Újhús a buszon szellemet ölelget

Mennyire látni, ha valaki új valahol. Hazafelé a buszon előttem egy néni ült, kicsit átkoztam is érte, mert csak előttem lévő ülésre tudok rápihenni, elnéztem neki, mert úgy nézett, mint aki rácsodálkozik arra, hogy egy kerekekkel ellátott dobozban ül, amit egy kerek izével irányít egy kellemetlen szájszagú férfi. Már az első öt perc után megfejtettem magamban, hogy ez először jár erre, hátra is fordult hozzám megkérdezni, merre is találja kicsiny városomban a vasútpályaudvart, feleltem neki, "közöd?", majd visszatettem a zenét a fülembe, és bőszen bólogattam boldogan tovább, hármas alliteráció, köszönöm.

Szóval elregéltem neki, hogy hol kell leszállnia, hol kell elmennie, hol mehet el szintén, és satöbbi.

Esetemben anyám barátnője látott egyszer középsuliban, kilencedikes korom első napjaiban, elmondása szerint olyan fejem volt, mint aki szellemet látott.

Aztán fősulin mondta szaktársam, akit vártam épp az aulában, hogy mikor meglátott távolról, olyan voltam, mint egy elveszett kisgyerek a táskámban, olyan cuki, a cuki szót használta, és majdnem megölelgetett. Szaktársam két méter tíz centi és 120 kiló volt akkor.

... de igazából alapjáraton rémült mókus fejjel jellemeznek, szóval már megszoktam, hogy én mindenhol újnak számítok. Egyszer azt mondták, elvont fejem van, elvont tekintetem, mint egy pszichopata elmebetegnek, nnnnnemmm igazán tudtam, hogy ezt most bóknak vegyem, vagy sértésnek, de mosolyogtam rajta, mókás volt. 

Beszélünk Rékával ismét. Ő egyértelműen elkezdené újra, és nem belemagyarázom, biztosra vehető, én azonban nem. Tudom, mennyire spontán tud rossz döntéseket meghozni, és úgyis az lenne az egészből, hogy csinál valamit. Mégis annyira sajnálom. Szívem szakad bele, mert tudom, milyen szarokon ment keresztül, és persze, magának köszönheti, de mégis. Igyekszem mindig úgy meghozni a döntéseim, hogy az mindenkinek jó legyen, hogy lehetőleg ne bántsak senkit, de olyan nehéz, szimplán száz felé szakadnék, ha tudnék, gyűlölöm, hogy ilyen vagyok, gyűlölöm, hogy mindig azt igyekszem nézni, másnak hogy lesz jó, én pedig lassan beleőrülök a folytonos agyalásba. Önző vagyok én is, mindenki, de utálok ártani ilyen helyzetekben. Előbb közölném kórházakban a rossz híreket, mintsem ilyeneket átéljek. Valahogy meg kell mondanom neki, hogy nem, úgy, hogy ne fájjon, de mégis fog. És a legtökéletesebb az lenne, ha nem beszélnénk, hamarabb elmúlna benne, ugyanakkor abból az jönne le, hogy csak leakarom rázni, pedig csak azt szeretném, hogy ne fájjon.

Tojáshéjt hajkurászó sátán eltévedt a cseresznyefán

Tojáshéjas bundáskenyeret reggeliztem. Fél óra héjhalászás után meguntam, gondoltam, úgysem gyulladt még be a vakbelem, épp itt az ideje, szóval szartam bele, amúgyis kicsiny darabka volt. És csak egy, a másik ráragadt a tányér aljára.

A bundáskenyér pedig igenis kakaóval az igazi.

Egyik nap itt volt unokatestvérem lánya, aki ha jól tudommm, 4 éves lehet. Épp játszogattam egy ugrálós-hentelős-eléggé labirintusos szarral, persze épp eltévedtem, mikor leültek mögém beszélgetni, a kislány pedig figyelte, ahogy játszogatok, mert nem volt jobb dolgom. Félpercenként kérdezte meg... "megint eltévedtél?" Így is feszült voltam, mert EL, és még mielőtt bejöttek már 50 perce keringtem 20 négyzetméteren, már-már megalázva éreztem magam, ahogy szemrehányóan újra és újra megkérdezi, a sírás határán voltam, ez a kislány maga a gonosz, már vártam, mikor szólal meg a sátán hangján, "ismét eltévelyedtél, romlott lélek?"

El kellett mennem cseresznyét szedni egy ismerősünkhöz, 50 év körüli nő, felmászott a fára a cseresznye után, utálom, ha idősebb, korosabb emberek elkezdenek még fára mászni, főleg, hogy egyedül voltam vele, ha leesik, az ott hal meg. Nem esett, még bele is rúgtam volna.

