Megéri mosolyogni. Próbáltam úgy gondolkodni, hogy ha egy nap egyszer legalább mosolyog az ember, már nem volt hiábavaló felkelnie. Ha egy nap egyszer mosolyt csalt valaki más arcára, már megérte. Nyilván rengeteg panaszkodó bejegyzésem született, de erre való a blog. Azonban ha lazábbra fogtam a dolgot, igyekeztem úgy írni, hogy mosolyogjon az, aki olvassa. Ha csak egy posttól lett jobb kedve egyetlen egy embernek, már megérte az a négy év. Nyilván tudom, hogy mit sem ér egy mosoly, ha a nap többi részében bánatos az ember, azonban mégis... talán kitart pár percig a jobb hangulat, talán jobb kedvűen kezd bele valamibe utána, és jobb lesz az egész napja. 

Nem is tudom, mit akartam kihozni az egészből, a lényeg, hogy mosolyogni sokat, és talán sikerül elhitetend magaddal, hogy jobb. 

khdh

Egyszer régen még a panelban rányitottam a szomszédunkra, aki a vécénkben kulált, mondta, hogy szevasz, gabika, mondtam, hogy csókolom, és becsuktam az ajtót.

A volt matek... hogy hívják azt, aki korrepetár? Na. Azom, aki egy idősebb néni volt már tervezte az elköltözést a férjével egy másik városba, meg is tették, de úgy, hogy nem köszöntek el, meg semmi, pedig ismertük a családot, ők is minket, majd két év múlva hívta anyám, hogy velem álmodott, miszerint segítségre van szükségem matekból, ÉS ELMENTEK MÉG A RÉGI PANELLAKÁSHOZ IS, DE MÁR NEM LAKTUNK OTT. Nem értem a mai napig, mé'.

 

 Mostanában szeret elmenni a netem, mint például most is, el ne felejtsek menteni.

Pincsikutyával, ha megszagotlatunk valamit, pár szippantás után rátaknyoz, amit kiskora óta köpésnek hívunk, de az nem köpés, mert az orrából jön ki, nevetünk rajta, de azért elég undorító.

Visszajött, menthetek. 

A legelső bejegyzés

"Szia naplóm. tegnap örültem amikor megkaptalak. Ugye jó barátok leszünk? Te tudod hogy ez az első jegyzetem? Egyébként remélem hogy jó barátok leszünk! na pá. Találkozunk még valamikor ugye? remélem. Én nagyon izgulok a húsvét miatt. hogymé? Azért, mert lehet hogy a szomszédunk ránk töri az ajtót. na momá tényleg pá csá naplóm.

első jegyzetem: 2002 március 24. vasárnap!" 

 

Látszik, hogy már nyolc évesen is igen népszerű voltam, és cseppet sem magányos.  Nem tudom, a pát miért húztam ki, talán nem tartottam túl trendinek, és nem akartam, hogy a naplóm lenézzen, ezért döntöttem a csá mellett. Nem volt hosszú barátság, összesen nyolc alkalommal írtam bele, aztán egy másikba, ahol az utolsót már 2005-ben írtam, ott viszont szó esik dédmamám haláláról, a Donald kacsa magazin késéséről, "szerelemről", hógolyócsatáról és egyéb fontos dolgokról. 

Könnyebb lenne, ha nem álmodnék vele.

Egyre gyakrabban szúr, gyakrabban pörög túl, nem tagadom, hogy félek egy kicsit.

Szerettem volna megölelni még egyszer.  

Csakvideók

Úristen, az utolsó szőkekurva de VÁVÁVÁHHLÉKWEHLWHK.

Eezek nem könnyek, csak.. ereszt a csarnokvizem

Ehhhegyem mmmmeeeáááááág! Ekkora koppanás már koponyatörés, de azért ultraédes.

És zene.

Kgwgw

Hosszú idő óta először sikerült -viszonylag- normális időben lefeküdnöm, ami az éjfélt jelenti, és aludnom hat teljes órát.

Gondoltam, ha ilyen kedves voltam, meglepem magam, és két órával később visszafeküdtem.

Kaptam az oktatási hivataltól 4500 forintot.

Megégettem az ujjam, mert bal kézzel akartam gyertyát gyújtani. A jobbat nem tudtam használni, mert tele volt gyertyaviasszal. Szeretek a viasszal játszani. Ha találok egy ép állapotban megdöglött legyet, azt viasz fogom belekötni, és akkor lesz ragasztóban megőrzött, és viaszban megőrzött díszem is.

