Valami

Ma láttam a buszmegállóban Csillagszeműt. Először csak az ismerős hajzuhatagot pillantottam meg, majd felém fordult. Nem is tudom, nem érzek iránta semmit, már barátságot is alig, elvégre hónapok óta konkrétan nem beszélgetünk, csak a szülinapi-névnapi dolgok mentek, és kész is, mégis, mikor megláttam, a lábam remegni kezdett, a szívem kalapálni, és beakartam ugrani az első busz alá. Tagadhatatlan, hogy mindig a szívemben lesz, mindig jelenteni fog valamit, de noha a szervezetem igen, én nem gondolom úgy, hogy indokolt lenne ez a reakció.

Senki esetében, hát még olyanéban, aki noha régen el sem tudja képzelni, mennyit jelentett, most csak egy kedves ismerős, akinek köszönök az utcán. Utálom magam, amiért talán épp Zsani óta egy semmi vagyok. Előtte is voltak furcsa dolgaim, de az eset után volt a törés, az a törés, aminek következtében függök az emberektől, mégis hihetetlen magasról teszek rájuk. Szükségem van arra, hogy szóljanak hozzám, hogy beszélgethessek, mégis nem számít, milyen gyakorisággal teszem mindezt, nem alakul ki bennem különösebb kötődés a másik iránt. "Csak az fáj, hogy mennyire nem fáj semmi" mondhatnám, és talán ennek pozitívnak kéne lenni, hisz ha az ember nem képes különösebben érezni, nem tudják megbántani, megsérteni, mégis borzasztó érzés ilyennek lenni.

Persze vannak pillanatok, mikor hiányoznak arcok, mikor kicsit megbánom, hogy megszakítottam ezzel meg azzal önszántamból a kapcsolatot, de ezek viszonylag hamar elmúlnak, és rájövök, mennyire nem érdekelnek. Én igenis kívánom azt, hogy ne így legyen, igyekszem tenni ellene, és nyilván más szemével ez baromi egyszerűnek tűnik, hisz csak nem kell faszfejnek lenni, aki kizárólag arra használ mindenkit, hogy elűzze az unalmát, és ne golyózzon be a telejs magányban, de nem az.

Nem is tudom, szarfosszar.

gfjdmd

Reggel pakolgattam be a cuccaim, illetve csak az üzemi gyakorlathoz kellő naplót, pár dolgot kitettem, hogy ne tudjon annyira gyűrődni, egy füzetet is, amit 1 éve nem vettem ki a táskámból úgy, hogy ott is hagytam. A buszon gondoltam, átlapozom a naplót, amikoris bevillant az agyamba... a füzetben volt a papír arról, hogy részt vettem a gyakorlatokon.

Végül a vizsga megtörtént, de hétfőn CSAK EZÉRT kelhetek fel hétkor, buszozhatok 2,5 órát, hogy leadjam azt a kúúúúrrrvvvva papírt.

Rohadjon meg mindenki. De legalább vettem mizo túrórudit, és épp a szendvicsem fogyasztom, ami paprikát tartalmaz, de körülöttem csend van, olyan lassan érintem össze a fogaim, amilyen lassan csak lehet, hogy ne ropogjon. Utálom ezt a szar könyvtári netet is, hogy gépelek, és megáll a szöveg.

És kivételesen egy gif kép, mert rohadtul unatkozom, és nincs mit csinálnom fél kettőig, és szerintem nemsokára le is megyek a buszmegállóba, mert ott várni kevésbé unalmas, mint itt.

Sorozatosdisdi

A május több szempontból utálatos egy hónap. Egy évvel öregebb leszek, vizsgák közelegnek, cserebogarak, és sorra érnek véget a sorozatok. Nincs már Supernatural, Grimm, Family Guy, American Dad, HIMYM, Modern Family, az Office pedig végleg bezárta kapuit. Hiányozni fog a sorozat, noha az utolsó évad egyáltalán nem tetszett, az azt megelőző nyolcat imádtam elejétől a végéig.

Nyáron jött volna egy utolsó Breaking Bad évad, ami jön is, de csak augusztusban, de sebaj, mert vasárnap jön a The Killing, aminek az első két szezonja szeniális volt, lassacskán befut a Wilfred is, az Arrested Development-et pedig már felpakolták, csupán feliratra vár a jónép. Nem akarom angol felirattal nézni, mert ha akár 1 szót nem értenék meg, felhúznám magam rajta, és úgy érezném, nem értem az egész részt.

Szóval ja. Elkéne kezdenem egy újat nézelődni, ami nem krimi, mármint az 1 rész 1 ügy dolog, mert az dögunalom, és nem sci-fi, mert az meg mindenhogy szar, legalábbis nekem. Ugyanakkor nem kéne, mert már így is szééééép hosszú listám van azokról, amiket éppen nézek. De máh, egy jó vígjáték, vagy dráma mindig jöhet.

Egyik kedvenc jelenet az Office-ból. Tipikusan az a sorozat, aminek adni kell 1-2 esélyt, mert úgyis azon kapja magát az ember, hogy akar még, noha az első 1-2 rész nem jött be annyira. Bár engem az első perctől levett a lábamról. Hiányozni fog ez a fajta humor.

szerk.: aaaa, csak írnom kell róla, és érkezik az Arrested Development 4x1 felirattttt aaaaa *elszáguld lesni*

Szöszök

Csak szerintem ultramegagáz a csillag tetoválás?

Láttam egy igazi pödört bajszos 50-es éveiben járó emberkét, tuti bekente a bajszát valamivel.

Meg egy irrrrttttó vörös fejű, eléggé kövér férfit. Amikor ilyet látok, mindig meglepődök, hogyhogy nem robbant még fel a feje szerencsétlennek. 

Bácsisdi

Ghih, valaki néz Hatvanból, olyan izzgi

 

Lehuppant mellém egy bácsi a buszon. Öt perc telhetett el, amikor elkezdett hozzám beszélni. Az egy bedugott fülhallgató is ki, és mondta, meg mondta. 

Nagyon érdekes párbeszéd zajlott le.

-Ahm uhm hum m

-Iiigenigenigen.

-Hahum hm m lakok

-Heh

-Hau hm mmm

-Heh, igen

-Ismered a humhm?

-Tessék?

-Ismered a humhm?

-Saajnos nem.

Egyszerűen annyira motyogott szerencsétlen, hogy minden 10. szavát értettem csak, szóval az igen játszotta a fő válaszadást. Részben értettem, mit beszél, de konkrétumot nem tudnék mondani. Nem az a nagyonnagyon öreg volt, egyszerűen csak halkan beszélt, motyogott, és a busz zaja is beleszólt a dolgokba.

De amúgy nem az idegesítő fajta volt, aranyosan kérdezgette is, mikor megyek még azzal a busszal, szeretem az ilyen bácsikat, még ha egy szavukat sem értem. 

 

Ma meg vizsga volt, két oldalt írtam kicsi betűkkel, sűrűn, lap tetőtől-aljáig, és minnnndent. Ha ez nem lesz jó, akkor abszolút semmi.

A tanár kölcsön kérte a tollam is közben.

Bár ezt én lopásnak hívom.

Rohadék, az utolsó 50 forintos tollam volt. 

Lol

Odafelé valami gond miatt a sofőr bedurcizott. Mókás volt, nem tudom, miért történt mindez, de egy megállónál motor le, és állunk. Előrement valaki, megkérdezte, mivan, a sofőr azt mondta, tovább fogunk menni, ha a nő leszállt. Az a bizonyos nő magyarázta, hogy bocsáantot kééééért, de a sofőr csak mondta, hogy minek kér bocsánatot? Nem is ismeri, úgyis csak egy utolsó szemét, mert egy utolsó szemétnek hisz mindenki. Komolyan már vártam, mikor kezd el sírni, hogy őt nem szeretik D:

Belefutottam egy tanáromba is, akit 10/10 esetben nem lehet elérni, mert össze-vissza van, nekem meg kérdésem lett volna, szóval ezt egy csodának fogom fel.

Trónok tanulása

Minden egyes évben, félévben eltervezem annak végén, hogy a következőben éééén már az első hónapban elkezdek tanulni, amiből mindig az lesz, hogy "áh, még van 5 hónapom, még 2, még 1, még 1 hetem, még 1 napom, óó, hát a buszon is tudok majd tanulni", és a végén jön a bazmeg, amikor a padban találom magam. Persze, minden csak akarás kérdése, és én akarom, de olyan szinten nem visz rá a lélek, hogy azt bírságolni kéne. Útállom magam. Néztem tanulási módszer videót jutyubon, nem komoly szándékkal, csak mégis, de még arra is lusta voltam, hogy előre nyúljak a színes ceruzákhoz, és a papírlaphoz, amiről a hapek magyarázott. 

Most is Trónok Harcát nézek természetesen, amit mégcsak nem is bírok, mert foggggalmam sincs, ki-kicsoda, ki-kit támad, kivel kufircol, kit szolgál, ha beszélgetésben szerepel egy név, akkor is max dzsofrit ismerem fel, mert az egy köcsög, csak ha megnézem egy sorozat pilotját, és egy iccccippppicit is tetszik, folytatom, mert kíváncsi vagyok a végére. Ja, meg a szőke csaj nevét is tudom,  csak most nem jut eszembe, mert annak "szurkolok", hogy vigye a főnyereményt, de csak mert cuki. 

Amúgyis levagyok vele maradva, csak a3/5-öt nézem 5 percenként fél percig.


Kerestem jutyubon, de nem találtam, szóval marad az indás link, mókás videó ITTITTITT 

Filozófus Franklin

Hallgattam rádióban beszélgetést, filozófus által létrehozott beszélgetést.

Tehát, ha én metaforákat használok, és költőktől, íróktól, más filozófustól idézek, akkor filozófus vagyok. Sosem értettem ezt a filozófus dolgot, hogy ezért miért kell egyetemet végezni, hogy ha valaki egyszer rákérez, mi vagy, azt mondhasd, filozófus, de a következő "és mit dolgozol?" kérdésre azt felelhesd, gondolkodsz.

De ahogy Arany János mondta, az okostelefonok manapság Japán fegyverei a humanoidok ellen, miképp a fecske repül a galamb tollával.

Más:

Kapcsolgatásom vad mámorának közepette elértem a Minimaxhoz, amin ment a Franklin, régi kedvenc mesém, még volt egy majdnem olyan kék plüsskutyám is, mint ami a teknőcnek van.

Persze nem a drága jó Franklin ment, ....... ( bazmeg komolyan, minden 2. szavamnál mehetek vissza javítani az elgépelést, mifaszvan ) hanem valami undorítóan animált változat, amitől hányingerem lett. A régi Franklin, Dexter Laboratóriuma, Varázslatos Iskolabusz, meg a többi mese a mai kölkök szemével már elavultnak számít, ezért rondítják el őket? Emlékszem, anno' én is láttam, hogy a Magyar Népmesék elég ronda, ahogy a többi magyar rajzfilm, de attól még szerettem mindet.

Oké, jó, haladjunk a korral, legyen minden animált, de legalább a régieket ne erőszakolják már meg.

Akkormá' az újból is minta

E-e-e-elcsúsztam a tyúkszaron

Hosszabb idő után végre született egy kisguppi, 5 perc vízben való kalimpálás után sikerült kiszednem, majd később befőttesbe helyeztem. Kár, hogy csak 1-et sikerült kiszúrnom, a többit már nem nagyon láttam akárhogy is néztem szét a vízben, de így legalább könnyen megtudom majd jegyezni, ennek a halnak a neve Sztrapacska. Kép helyett meg egy ide nem illő zene a... lóhugy, mert lusta is vagyok fotózni, meg lusta is vagyok telefont gépre tenni, meg feltölteni, meg átméretezni, hogy feltöltse egyáltalán a blogol, meg váh.

Aaaa, nincs régi beágyazósdi, szóval a videó, ami egy Bear Grylls paródia Magyarország szpesöl edisön, ITTITTITT  megtekinthető.  Amikor először láttnincs kedvem többet írni.

Kurrrrrrrrrrrva

Szóvalhogy reggel felkelés ötkor, 2 percre lakunk a buszmegtől, mindig rohanok, mert késésben vagyok, most is. Amikor két lépést kellett volna tennem, hogy fellépjek a padkára, és várjak, lelassítottam, mert belehasított a fejembe, hogy a pendrive meg otthon, amire szükségem van. Megálltam. Visszafutás haza, pendrive fel, hallottam egy buszt, rohanás vissza, de asszem, amit a kapuból hallottam, az volt az enyém. Szóvaaalllllll basszamegazéletamiértennnnnnyireszerencsétlenvagyok.

Akkormár bementem egy kisboltba, és vettem magamnak egy kólát, amire később rápillantva az volt írva, hogy Neked is egy coca cola: Rocksztár. Megköszöntem a kólának, hogy ilyen kedves hozzám, majd a levegőbe emeltem, és tüzijáték csapott ki mögülem, végül belecsókoltam. 

Holnap vizsga. Nem akarok bemenni, nem akarom elvégezni a sulit, nem akarom, hogy ennek is vége legyen, hogy jöjjön valami más, nem akarok változást, azt akarom, hogy állandó állapot legyen, vagy ha elkerülhetetlen mindez, egy szar albérletet akarok olyan munkából finanszírozva, ami nem fizet sokat, de elég ahhoz, hogy eltartsam magam, és jó a társaság, nem akarok döntéseket hozni, csak lefeküdni aludni, és mire felkelek, ez az összes valósuljon meg. Csak legyen végre valami állandó, ami kitart életem végéig, amiben jól érezhetem magam.

Szösz

Megint poharasat játszottam, beletettem a pezsgőtablettát a számba, majd egy kis vizet, és hátrahajtottam a fejem. Vicces volt, amíg el nem kezdett kijönni a hab a számon.

Szóvalhogy rábukkantam egy weboldalra, ahol a tanárokat lehet osztályozni, mennyire hasznos a tantárgyuk, mennyire felkészültek, segítőkészek, a tárgyuk mennyire teljesíthető, ééééés mennyire szexik.

Ja.

Megtudtam pár tanáromról, hogy akkor ő most szexi-e, vagy sem.

Lehet véleményt is írni, a szakfelelősömhöz írtat megmosolyogtam: "Nem lett a szívem csücske a tanárnő! Kicsit ehetne többet is, egész nap csak egy kubun él..."

És tényleg.

(ah, pont a linket felejtem el, ha valakit érdekel, hogy az egyetemi/fősulis oktatójáról mit gondolnak mások, akkor ITTITTITT megtekintheti. )

Meg amúgyis

Ha nem tudok elaludni, elég elhatároznom, hogy tanulni fogok, és 5 perc múlva horkolok is.

Utálom az agyam. 

Nem tudom, ez mi

Ah, megvolt a szülnapozás, két nagyon hangos kislány, és két kisfiú, akikkel nem volt különösebb gond. Nade amikor a két barátnő egyszerre kezdett el sikoltani, az hú, meg ha.

Egy öregasszony beszélt nekem folyton, mert nem tudott másnak, igazából fogalmam sincs, mit mondott, vagy mit kérdezett, folyamatosan helyeseltem, remélem, nem kért fel keringőre.

Azt viszont szeretem az ilyen családikon, hogy mindig van minimum egy olyan ember, akit életemben nem láttam, mégis rokon, most is volt egy testvérpár, a fiúnak baj volt a kezével, úgy nyújtotta, mintha kézcsókot várt volna, szóval olyan nagyon... bénán fogtam meg, igazából nem tudom, hogy máskor is így fog-e kezet, vagy a betegsége miatt be kellett volna nyúlnom a tenyerébe, gondolom, nem, csaknem várja el egy idegentől, hogy benyúljon neki... elköszönéskor is kezet nyújtottam, szintén bénán fogtam meg a kezét, de sebaj, éééén próbálkozom.

Volt pogácsa, egy tállal le lett téve, behalóztam a felét, mert pogácsaaaaa

aaaaaaa

aa.

A pogácsa olyan kis huncut étek, belecsalja magát az ember szájába, mint lakatos márk.

Vágod, mert... homoszexuális, és... nincs ezzel baj, icc okéj, tu bí géj, nem ítélem el a melegeket, amíg nem velem kezdenek ki.

Aki meg azt hinné, hogy nem okéj tu bí géj, az nézze és hallgassa.

Hey man, gay man, pick up the soap

Muaaahhah

Mehetek születésnap ünneplésre.... apám nővérének a gyerekének a lánya lesz nem tudom, hány éves, de 5 alatti.

Utálok ilyen családi banzájokra menni, nem szoktam hozzá egyáltalán, a család az a közeg, ahol abszolút nem tudok feloldódni, és utálom, ha ilyenkor bárki megszólít. Anyámnak előre szóltam, hogy csak egyszer mondja azt a kislánynak, hogy "vidd oda gábornak, mondd gábornak", és soha többé nem megyek el ilyenre. Plusz nem lesz ott senki, akivel tudok lenni, mert két emberen kívül mindenki idegennek hat, de az a két ember mással lesz elfoglalva, és váh.

Nem lenne bajom, ha olyan közeg lenne, akiket jobban ismerek, de itt főként a szülinapos családja lesz, akinek anyját ugyan ismerem, hisz rokon, de az apjának a testvérét, és annak családját, meg ezt meg azt nem. Nincs bajom az új emberekkel, de a tudat, hogy családtagok, az feszélyez.

Feelin' like a freak on a leash

Nekem lámpást adott az Anyád!

Szeretem a magyar filmeket.

Természetesen nem a csányi és fenyő kötelező jelenlétből megszületett agyrémeket, amik próbálnak amerikainak tűnni, amik olyan nagyon modernek, és nagyon cicoma mindenütt, és láw, meg nyál, azokat nyilván még a rendező sem szereti.

Szeretem az olyan filmeket, amikből bűzlik a magyarság, ahol az emberek nem kifejezetten egy nőért harcolnak, mert az divat, hanem magyarkodnak, hogy ismert példát hozzak, Indul a bakterház, vagy a magyar narancsos A tanú.

Be is terveztem a közeljövőre az Anyád! A szúnyogok, és a Nekem lámpást adott az Úr Pesten címmel ellátott alkotásokat. Nem azt várom tőlük, hogy legyenek jók, azt várom, hogy legyenek magyarok. Mucsi trágár videóit már évek óta nézegetem, amik ha nem reklámok, akkor valszeg ebből a két filmből származnak, és csak-csak felkelti ilyenkor már az ember érdeklődését a teljes film.

Akit érdekel esetleg, jutyubon ismét megtalálható mindkét alkotás.

"... ne fogd már a nyakam, tudod, milyen érzékeny, egyből föláll a faszom.." :D:D jajh

Cápauszony leves egyszerűen

: végy két liter vizet az óceánból, forrald fel, és vágj bele répát, illetve ízesítsd ízlés szerint.

Szóval.

Ha felrobban a szembeszomszéd fűnyírója használat közben, és vele együtt szétpattan a pasas is, kimentem volna segíteni, esetleg az árokba hányni, vagy szimplán az ablakomból bámultam volna elszörnyedve az eseményt, miközben ar adiátor mögé hányok?

Inkább kimentem volna, mert a radiátor mögött nagyon-nagyon nehéz takarítani.

A szúnyogok meg egyre nagyobbak, és feketébbek, valahányszor lecsapok egyet, csupa vér lesz a fal, a bőröm, a ruhám, mintha egy tehenet fejtem volna meg két láncfűrésszel.

Annyira nincs kedvem semmihez, hogy elgondolkoztam azon, megrendelem az Alexandrából a death note manga 3. kötetét ahelyett, hogy lemennék a városba. De talán épp nincs, és feleslegesen mászkáltam, bár hazafelé vennék bombát, meg mizo túrórudit, mert a bomba és a mizo túrórudi megfelelő táplálék kicsiknek, nagyoknak egyaránt.

Nézegettem a könyveket. Komolyan, már mindenki írhat könyvet, illetve mindenkiről írhatnak, kocsmai beszélgetések baricz gergővel. Komolyan? Kkkomolyan? Persze a szerelmes tinilányok, és az unatkozó nagymamák nyilván befizetnek rá, kidobják azt a 3ezer forintot az ablakon, de akkoris elkeserítő, hogy egy ostoba celebkönyvet jobban kiadnak, mintha valaki egy regényt szeretne publikálni.

Tegnap este/ma reggel új Irigy Hónaljmirigyet néztem, az új tag, akinek szövege sincs, csak ugrabugrál, mintha szalagavatón lenne, nekem borzasztóan idegesítő. Máh.

Gondolkoztam zenén, de mivel úgyis fent van az egész sóműsor jutyubon, és valakit az éterben érdekelhet, akkorhát veszek egy új puszedliszaggatót.

Nem egy nagy szám, de már azért is élveztem a nézését, mert új IHM, és hiányoztak már.

HIMYM évadzárda

 Az spoiler, ha elárulom, hogy a rész végén láthatjuk anyukát? HÁH! Késő.

 

Így jártam anyátokkal. A címnél a magyarok próbáltak egy apró kétértelműséget is belecsempészni, és ezzel nem is hibázhattak volna nagyobbat, minden bizonnyal jövőre jön az utolsó évad, és az anyuka csak most mutatta meg magát. 

Az évadról részletesebben nem írnék, a sorozatok esetében nehéz ennyi évig fenntartani egy színvonalat, főleg, ha komédiáról van szó, a készítők pedig szeretnék, ha a karakterek nem egy helyben toporognának, hanem haladnának az életben, változnának, ami persze sok esetben sül el rosszul, de ha megegyeznek a sorozat kezdetén megismert karakterekkel, a kritikusok azért húzzák le az egészet, szóval... szar volt, de érthető.

Az anyukától csak egy mondatot hallhattunk, és kész, aztán nagyon túljátszva, nagyon szánalmasan indokolatlanul szétnézett a helyen.

Utáltam.

És lássuk be, nem egy szépségről van szó, mármint nyilván néznék én egy 200 kilós asszonyt is Ted mellett, de nnnem biztos, hogy a színésznő több meleget fog kapni, mint hideget, ezért előre sajnálom szerencsétlent.

 

Akit pedig érdekelne egy kép anyuról, ITTITTITT  megtekintheti, nem vesződtem azzal, hogy külön nyerjek ki képet, majd feltöltsem, remélem, senki nem jelent fel ezért a netrendőrségen. 

Sírhant

Tegnap befejeztem a Sírhant Művek második évadát, még mindig nagyon tetszik, még mindig leköt, még mindig érdekes, noha az állandó női karakterek, najó, talán a legfiatalabb annyira nem, de a másik kettő meglehetősen idegesítő.

Persze ez olyan fajta sorozat, ami közben ha elkalandoznak az emebr gondolatai, könnyen eszébe juthat azon keserű tény, hogy éljünk akármennyit, dolgozzunk akármilyen keményen és szeressünk akárhogy, a legvégén úgyis egy koporsóban végezzük mindannyian.

Megvolt a napi életigenlés is.

:D

Végszónak egy kis zenés kedvcsináló, ha valakit érdekelne maga a sorozat. Ha három perc után felkeltené az érdeklődését, akkor nézze még fél percig, és utána nyomja le, ugyanis kezdődnek a spoilerek.

Személy szerint szeretem az ilyen videókat kedvelt sorozatokról.
Persze, ha jó a zeneválasztás.

Zsepis kulacs

Van egy blog, amely már évek óta nem üzemel, ám egy cirka hat éves bejegyzéséhez a mai napig érkeznek kommentek. Mindig, amikor elkapok egyet a főoldalon meglepődök, hogy basszus, miért, hogy találnak még rá erre a bejegyzésre, kik azok, akik kommentelnek, és van-e esély arra, hogy a képen szereplő...... ffiilllány olvassa még valaha a kommenteket. Nem tudom, ebben a blogban, de írtam már erről, és úgy éreztem, hogy most megint kell, mert nekem ez egy nagy rejtély az életben :D

De komolyan. Wadöfakk.

A blog/post pedig EZEZEZ lenne

Nem értem, miért nem volt több SOAD szám a telefonomon.

Kacsázó kancsal kacsa

Emlékszem, a logisztika tanárom milyen nagy kedvvel mesélte a téligumi vásárlását a neten. Mindig a végére hozzátette, nem fizetnek neki a reklámért, azonban még elismételte "Megbízhatóság, pontosság, automax". Szóval, ha valaha lesz kocsim, és közeleg a tél, már tudom, honnan kell megrendelnem a gumikat.

Az élet apró, már-már semmilyen jelentősséggel nem bíró örömei.  

