Tegnap éjjel sétálni indultam egy után valahogy. Utam ismét a játszótérre vezetett, ami körbe van kerítve fákkal, és ahol én belépek a területére csodás bokrok is tarkítják az utam, megugatott egy kutya, mindig megugat egy kutya, pont a sarkon lévő házban, ébren voltak még ott bent, legalábbis a tévé ment, benne a mónika só.
Mikor hazaértem feküdtem is le, szokásomhoz híven sorozatot kapcsolva, karok a fej alatt, bambulom az agyatlan sitcomot, amikor valamit éreztem a karomon, hátrafordultam, de nem láttam semmit lévén, hogy sötét volt, telefonnal megvilágítva sem sikerült többre jutnom, mindenesetre felkentem a karnyújtásnyira heverő üveg kupakjára, majd hogy biztosra menjek azt oda is nyomtam a falnak, pattanó hangot hallatott a kis élőlény, ahogy belső szervei távoztak belőle, alapos munkával baszta össze a falam.
Nem tudom, hogy a kullancs egyből belemászik az emberbe, vagy előtte mászkál? Nem sikerült jól megnéznem, gyorsan akartam cselekedni, nehogy elmenjen, de olyasminek tűnt. Nem lenne annyira meglepő, mert egy szál pólóban mentem ki.
Meg nadrágban, volt rajtam nadrág is.
És alsó, meg cipő, zokni nem, lusta voltam húzni, pedig mindig megteszem, ha veszek fel cipőt, de gondoltam, néha veszélyesen kell élni.
Mindenesetre remélem, máskor is meglátogat ilyen bogár sorozatolás közben, olyan jó az a pattanó hang, mint amikor egy pattanó pattanástól szabadul meg az ember, az is olyan jól tud pattanni, pattpattpatt, bárcsak egész nap ilyen bogarakat nyomhatnék a falnak, azt nem akarom, hogy egész nap pattanásokat kelljen nyomogatnom, amiket amúgysem szabadna, de most komolyan, ki a franc tudja megállni, hogy ha meglát egyet, ne próbálja meg eltávolítani, még ha tudja is, hogy csak ront a helyzeten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése