férfit elütnek az egyik részben, de csak egy másikban derül ki, ki is volt az, meg ilyen mókás dolgok.

A fejlécem is abból származik.

Viszont a postot nincs kedvem megfogalmazni, így csak belinkelek egy kuncogásra okot adó jelenetet az új évadból.

Legalább a sorozatnak köszönhetően megtudtam, hogy a születésnapomkor Mexikóban ünneplik a Cinco de Mayo nevezetű izét, és, hogy mennyire rosszul fogalmaztam meg ezt a mondatot.

Meghogy az egyik szőke szereplő, aki a videóban is feltűnik, leszbikus, és igazából utálom magam, amiért... érdekelni nem érdekel különösebben, de... felkaptam a fejem a hírre, mert tökmindegy, mit csinál a valóságban, úgysem fogom követni a szarráplasztikázott feje pályafutását.

De persze lehet, hogy csak hülyén öregszik, mindenesetre a harmadik évadban, amit még 2006-ban adtak, egészen máshogy nézett ki.

Két fiatal is volt még akkor a sorozatban, akik azóta nyilván különös módon, de felnőttek, őket is furcsa látni így.

Valamit még akartam.

De lehet, hogy nem.

Mindegy is, VIDELYÓ

Neem lehet használni a régi beágyazó kódot, köszi blogol, köszi jutyub, szóval

VIDEÓ

ITT

Mókázatos.

Ffufufufufufufufufu

Két méterre volt tőle a kurva szemetes, erre ő eldobja a cigicsikket, mert lusta a dagadt kis testével elcsúszni addig. Miértmiértmiért, komolyan, kettő kurva métert kellett volna megtennie, ott volt, látta, rá nézett, és eldobja, ráadásul úgy cigizett, mint egy buzi, legalábbis nekem buzis, ha egy hím úgy tartja a cigiz, hogy... egyenes ujjakkal, nem megfogja, csak tartja, nehogy a kis kurvás keze cigis legyen, feltud baszni az ilyen, főleg fejfájósan, amikor azt hiszi, okos dolog csakúgy lebaszni a földre, mert ha még nem lett volna szemetes csak 50 méterre, az sem szép dolog, azt sem értem meg, azt sem fogadom el, de azt meg pláne nem, ha ott van, és akkoris, mert ő nagyfiú, mert ő dagadt, mert ő buzi, mert ő paraszt, mert ő megteheti, hogy nem megy el a kukáig, és dobja bele.

Aztán még tőlem kért, a kurvaszádat, pofont kapsz te nem cigit.

Vettem gyrost, az eladólánynak elvékonyult a hangja, ha hozzám szólott, de ha más vendéghez, visszamélyült, vicces volt hallani a különbséget, majdnem szájbavágtam, hogy moderáld magad, bazdmeg.

Nem amúgy, aranyos volt. Aranyoska. Gondolom, szimplán félt, hogy megkéselem, vagy valami.

Agresszív vagyok asszem, de már vettem be gyógyszert a fejemre, szóval ha nem gondolok rá, akkor pár perc, és szuszá.

De addigis kiverném a szart a buzin cigiző parasztgecikből, akik nem bírnak kettőt lépni.

Mötól

Szilvásbuktát, mert azt szeretem

Megtörtént a vizsggga.

Már kevesen voltunk, amikor jött a tanárnőnek egy telefon, hangzott a válasz, "ha van kedved, és időd, gyere". Tudtam, ki vizsgáztat pár teremmel arrébb, már éreztem, hogy ez nem lesz kellemes, és meg is jelent a másik tanárnő, aki múlthéten leszidalmazott, asszem, azt meg sem írtam, vagy igen, tudja a fene, a lényeg, hogy megjegyzett. Mikor rám nézett, és mondta, hogy "ó, maga is itt van?" kellett volna felállnom, és elköszönnöm, de azért tettem egy próbát, ő vizsgáztatott, persze az eredményt sejteni lehet, jövőhéten ismét vár a számvitel.

Most meg szintén könyvtár telefontöltés céljából, délben elindulás szépen lassan a buszmegállóba, aztán otthon már rögtön átnézem a számvitelt, meg a pénzügyet, amiből szintén említette a tanárnő, hogy mehetek.

Hahahahaahaaaaa

Hahaaaaaaa

Azt sajnálom a legjobban, hogy totál leszarom, ha most szomorú, vagy ideges lennék, legalább tudnám, hogy érdekel maga az iskola, érdekel maga a végzettség, érdekelne a jövő, hogy mi lesz velem.

Miért nem.

Megkérdezték tőlem, milyen oldal az a twitter. Bizony, élnek ilyen emberek is civilizált társadalmunkban. Mikor rákérdezett, olyan-e, mint a fészbuk, inkább helyeseltem, nem volt kedvem magyarázni két mondatban.

Gondolkoztam is, hogy csinálok egyet, és majd tweetelek, de eszembe jutott, hogy nem vagyok hálivúdi sztár.

Fáj az ujjam, ami abból fakad, hogy ma megtanultam, amikor kihúzzuk a zokninkból a szálat, és meggyújtjuk, érdemes hamar elfújni, mert ráolvad a bőrre, és az bizony forrócska.

Az ajtónkon volt üvegcsere bő egy hónapja, de még érezni a gittet, ha odadugja az ember az orrát. Remélem, a szomszéd nem fog pont akkor kijönni a házból, mikor nagyban szagolgatom a gittet, mert tetszik. 

Ma tanultam, de elfelejtettem.

Holnap, ha átmegyek a vizsgán, azért veszek gyrost, ha nem, akkor azért.

Másnak az alkohol, nekem a gyros.

Jövőhéten elvileg megyek fel Pestre elintézni egy ügyletet.

Budapest.

A pest bolgár nyelven üstöt jelent, tudom, mert okos vagyok, és a cigány bajszos bácsi mondta a tévében.

Tanulok még, remélem, ezt nem felejtem el. 

Vagy bajszos cigány?

A rasszista kurvanyád.

Hogy beszélsz.

Szétesem, inkább...

tanulok. 

Reggeli bukfenc

Alapvetően jobban szeretem a telet, mint a nyarat (bár nem ilyen időjárással), azonban azt utálom, hogy ilyenkor márcsak a kéményekből kiömlő anyagok miatt sincs olyan friss illata a levegőnek hajnalban.

Azt álmodtam, hogy egy online bumbum lövöldés játékban vagyok, ahol kergetett láncfűrésszel egy fazon, akinek amúgy lángszórót kellett volna hordania, és az álmomban zombinak hittem, viccelődtem vele, néha belém vágott, aztán megint messzebb futottam, végül elkezdtünk egy dombon bukfencezni, amin nevettem, és nevetve is ébredtem fel.

Valamiért azt hittem, csütörtökön lesz számvitel vizsgám, de nem, mert holnap.

Ami...

baj.

Pontosan 24 óra múlva már a buszmegállóban fogok rothatni, ha szerencsém van, már a buszon.

Ennek örömére egy kis parrot dies

Hol a halállistám

Köszönöm. Ha legközelebb megkérdezik, miért nem járok ki, kérdéssel válaszolhatok a kérdésre.

EZEK

KÖZÉ?

Gy.i.k.: Ez itt egy link ám

Van a fészbukon lehetőség miiiindenkinek üzenetet küldeni? Mert karácsonykor kaptam köszöntést két olyan ismerősömtől, akikkel max köszönünk egymásnak a fősulin, de beszélni akkor beszélnénk, ha össze lennénk zárva egy terembe. 

 Végre láttam madarat az általam készített, roppant dizájnosan felépített madáretetőben, noha nyeshettem volna méretesebb bejáratot is, azért átfért rajta a veréb, sasokat meg amúgysem várok.

Durva lenne, ha ilyenkor a sasok is ráfanyalodnának a magvakra.

Bár valszeg a többi madárra jönnének akkormá'.

De akkoris durva lenne, ha egyik nap azt látnám, ahogy egy sas próbál enni az etetőből.

Dizájn & elegancia 

 

Csetrulett

Büdös van, gyújtogattam a szőrt a karomon. 

Asszem, tényleg tanulnom kéne ahelyett, hogy mindenfélét csinálok helyette.

Szoktam mostanában olyat csinálni, hogy chatroulett. Beszélgetek, pofákat vágok, elvagyok, bár kicsit rossz azt látni, hogy főként a külföldiekkel. Ha magyarokkal kapcsol össze, drága népemmel, akkor vagy rögtön megy a középső ujj, vagy anyáznak, vagy valami mást szólnak be, nem is érdekelne, mert csak bátran, mindössze az bánt, hogy ha összedob egy lengyellel, egy venezuelaival, egy japánnal, azokkal eldumálgatok, ha jól dumálgatok el, akkor esetleg fészbuk, vagy szkájp, de azokkal, akikkel még nyelvi korlát sem lenne, nem megy.

Egy bizonyos kor fölött. Egyik nap egy csoport 9-11 év körüli kisgyerekkel szórakáztam, mármint semmi pedofil, szóval nem kérdeztem meg, láttak-e már elefántot, és húztam ki a zsebeim, meg a...., csak aranyosak voltak, mindenki szerepelni akart, egy micimackót mutogattak két percenként, aztán mikor kifogytak az ötletekből elköszöntem szépen.

A szakállam is megdícsérte egy kisminkelt férfi.

Aztán egy másik férfi.

Lányok ritkábban. Szerintem egy buzimágnest növesztettem a képemre.

De kifogtam már egy muszlim lányt is, aki napi öt imát tol le, és 4:30-kor kezdi a napot, egy fülöp szigetekivel, aki már evett olyan... kacsatojást, aminek a kifőzésével várnak, amíg a kiskacsa nem kezd el kifejlődni, és amikor már nagyobb darab, akkor puff bele, és megeszik. Pontosabban csak a levét itta meg, a kacsát nem fogyasztotta el, de még így is kikúrt undorító. Meg egy kanadaival, aki jelenleg a hírekből is hallott okokból kifolyólag a fagyhalál ellen küzd.

Najó pont nem, de azért fázik kint.

És persze sok péniszt is látni, de ennek örülni is szoktam, mert olykor csak az önbizalmam hozza meg. Ha ettől eltekintünk, jól ellehet lenni, nyilván ezerből egy emberrel tudsz rendesen beszélni, mert ha lány vagy, a melled akarják látni, ha fiú vagy, simán elkapcsolnak, mert mindenki arra számít, hogy egy ván dájreksönös fazon fog előtte ülni, de legalább azzal az egy emberrel akkor ellehet dumálni. Én meg amúgyis szeretek más kultúrákat megismerni, szóval külön jó.

Csak túl sok magyar van. Komolyan túúúúl sok. 

A folpack nekem egy kurvára nagy rejtély. Mindig látom, hogy könnyedén letekernek a rúdról, majd eltépik szépen egyenesen, de valahányszor használnom kell, nem sikerül, mert csak marcangolom, végül letekerek egy méternyit, mégsem sikerül befednem vele azt, amit akarok. 

Miért?

MIÉÉÉÉÉRT

Csincs

Szeretnék egy csincsillát.

Amikor Hatvanban jártam, betértem egy állatkereskedésbe, ahol volt egy, borzasztóan magányosan, egyedül ült a ketrecében, és annnnnyira szomorúnak tűnt. Nem is tudom, láttam-e már azelőtt csincsillát, nem sűrűn megyek be állatkereskedésekbe, nem is tudom, tudtam-e arról egyáltalán, hogy ezeket lehet otthon tartani, mindenesetre baromi szomorú szeme van, és baromi aranyos, és baromi minden. Kell egy. Sztrapacska lenne a neve, mint az aranyhalnak, és úgy lehetne őket megkülönböztetni, hogy az egyik hal, a másik lát, háháháháh.

Komolyan kéne mennem a sóder klubba, pár fellépőt lenyomnék ilyenekkel is. 

Malacka és a késés

Van ez a Munkaügyek - IrReality Show az M1-en, amit már régesrég említettem, szeretem, mivel az amcsi komédiákon sem nevetek túl sokat, mint a HIMYM, meg társai, és ezen sem, nekem a kettő közti szintkülönbség sem tűnik fel, persze azt leszámítva, hogy ennek a szaga az magyar.

A lényeg, hogy karácsony után, pontosabban 29-én megint kitettek egy számot, ami a főcímdaluk szerzőjétől, a Malacka és a tahó nevű formációtól származik, és ami a lényeg ebben a lényegben, hogy azt még én engedtem szabadjára jutyubon, és noha a dalhoz semmi közöm, mégis jó látni viszont a fészbuk oldalukon.

Emlékszem, még Bench küldte át a zenét, mert szerette volna több, mint 4 éve (jézusom) betenni a blogjába, de nem találta meg a neten, én pedig kicsit megkésve, augusztusban felraktam.

A képet meg még Csillagszemű rajzolta msn-en, fogggalmam sincs, hogy néztem én malacnak ezt a bárányt.

Meg igazából azt is fura látni, hogy noha borzasztóan ritkán töltök fel valami videót, és akkoris inkább csak zenét, amiről már leszoktam, a legutolsó is az a South Park jelenet, még mindig látom a citromailemnél (amit nem tudom, miért nézek még mindig, csak a hírleveleket kapom, amik egyáltalán nem érdekelnek), hogy feliratkoznak a csatornára.

Nyilván azt a 164-es számot elnézve ugyanolyan rendszerességgel iratkoznak is le, de arról meg nem kapok ímélt, szóval... mit szóval, nincs szóval. Írással.

Haha, mert ez egy blog, és én gépelek, érted? BWHAWHAWHAWHAWHWAAWAW! NINCS JOBB DOLGOD?

( nameg tudom, hogy január ((majdnem márciust írtam)) 9 van, sok dologról szeretnék írni mindig, de vagy nem vagyok gépnél, vagy nincs kedvem megfogalmazni, aztán van, hogy egy történést hetekkel a megtörténte után jegyzek be, mint például a bácsi megállítós párbeszédet, ami minimum egy hónapja történt )

Télen a lányok felborulnak

A busz elhaladt egy felborult autó mellett, rendőrök már kint, meg ami kell, a cigányok meg hátul rögtön belekezdtek, "há nézd mááá! mitő borut ez fő? há hülyeee! rendőőrök, gecci! főborúút!! mi az mentőő? baleseti helyszínelő, hülye! gecciii!!!!!"

Amikor szálltam fel a buszra, egy aranyos 15 év körüli lányforma is épp akkor ért az ajtóhoz, rám nézett a naaaagy szemeivel, és mosolygott egy picit, megakartam ölelni, de inkább csak előre engedtem.

Szeretem a lányokat a téli ruhájukban, nyáron is.. más okok miatt, de télen sok lány olyan kis aranyos lesz a kis kabátban, a kis sapkában, a pirospozsgás arccal, a pirosló orral, aaaaóóóó.

Juj, majd hónap, de ne felejtsd el

Megvolt a vizsga, volt számítás, hasamra ütöttem, és beírtam egy számot csakúgy hozzá, hátha. De legalább a tanár jókedvében volt, kiment kétszer a teremből, visszajött, "no, begyorsultak már?" felkiáltással.

Vagy ennyire nincs pénze az iskolának, vagy nagyon sok jut a zsebbe, de az aggasztó, hogy a büfében, ahol van 5 gép GÖRRGGGŐŐŐŐS egerek vannak, a könyvtári gépnek meg 10 perc kell, mire betölti a gépet, és előkészíti az asztalt. Még unaloműzésre sem jó ilyenkor, amikor fél kettőig várok, mert csak felkúr, hogy 5 percenként befagy a böngésző. Bár legalább a net gyors most, mert egyedül ülök. 

Mármint egyedül is vagyok a könyvtárban, nem pedig én ülök, mindenki más állva netezik, és ez befolyásolja a sebességét.

Változtatnom kell az étrendemen, mert két napja mostam hajat, és már olyan, mintha bekentem volna disznózsírral.

Utálom, hogy a telefon nem működik elemmel is, akkor nem kéne itt töltenem, és a buszig sétálhatnék, de ha lemerül, én hazafelé kettéhalok az unalomban. 

Reggel kiugorva az ágyból fél ötkor elkezdtem hangosan énekelni a micimackó főcímdalát, de rájöttem, hogy nem is szeretem annyira a micimackót, és nem lett jobb kedvem.

Ezek a könyvtárosok baromi hangosak. Bár nyilván kurvára unalmas lehet minden nap csak ülni és ülni, és könyvtároskodni.

Kár, hogy nem olyan modern a blogol, hogy telefonról lehetne csakúgy képet postolni, telebasznám velük az egészet.

Kár, hogy más tekintetben sem modern a blogol.

Kár, hogy igazából egy szar a blogol, de ezt szoktam meg. 

A cím meg egy címbeírásra készülő pillanatban elhangzott könyvtári kiabálásból származik. 

Ne.

Ha szellemekről, semmiből előbukkanó hangokról olvasok/hallok, akkoris bekönnyezek, akárcsak attól a "beszélő" bálnától. 

Ha egyszer valaki azzal szeretne vicces lenni, hogy mikor egyedül vagyok itthon betör a házba, és elkezd csak szimplán beszélni, esetleg suttogni a szobám melletti konyhában, valószínűleg (egy erőteljes, férfias, tesztoszterontól bűzlő) zokogásban törnék ki szorongatva a párnám. 

És tényleg

Az ingek ujját nehezebb kigombolni, mint be. Ez is bizonyítja, hogy a megfordított folyamatok nehezebbek, próbálj csak meg visszabújni anyádba.

 

Matrica

Bácsi megállít az utcán, fülhallgató ki.

-Nehm tudod mefg fi?
-Tessék?
-Nehm tudod mefgig itva a fik?
-Tessék?
-Nehm tudod, medhdig van nyitva a trafik?
-Áh, nem!
-Te is nagyot halló vagy, mint én!
-Nem, csak nem TETSZIK TUDNI BESZÉLNI

Az utolsót persze nem mondtam, ahhoz én túl jóságos vagyok.

Az egyik faluban egy részeg emberke lassította a buszt, mire sikerült megelőzni fél km/h-val, hogy ne csapjuk el, 2 mp múlva csak annyit látok, hogy mamika kilő a járdáról szintén kerékpárral, majd pont a busz előtt vesz egy 180 fokos fordulatot, és elnyakal. Rúgjatok tökön, de rohadt vicces volt. Főleg így a részeg után.

Amikor utcán lányok nagyritkán, nagynagynagyritkán rám mosolyognak, mindig ijedt fejjel nézek vissza, mert tuti csak valami kajamaradék van rajtam, esetleg orron szart egy madár, és nem vettem észre.

Láttam lovakat poncsóban legelni.

Fáj a fejem, szerintem megfogok halni.

Véletlenül kettő csomag rágót vettem, de csak itthon realizáltam.

Álmos vagyok, de ha lefekszem, felkelek éjfélkor, és rábaszok.

Hogy beszélsz

Sehogy

Deazért

I have never felt so fucking great

Én sem értem, nyugi

Ha egyszer átversz a te szégyened, ha kétszer az enyém, ahogy szokás mondani, és ahogy azt lentebb taglaltam túl gyakran marad rajtam a szégyen, igyekszem megérteni az embereket újra és újra, mert ha nem vagyunk képesek, ha nem vagyunk türelmesek rájönni, egyesek miért hoztak olyan döntéseket az életükben, amik nem éppen felelnek meg a normának, miért tették tönkre magukat, mi az, ami nekik őszintén hiányzik, addig nem ér semmilyen emberi kapcsolat semmit. Ha egy olyan ember, akivel akár csak egy hónapon át is jóban voltam, beszéltünk, hasonlítottunk, együtt szocializálódtunk három év szünet után írna, hogy most pedig kérlek segíts, még ha akkor három éve egy kisebb-nagyobb összezörrenés miatt szakadt is meg a kapcsolat, segítenék, mert szeretném megérteni, és mert vagyok annyira hülye, hogy ezer ilyen után is akarjak segíteni.

