Feljöttem vizsgázni minden mindegy alapon, tanultam, tudtam, de mikor az imént belenéztem a füzetembe, minden teljesen új információnak tűnt. Úgy volt, hogy majd a tanárnő irodájában fogok vizsgázni, azonban mint kiderült, ő épp vizsgáztat valahol. Nem megyek be. Elég volt a múltkori megaláztatás, amikor úgy beszélt velem, mint egy óvodással, és már-már fogyatékosnak állított be, nem hiányzik nekem az főleg egy olyan szaknál, amit amúgyis tervezek leadni, mert ha fejbelőnek hússzor sem tudnám megtanulni azokat a számításokat.

Ami azt illeti, ha fejbelőnek hússzor, még annyi esélyem sem lenne.

De nem. Ha valami, akkor ez a pénzügyes vonal nem nekem való. 33%-os lett a matek érettségim, ember, mire számítottam, hogy itt, egy gazdálkodás és menedzsmenten nem kell majd számolni annyit? Jézusom.

Adtam fel lottót, most először, szóval szombaton szépen megnyerem az ötöst, és virslin, meg mustáron fogok élni életem végéig, valamint egy borzasztóan lepukkadt albérletben lakni, csakhogy ne kelljen beszállnom a társadalmi szerepbe, és nyolc órát elbasznom naponta. Vagy tizenkettőt.

Még el is basznék, de nem tudnék kitalálni semmi olyan munkát, amit szeretnék csinálni. Abszolút nem. Persze tudom, munkakerülő, lusta disznó, kösd fel a nyakad, menj vidékre, egyszerűen úgy érzem, ha a világ legjobb munkahelye lenne, ha a Google-nál is dolgoznék, azt sem szeretném.

Najó de, azt igen, mert az inkább játszótér, mint munkahely.

Szerintem kint van a seggem.

Nem volt.

Bár farmer lenne az ünneplő nadrág is, komolyan olyan, mintha pizsamában lennék. A zakó még elegáns, meg istenfasza, de a nadrágnak a zsebeibe sem lehet pakolni, mert kicsi, vékony szar, és még puskázni sem lehet telefonnal rajta, mert csúszik.

Amit sajnos tavaly kellett megtapasztalnom, amikor logisztika vizsgán leesett a telefonom. Ciki volt, de a tanár szerencsére nem szólt, végül négyes is lett a vizsga.

Puska nélkül. Mert nem tudtam semmit kilesni.

Ami nagy szó.

A puska nélküli négyes, nem a nem tudok semmit kilesni, a szerencsétlenkedés már megszokott.

Legszívesebben 11-ig gépelnék minden faszságot ide, jobban megy az idő, mint a 9gag-el, mást meg nem lehet csinálni, mert egy rakat oldal le van tiltva, fészbukon sem lehet beszélgetni, se kommenteket nézni, se játszani a kis sárkányos aranyossággal, vagy a candy crush-al, bár az csak felbasz.

Jött velem szembe egy fószer, megkérdezte, hol van egy nemzeti dohánybolt, megmondtam neki, erre hallom magam mögött, hogy még két embertől megkérdezi, volt baja.

A trafikban úgy nézett rám a nő, mintha kiakarnám rabolni. Rohadtul úgy nézett. Kikerekedtek a szemei, és alig mert elfordulni, pedig még akkoris bűntudatom van, ha lecsapok egy legyet. A muslincánál nincs. Azok a kurva rohadékok, fogalmam sincs, mire jönnek, nincs semmi olyan a szobámban, mégis ha ennék mosollyal az arcomon egy sorozat közben, ott terem mindig három, és beakar repülni a számba.

Még októberben vettem kindertojást, reggel indulás előtt azzal szórakoztam. Van az összerakási útmutatón egy kis kép, amit elvileg belehet olvasni a kinder weboldalán webkamerával, persze nem ment sehogy, így szépen visszahajtogattam a tojáskába, és elhoztam ide, hogy kidobhassam az első kukába, ha valamitől megakarok szabadulni, és nem szimpla szemét, sosem otthon dobom ki, mert sajnálni tudom a tárgyakat is, inkább elviszem magammal valahová, és ott vágom kukába, nem gondolkozom azon, hogy szegény kicsi izébizé, és kukázom ki.

Áh faszom, inkább imádkozom, hogy ne merüljön le a telefon, és sétálgatok a városban a buszig.