Álmodtam egy mikulást magamnak

Egy lövöldözésbe csöppentem, nálam is pisztoly volt, ott volt pár ember, akiket ismerek látásból, vagy közelebbről is, egy ember irányult a tűzharc, akinek sikerült egy robogóval megszöknie, egy lány, akit buszozások alkalmával ismertem meg ment utána biciklivel, én pedig futottam, elég gyorsan, mert tudtam a kétkerekűvel tartani a tempót.

A bűnöző megfordult, neki is ment valami villanypózna szerűségnek, átesett egy drótkerítésen, ami egy két négyzetméteres üres területet védett. Rögtön lábon lőttem, hogy ne tudjon elszaladni, a lány közelebb ment hozzá, hogy megkötözze, ám ekkor a kis huncut elvágta a torkát, én pedig válaszolva erre fejbelőttem :D

Ment a sírás-rívás, a lány megmurdált, de én mindkettőt vissza akartam vinni egyszerre, ezért a pasast egyelőre leszartam, a szőkeséget pedig elkezdtem belecsavarni...

celofánba.

Fogalmam sincs, honnan szereztem annyi celofánt, de a végeredmény az lett, hogy csokimikulássá változott :D mármint komolyan csokimikulássá, mégpedig azzá, amit már... pfh, 6 éve őrzök magamnál, és ha megenném, valószínűleg belehalnék már.

A pénztárcája a földön volt, azt is vittem magammal, a fejbelőttel nem tudom, mit csináltam, de valahogy visszavittem az eredeti helyszínre zokogva.

Csend volt már, sehol senki, bementem egy terembe, ahol tudtam, hogy vannak, egy nagyba, de csakis ferdeszeműek voltak ott rengetegen. Elüvöltöttem magam, "HOL VANNAK A MAGYAROK?" valaki kiszólt a tömegből, hogy a másik teremben, éppen magyar est van, vagy valami ilyesmi.

Bánatosan, összeroskadva átmentem, az ajtón kívülről nagy bulinak hangzott, mikor beléptem, nyugodt volt minden, beszélgettek, iszogattak, mint valami bálon. Egyvalaki jött oda hozzám meglepődve, hogy jú, meg ha, hogy ment, elcsuklott hangon közöltem, hogy a lány nem élte túl, a nő elszörnyülködött, majd mondta, hogy elviszi őt biztosabb helyre, így átadtam a csokimikulást.

A pénztárca nálam maradt, belenéztem, és rengeteg ezres és tízezres volt benne, elgondolkodtam, hogy vegyek-e el egy kicsit, vagy majd mindenestül adjam oda az édesanyának, erre már nem született válasz, mert felkeltem ülőhelyemről, és indultam a bálszerűségben közölni a hírt az emberekkel.

THE END 

Báránydarázs ( :D )

Szóvalhogy van nekünk egy csodálatosan roskadozó bejárati ajtónk, az ajtó felett van egy palatetőcske, amire egy darázs készített kettő fészket. Nem tudom, miért kettőt, tán az egyik után meggondotla magát, és belekezdett a másikba, mindenesetre le lett verve a búsba mindkettő.

Másnap azonban láttuk, hogy ismét jött, és épített egyet, mondtam a' anyámnak, hogy ne verjük le, kicsit hadd építse, elég könnyen belement, 2 nap után szóltam, hogy ideje leverni, de állítása szerint nincs az olyan szar helyen, végülis csak a fejemtől 30-40, max 50 centi, ha kilépek a csodálatos ajtócskán.

Szóval lett egy darazsunk, aki háziállat, egyelőre még egyedül van, alig várom, hogy hozza a legénylakásba a haverokat, aztán egy szép nyári napon halálra csípjenek, és összeasszon a hullám a tűző napsütésben. :D

És egy videó, amin nem tudok nem röhögni valahányadszorra is nézzem meg :D

Rájöttem, hogy kevés hangulatjelet használok a postokban, pedig régen sokat tettem, szóval ezen változtatok, és ismét fogok nevetni a kicsiny bejegyzésekben, mert az milyen vicces már :D

( a videóban egy báránynak sem esik bántódása, csak kicsit bibis lesz )

:D :D :D