Igazából lenne egy ilyen a szobában, de az függőlegesen döglött meg egy eletronikai eszközön már lassan egy éve, és mivel jól mutat, nem akarom leszedni onnan.

Aláíráskor mindig próbálom kiírni gyorsan a nevem, de a vezeték végefelé megunom, és befirkálok valami vonalat. Ha mindig két vonalat húznék, az is aláírásnak számítana? Vagy ha rajzolnék egy hanyag házikót.

Van új cipőm két hete, de még nem vettem fel. Nem tudom, miért kellett új, én megvagyok elégedve a régivel, még ha öreg is. Plusz lusta vagyok kivenni a dobozából, és kitenni az előtérbe, ahol ott a régi, és amikor megyek valahová, a franc sem kezd el pakolászni, meg cipőfűzőt kötni.

Fáj a fejem, szerintem megfogok halni.

Ezaz

Mindig szerettem belegondolni abba, ki-hova, és miért mehet, ha éjjel meghallottam egy autót, esetleg tiszta levegőben egy vonatot, vagy repülőt. Olykor rá is nézek a MÁV térképére, ami kijelzi a vonatok pontos helyzetét, illetve a flight radarra. Utóbbira gyakrabban, szeretem nézegetni a repülőket.

Ha lenne bakancslistám, mindenféleképp szerepelne rajta a repülés. Ha más nem, majd veszek egy repjegyet Pozsonyba, csak azért, hogy kipróbálhassam, milyen, ott felsóhajtok egy "hát ez lenne Pozsony" dolgot, jól összevernek, amiért magyar vagyok, és visszajövök.

Bébibébi hagylakmenni megy a rádióban, kurvannyukat.

Vagy akár látni az óceánt, a Balatont is egyszer volt alkalmam kisebb koromban, akkoris úgy, hogy víz alig volt benne, nagyon sokáig belehetett sétálni.

Adtam csontot pincsikutyának, nem tudom, mivel rágja, alig van már foga.

Azt is szeretném, ha egyszer még játszhatnék valakivel a hóban. Mindig kicsit irigykedve, keserűen nézek azokra, akik télen jól elvannak a hóban, hülyéskednek, igyekszem gyorsan elsétálni mellettük, mert én is szeretnék. Csatlakoznék akár, de a két méteremmel, 110 alsóhatár kilómmal ha berobbannék közéjük, nem vagyok benne biztos, hogy szívesen látnának. Pedig csak élvezni szeretném a havat, itthon szoktam egyedül építeni hóembert, vagy csak belefekszem, de az nem ugyanaz.

Moshatok fel, mé' ne jöjjön be sarasan a szobámba.

Megjött a pendrive, végre nem csak műanyag üvegek (és minden egyebek, ami a kezem ügyébe kerülnek) szétvágására használhattam a sniccert.

Tegnap volt Ödön névnap, és anyám születésnap, amit ma ünnepeltünk. Nem lenne semmi bajom az ilyen összejövetelekkel, bár most csak a szűk család ült le, én abszolút ellennék, elücsörögnék csendesen, csak ne szóljanak hozzám. Ha levegőnek néznének végig, még szeretném is ezeket. 

Éjjel beszéltem Zsanival. Igénylem olykor, amikor nehéznek érzek mindent, hogy szóljak hozzá, hinnem kell abban, hogy még néha rám tekint, hogy még itt van egy része. Persze ezen beszédek 99%-ban az első perc alatt darabokra törik, szinte szétrobban az a mécses, szánalomraméltó látvány lehetek, ahogy elcsukló hangon kérek tőle ezerszer bocsánatot. Bár ne lettem volna bunkó vele az utolsó beszélgetésünk során. Borzasztóan fáj, és nem is az, hogy nem tudtam elbúcsúzni, hisz a dolgok akármikor rosszra fordulhatnak, sokkal inkább az, ahogy elváltunk egymástól.

Tényleg igyekszem jobb ember lenni, nem, vagy legalábbis kevésbé bántani másokat, de ha elborul az agyam, nem tudom kontrollálni az érzelmeim.

Mosolyogtam volna magamon, ha látom a testem kívülről, ahogy könyörgök egy tán nem létező alaknak, hogy csináljon valamit egy gyertyával. Más is csinál ilyet? Más is ennyire akar kapaszkodni abba, hogy nem hagyták magára? Hogy még igenis ott van vele?

Valamiben nekem is hinnem kell. 

 

Ezazmiaz

Kaptam levelet a Kingstonról egy linkkel, mely szerint hétfőn jön meg a pendrájv Angliából, most épp Németországban pihen. Legalább az első nyereménnyel letudom az első külföldről kapott csomagot is.

Voltam fogorvos ismerősnél, játszottam boxer kutyával, aranyos kuyta, erőszakos, nem erőszakolt meg szerencsére.

Éjjel néztem harminc percig a viasat haton a halakat, amik úsztak. Mivel elég kis szar a tévénk, nem tudtam eldönteni, hogy igazi halak, vagy animáltak.

A fogorvoséknál mindig öntök magamnak vizet abból a... víztartályos izéből. Mert menő dolog.

Voltam fodrásznál, beszélgettünk az időjárásról.

A Kingston elírta a vezetéknevem Kekese-re.

Kekese.

Esti gondolatosdi

Elakarok menni önkéntesnek valamilyen segélyszervezethez, olyanhoz, ami külföldön van, és a megélhetésem biztosítják. Afrikába. Mondjuk. Utálom, ha melegem van, az első nap után engem kéne menteni, mert felforrna az agyam, és ott feküdnék halálhörögve a forró homokon.

Mindenesetre jó lenne. Bár nem tudom, mennyire hosszútávú dolog egy ilyen, de eléldegélnék ott évekig, évtizedekig.

Lecsaptam egy kicsi molylepkét, ami miatt bűntudatom van, biztos csak a kicsike családjához sietett haza a kicsike éjjeli nasival, amit elcsámcsognak, miközben megbeszélik a nap történéseit.

"-Mit csináltál ma, drágám?
-Aludtam a szekrénynél, de az a barom lefújt onnan, szóval mehettem át az ingekre... aztán leakart csapni, de nem sikerült, haha
-Hahaha
-Hahaha! -szólt közbe a kicsi molylepke kicsi fia"

Jamerthogy nem sikerült lecsapnom, csak azt hittem.

Tisztább a lelkem.

De ha ismét iderepül, megölöm a gecibe.

Ki használta először a "ezt-azt csinálom a gecibe" mondatot? Nem lehetett okos. Nem lehetek okos, ha én is használom.

Holnap fodrász. Gondolkozom, hogy géppel letolatom rövidebbre, de túl nagy a fejem, azon jól áll a kicsit több haj, különben még az utcán időről-időre madzagot kötnének a nyakamra, és tartanának, el ne szálljak.

Katonának is mennék. Vagy tűzoltónak. Rendőrnek nem annyira. Csak rossz a jobb térdem, aztán ha tűzoltóként futnom kell fel egy égő lakáshoz, nem üvölthetem el magam, hogy "TARTSON KI, CSAK FÁJ A TÉRDEM!". Bár megtehetném. Meg ezáltal eleve nem mennék át az alkalmasságin. Se katonáknál, se tűzoltóknál.

Ja, ezen szakmákban szívesen dolgoznék. Bár akkor már ha választani lehet, inkább az önkénteskedés. Csak legyen tiszta a szálló, vannak igényeim, bazmeg.

Persze valószínűbb, hogy csak simán elrohadok, mert nem lesz pénzem kiutazni, hogy önkéntes legyek, vagy fel sem vesznek a programba.

Hurkát ettem ma, és nem tört le a fogam, aminek örülök. Sajnáltam volna, ha nem ehetek többé hurkát, mert minden alkalommal letörik egy fogam.

Ezért jó ez a blog, vagyis ilyenkor jó ez a blog igazából, mert gondolkodhatok azon, mi jár a fejemben, pontosabban leírhatom azt, ami random beugrik, és így olyan, mintha kétszer gondolnám ugyanazt, pontosabban háromszor, mert nyilván nem gépelek olyan gyorsan, mint beszélek a fejemben, tehát kettővel kevesebb ideig gondolkodom más dolgokon.

Ettem mandarint, mandarin szag van a szobámban.

Mindenre szagozok, nagyon-nagyon ritkán használom az illat szót. Mindenesetre a mandarin szaga jó.

Ha várakoznom kell sorban, buszmegállóban, bárhol, egy idő után elkezdek jobbra-balra dőlöngélni, és a lábujjhegyemen pattogni. Igazából remélem, hogy ez kívülről nem annyira feltűnő, mert igyekszem észrevétlenül csinálni, már amennyire egy két méteres monstrum ezt észrevétlenül tudja csinálni. A dőlöngélés sem nagymértékű, de persze lehet, hogy más úgy látja, mintha egy magas tornyot fújna az orkán erejű szél, és a kilengése meghaladná a kritikus pontot.

Nyertem 200 forintos kaparóson 300 forintot, vettem belőle még kettőt, nehogy még a végén kikerüljek a mínuszból, persze azokat elbuktam.

Elég volt ennyi mára. Köszi blog

nincsmit

mih

( kis huncut blogol, rábasztam volna, ha nem mentek )

Nexus

Már egy éve tudom, mit jelent a nexus szó, de még nem volt alkalmam használni, amitől most bánatos lettem. 

A saját hibáiból tanul az ember, ugyebár, a saját balfaszságai árán tudja meg, mit kell legközelebb máshogyan csinálni. Persze ebbe fájó belegondolni, ha egy olyan értéket vesztünk el ezáltal, ami fontos volt számunkra.

Nem éreztem még ilyen összhangot.

Nyilván érzem benne a szimpla lecserélést is a jobbra, megértem, ki ne akarná a tőlem jobbat.

Csupán

szükségem lett volna valakire, aki segít rajtam.

Aki kimenthet. 

Írnék-írogatnék, de inkább megyek hányni, aztán szunya. Majd felkelek, várok, és szunya pár napig, hétig, hónapig.

Ennyi

Hát ennek is vége.

És most ismét fáj, és ismét mar, és ismét kínoz, de legalább érzek, ez is valami.

Majd jön valaki, aki nem selejtes áru, aki rendes, akiről kiderül, hogy mégis selejt, akivel újra vége.

Majd megszokom ismét a magányt.

Már megszoktam, mikor jött.

Mik

Gyakran zsibbadnak el a végtagjaim mostanság, szerintem megfogok halni.

Vittem gameboyt, hogy majd a buszon elleszek vele, de túlságosan lekötött a haldoklásom, amit fáradtság indokolt. Csak az óra idejében játszottam vele kicsit, ami elmaradt, mely információnak nem örültem, hisz mehettem volna a nyolcas busszal a hatos helyett.

"Gábor... ő beteg volt" örülök, hogy elhitte.

Ettem szalámis szendvicset, beragadt a fogam közé egy darabka, utálom.

Néztem este csodálatos pókembert, nem számítottam sokra, de ez annál is kevesebb. Jobb lett volna, ha nincs előtte a trilógia, de így foscsy. 

Gyűjtni

Tegnap néztem egy műsort a TLC-n, ami furcsa gyűjteményekről szólt. Volt egy család, az anyuka troll babákat gyűjtött, egy szoba telis-tele volt velük, és a ház különböző pontjaira is elhelyezte őket. A nő lánya szintén gyűjtő volt, csak ő halott állatokat tárolt befőttesekben. Nagyon sajnáltam a ház urát, aki nem tehet mást, mint hogy tűr nekik. Fura kicsit, hogy mennyit tűr az ember, ha szeret valakit. Még négy gyűjteményt néztem meg, volt patkánymániás nő, vadásztrófeás család és... az a vörös hajú, nagyon mosolygós rongybabákat gyűjtő nő, aki még be is öltözött annak, de ez a trollos-halott állatos volt számomra a legdurvább.

Én maximum gesztenyét gyűjtöttem, ha lehet gyűjtésnek nevezni azt, hogy a suli udvarán szedsz egy rakatnyi gesztenyét, beteszed egy zacskóba, és bevágod a szekrénybe, aztán egy idő után kidobod a kukába.

A trollos nőt megtaláltam a fácsebukon , ahol lehet nézegetni a képeit a kis szerzeményeivel.

Fasza

Mi lenne akkor, ha a fák valóban éreznének, és kivágásukkor hangos üvöltözésbe kezdenének? Egyáltalán hol helyezkedne el egy fa szája? 

...... és miért írtam először úgy külön, hogy fasz ája?

Kérdések, melyekre sosem kapunk választ. 

Nahát

Nyertem egy pendriveot, ami minimum 35ezer forintot ér, amennyit én sosem költenék pendrivera. Most egy kicsit örvendek ennek. Nem nyertem még, csak egy lego készletet 6-7 éves koromban, de ha pontosabban nézzük, azt is anyám nyerte, csak nekem adta.

Fű baszod!

Vettem teát, citromfüvet, hogy aludjak tőle, mert állítólag nyugtató hatása van, csak sokat nem szabad inni belőle, mert jön a hasmars (imádom ezt a szót), és akkor vége mindennek. Nem filteres, füves, van itthon összecsukható filter, amiből a kisebb darabok kijönnek, telemegy citromfűvel a pofám, mire megiszom a teát. 

rejtvelilk