Újra az egészet

Álmomban elkezdtem elölről az általános sulit, beültem két méteresen, szakállal az első osztály padjai közé. Azt nem tudom biztosan, hogy az eredeti osztályomban voltam-e, vagy sem, részben asszem, igen, a tanítónők viszont azok voltak, akik nekem annó. A második nap előtt nővérem már fél kettőkor keltett, nem vettem észre az időt, elkészültem, majd mikor már utcai szerelésben voltam láttam meg az időt, mondta, hogy hangosan horkoltam, nem tudott tőlem aludni, ezért inkább felkeltett.

Visszaaludtam, felkeltem a sulihoz, már úton voltam, amikor rám írt neten egy fősulis ismerősöm, hogy mivan, elég bosszantó személyisége volt, ezért nem örültem neki, mikor ráadásul fel is bukkant mellettem biciklit tekerve. Elindultunk a sulival ellentétes irányba, itt kavalkád, mert közben mások mellett kötöttem ki, az egyik egy jól kinéző hölgyemény volt, aki elköszönt a többiektől, és átment a zebrán, követtem, mert már nekem is ideje volt suliba menni, az első osztály második napjára.

Időközben rohanni kezdtem, és aggódtam, mivan, ha kiküldenek, és tegnap csak azt hitték, hogy elkísértem valakit, akit nem akartam magára hagyni? Az nyugtatott meg egy kicsit, hogy volt névsor olvasás, és jelentkeztem.  A rohanás közben még ki is néztem egy autoamtát, amihez kiakartam rohanni a szünetben pénzt kivenni, tipikus általános suli első osztályos problémák.

A zebrán velem szemben állt egy kisebb kocsi is, ami át akart kelni.

Végre beértem, találkoztam pár szülővel, akik vitték a csemetéket, az egyik megsebesítette magát, leszartam, mentem tovább, a kapuban volt még egy síró kislány, akihez segítséget hívtam, mikor benyitottam az épületbe két úszógatyás férfi haladt el, akik a segítségére siettek, én pedig bementem az épületbe, ami mint kiderült az orvosi rendelő volt, a suli az utca túloldalán van, 8:01 volt az idő, elkéstem.

Hajnali gyomlálás a hóban

Nincs is jobb, mint hajnali fél ötkor realizálni, mennyire nem szép a járda repedéséből kinőtt gaz, és elkezdeni tépkedni, miközben a macska megérkezik, tőled két méterre lefekszik, és wtf fejjel követi az eseményeket.

... majd megtudni, hogy a telefon mára havat jósol.

ngjwekgnewjkgnw

Egyébként is mi a faszért írt? Április vége óta nem beszéltünk semmit, nem gondoltam rá maximum másodpercekre, de még hessegetnem sem kellett az agyamban, mert magától kapcsolt át másra, nem érdekelt, mi a helyzet vele, nem érdekelt, mit csinál, hogy van-e már valakije, hogy hogy van, erre ír egy olyat, amiből aztán feltételezhetem, hogy cseszett szomorú, hogy megint depressziós, vagy hogy megint elkezdett használni ezt-azt. Írtam neki, hogy ha legközelebb nem tiszta állapotban ír, letiltom azt a felhasználóját is, mert nem akarom, hogy megint én legyek az, aki szemet huny, hogy aztán pár nap, pár hét, pár hónap elteltével ismét hátamba döfje a kést. Plusz ezt a felhasználóját május végén csinálta, szóval még az sem mondható el, hogy már megvolt neki rég ez a név, és úgy, mert nem. Végre rászánja magát, hogy ír, és kapok egy összevisszaságot, meg a naplója fotóját? Mi a fmwekgkwlgmwgk

Még fent is voltam, amikor írt, csak már ágyban, és nem láttam, de valahol örülök neki, hogy nem kezdtünk el beszélgetni. A válaszom még nem olvasta el, de váh... nem is érdekel, csináljon amit akar.

Mint az látható, sikerült az immmmppppport végre, egy oldalon át kellett konvertálni az xml fájlt, és úgy felpakolta. Még mindig fura, mármint most tényleg, a google üzemelteti ezt a szemetet, és pont egy ilyen funckiót nem csinálnak meg jól, ami miatt esetleg jönnének át máshonnan? Mmmméééééé.

Ilyenez

Reggel egy bejövő egyébre lettem figyelmes az üzeneteknél fészbukon. Réka írt, másik accountról, mert az eredetit, amiről tudtam letiltottam. Nem tudom biztosan, milyen állapotban volt. Úgy értem, tiszta, vagy épp használt valamit, de talán csak nem tudta pontosan, mit írhat, ezért kaptam mindössze annyit, hogy "sdgjsgjkl" és társai, valamint egy pizzásdobozban evő macskát, és mindez nem is érdekelt volna, ha nem linkel be egy képet a naplójából, amit hónapokkal ezelőtt írhatott, felül-alul két-két fotó rólam, középen meg "ő az én Gáborom, aki feleségül fog venni. vele szeretnék élni örökké". Nem tudom, mit gondoljak, szimplán úgy kezelem, hogy volt egy ilyen pillanata, mégis mivan, ha nem csak pillanat, hanem szüksége lenne valakire, és ha én is ott hagyom, ha nem is közvetlen módon, de kárt tesz magában. 

Tudom, hogy nem egyszer volt már az ilyen rövid idő alatt, hogy újra beszélni kezdtünk, és mindig azt gondolom, az ő hibája miatt hagytuk abba. 

Nem gondolnám, hogy azért nézek el mindent mindenkinek, mert egy pompás ember vagyok, akiben nagy a megbocsátás, szimplán homokba dugom a fejem, mint mindig, lehunyom a szemem, és nem akarom észrevenni azt, ami körülöttem zajlik, nem akarok emberekkel, akik kedveltek, szerettek egy kicsit is rossz kapcsolatot, mert nem akarom, hogy haragosom legyen, hogy legyenek olyanok, akikkel esélyem sincs beszélni, mert csak a köpködés menne. Ezen kéne dolgoznom, kezelnem a haragum, megtanulni kimutatni azt, haragudni emberekre, utálni, gyűlölni őket, hogy ne legyek mindig én az átvert szerepében, hogy ne fojtsak el mindent, abszolút mindent.

I thought I buried you and covered the tracks

Próbaó

Mónikát bambuló pattanó bogarak pólóban nyomkodnak

Tegnap éjjel sétálni indultam egy után valahogy. Utam ismét a játszótérre vezetett, ami körbe van kerítve fákkal, és ahol én belépek a területére csodás bokrok is tarkítják az utam, megugatott egy kutya, mindig megugat egy kutya, pont a sarkon lévő házban, ébren voltak még ott bent, legalábbis a tévé ment, benne a mónika só.

Mikor hazaértem feküdtem is le, szokásomhoz híven sorozatot kapcsolva, karok a fej alatt, bambulom az agyatlan sitcomot, amikor valamit éreztem a karomon, hátrafordultam, de nem láttam semmit lévén, hogy sötét volt, telefonnal megvilágítva sem sikerült többre jutnom, mindenesetre felkentem a karnyújtásnyira heverő üveg kupakjára, majd hogy biztosra menjek azt oda is nyomtam a falnak, pattanó hangot hallatott a kis élőlény, ahogy belső szervei távoztak belőle, alapos munkával baszta össze a falam. 

Nem tudom, hogy a kullancs egyből belemászik az emberbe, vagy előtte mászkál? Nem sikerült jól megnéznem, gyorsan akartam cselekedni, nehogy elmenjen, de olyasminek tűnt. Nem lenne annyira meglepő, mert egy szál pólóban mentem ki.

Meg nadrágban, volt rajtam nadrág is.

És alsó, meg cipő, zokni nem, lusta voltam húzni, pedig mindig megteszem, ha veszek fel cipőt, de gondoltam, néha veszélyesen kell élni. 

Mindenesetre remélem, máskor is meglátogat ilyen bogár sorozatolás közben, olyan jó az a pattanó hang, mint amikor egy pattanó pattanástól szabadul meg az ember, az is olyan jól tud pattanni, pattpattpatt, bárcsak egész nap ilyen bogarakat nyomhatnék a falnak, azt nem akarom, hogy egész nap pattanásokat kelljen nyomogatnom, amiket amúgysem szabadna, de most komolyan, ki a franc tudja megállni, hogy ha meglát egyet, ne próbálja meg eltávolítani, még ha tudja is, hogy csak ront a helyzeten.

Mélyelszánt

Amikor kellemetlen szagot érzünk, nem lenne-e gazdaságosabb az orrunk alá fújni egy kis illatosítót, mint fél flakonnal szanaszét egy méteres körzetben?

Próbálgattam ma is importtal, átraktam wordpressre, hogy hátha az onnan exportált jobb lesz, de a faszt. Oda importálta 5 mp alatt az egészet, ide meg nem képes, rágugliztam, sokaknak megoldódott magától, csak próbálkozni kellett, próbálkoznék én, ha nem írná ki 5-6 után, hogy a mai napra már meghaladtam az importálható mennyiséget. 

Valahol hihetetlen számomra, hogy ezt valóban egy multimilliárdos cég üzemelteti.