Persze az más kérdés, hol a határ ott, hogy rákérdezünk egy problémára, mert érdekel, vagy rákérdezünk egy problémára, mert az ember érdekel. Érdekelhet-e őszintén, teljesen őszintén bárki bennünket, vagy az összes olyan dolog, amit az ember érzelemnek nevez puszta önzőségből ered, szeretünk, adunk, mert nem akarunk elveszteni valakit, mert nem akarunk mi egyedül maradni, sajnálunk, meghallgatunk, éreztetjük, hogy ott vagyunk, hogy ne hagyjanak el ennek hiánya miatt, és viszont panaszkodunk, elvárjuk, hogy meghallgassanak, még ha nem is mondjuk ki önmagunknak sem.

Nyilván vannak az életemben emberek, akiket tiszta szívemből gyűlölök, akiknek a nevét belevéstem az agyamba, de egyiküksem ártott nekem soha, mindegyik valaki más életét tette tönkre, valaki mást ölt meg. Nyilván nem olyanokra gondolok, akik egyik napról a másikra összetörtek egy szívet, és akkor nyányá csúnyadolog, ezek elmúlnak, zokog az ember pár napig, és jobb lesz minden, ennél mélyebb dolgok miatt alakult ki bennem ez irántuk. Felettük viszont ítélkezek. De igyekszem más felett nem. Ha ez az ember, akivel három éve nem beszéltem már azzal jön oda, hogy megöltem valakit, nem nyomom rá a gyilkos bélyeget, és küldöm el, ha a környezetemben meghoznak olyan döntéseket, amikkel tönkretehetik magukat, nem ítélem el őket, abban az esetben, ha látom a megbánást.

Én azt a lányt sem utálom. A legjobban az fájt, hogy egyáltalán nem láttam rajta, hogy megbánta volna, hogy bocsánatot sem kért, ha kért is, az amolyan „bocsi, megdugattam magam valaki mással, shit happens” féle volt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, de azt hiszem, ez teszi a kurvát kurvává, és a köcsögöt köcsöggé, ez teszi az embert egy ártalmas parazitává, ha nincs megbánás a negatív tettek mögött, amikkel másoknak fájdalmat okoztak, ha nem tudnak őszintén bocsánatot kérni, akkor elítélendő mindaz, amit véghez vittek. Persze mindenki jó valamiben, egyesek mást sem tudnak, csak szépen festeni, mások pedig csak fájdalmat okozni gondolván, hogy nincs senki más, csak ők önmagukkal karöltve. Persze, hogy nem nézheti az ember mindig a másikat, hogy neki az megfelelő-e, persze, hogy kell önmagunkra is gondolni, de mindennek van egy határa, ha rám jön a pirománia, én sem gyújtok fel egy házat, csakmert élvezném a látványát, és ebben az is szerepet játszik, hogy nem vagyok piromán. Nyilván... bizonyos esetekben amúgyis, ha Hitler sajnálkozott volna 50 évig, még nem avatják szentté, de az már más téma.

Mindent lehet bizonyítani.

A megbánás, egy parányi szikrája annak, hogy igenis emberek vagyunk, akik éreznek az, amiért egy emberrel egyáltalán elkezdek beszélni, ha bajban van, még ha azelőtt át is vágott valamiképp. Nem várom el, hogy engem viszont megpróbáljanak megérteni, attól tartok, ahhoz már túl elbaszott vagyok, nekem lehet egy kijelentés miatt kurva anyázni anélkül, hogy belegondolna más, miért is mondhattam, miért is tehettem, belém lehet csúnyán mondva rúgni, nagy dolgot kell ahhoz tenni, hogy kivívják a gyűlöletem, ha mást tesznek tönkre akár véglegesen, azzal igen, azzal könnyen. Engem úgysem lehet. Persze én sem tudom, hogy azért, mert már nem, vagy egyszerűen nem vagyok az a túlzottan magára vevős típus.

Miután egy probléma után megbeszéltem magamban, mi is van valójában, egy hét alatt elfelejtek mindent az adott emberrel, emberekkel kapcsolatban. Persze az más kérdés, hogy mikorra sikerül a megbeszélés.

Zagyvábbra sikeredett, mint amit terveztem, és lassan olyan leszek, mint egy kibaszott pap, szóval befogom.

I would have stayed up with you all night

Had I know how to save a life