Egy lövöldözésbe csöppentem, nálam is pisztoly volt, ott volt pár ember, akiket ismerek látásból, vagy közelebbről is, egy ember irányult a tűzharc, akinek sikerült egy robogóval megszöknie, egy lány, akit buszozások alkalmával ismertem meg ment utána biciklivel, én pedig futottam, elég gyorsan, mert tudtam a kétkerekűvel tartani a tempót.
A bűnöző megfordult, neki is ment valami villanypózna szerűségnek, átesett egy drótkerítésen, ami egy két négyzetméteres üres területet védett. Rögtön lábon lőttem, hogy ne tudjon elszaladni, a lány közelebb ment hozzá, hogy megkötözze, ám ekkor a kis huncut elvágta a torkát, én pedig válaszolva erre fejbelőttem :D
Ment a sírás-rívás, a lány megmurdált, de én mindkettőt vissza akartam vinni egyszerre, ezért a pasast egyelőre leszartam, a szőkeséget pedig elkezdtem belecsavarni...
celofánba.
Fogalmam sincs, honnan szereztem annyi celofánt, de a végeredmény az lett, hogy csokimikulássá változott :D mármint komolyan csokimikulássá, mégpedig azzá, amit már... pfh, 6 éve őrzök magamnál, és ha megenném, valószínűleg belehalnék már.
A pénztárcája a földön volt, azt is vittem magammal, a fejbelőttel nem tudom, mit csináltam, de valahogy visszavittem az eredeti helyszínre zokogva.
Csend volt már, sehol senki, bementem egy terembe, ahol tudtam, hogy vannak, egy nagyba, de csakis ferdeszeműek voltak ott rengetegen. Elüvöltöttem magam, "HOL VANNAK A MAGYAROK?" valaki kiszólt a tömegből, hogy a másik teremben, éppen magyar est van, vagy valami ilyesmi.
Bánatosan, összeroskadva átmentem, az ajtón kívülről nagy bulinak hangzott, mikor beléptem, nyugodt volt minden, beszélgettek, iszogattak, mint valami bálon. Egyvalaki jött oda hozzám meglepődve, hogy jú, meg ha, hogy ment, elcsuklott hangon közöltem, hogy a lány nem élte túl, a nő elszörnyülködött, majd mondta, hogy elviszi őt biztosabb helyre, így átadtam a csokimikulást.
A pénztárca nálam maradt, belenéztem, és rengeteg ezres és tízezres volt benne, elgondolkodtam, hogy vegyek-e el egy kicsit, vagy majd mindenestül adjam oda az édesanyának, erre már nem született válasz, mert felkeltem ülőhelyemről, és indultam a bálszerűségben közölni a hírt az emberekkel.
THE END
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése