Juj, majd hónap, de ne felejtsd el

Megvolt a vizsga, volt számítás, hasamra ütöttem, és beírtam egy számot csakúgy hozzá, hátha. De legalább a tanár jókedvében volt, kiment kétszer a teremből, visszajött, "no, begyorsultak már?" felkiáltással.

Vagy ennyire nincs pénze az iskolának, vagy nagyon sok jut a zsebbe, de az aggasztó, hogy a büfében, ahol van 5 gép GÖRRGGGŐŐŐŐS egerek vannak, a könyvtári gépnek meg 10 perc kell, mire betölti a gépet, és előkészíti az asztalt. Még unaloműzésre sem jó ilyenkor, amikor fél kettőig várok, mert csak felkúr, hogy 5 percenként befagy a böngésző. Bár legalább a net gyors most, mert egyedül ülök. 

Mármint egyedül is vagyok a könyvtárban, nem pedig én ülök, mindenki más állva netezik, és ez befolyásolja a sebességét.

Változtatnom kell az étrendemen, mert két napja mostam hajat, és már olyan, mintha bekentem volna disznózsírral.

Utálom, hogy a telefon nem működik elemmel is, akkor nem kéne itt töltenem, és a buszig sétálhatnék, de ha lemerül, én hazafelé kettéhalok az unalomban. 

Reggel kiugorva az ágyból fél ötkor elkezdtem hangosan énekelni a micimackó főcímdalát, de rájöttem, hogy nem is szeretem annyira a micimackót, és nem lett jobb kedvem.

Ezek a könyvtárosok baromi hangosak. Bár nyilván kurvára unalmas lehet minden nap csak ülni és ülni, és könyvtároskodni.

Kár, hogy nem olyan modern a blogol, hogy telefonról lehetne csakúgy képet postolni, telebasznám velük az egészet.

Kár, hogy más tekintetben sem modern a blogol.

Kár, hogy igazából egy szar a blogol, de ezt szoktam meg. 

A cím meg egy címbeírásra készülő pillanatban elhangzott könyvtári kiabálásból származik.