Szemei kereszttüzében

Megkéne vennem a Death Note manga többi részét, olyan bosszantó, hogy csak az első két kötet figyeg a polcomon, és noha tudom a sztorit, az animét megnéztem ötször, akkoris jó lenne, ha meglenne a manga összes darabja előbb-utóbb.

Még kedden - mert basszunk az aktualitásra - együtt buszoztam egyik hajdani osztálytársammal, és annak barátnőjével egy négyes blokkban, a srác leszállt viszonylag hamar, a lány kivételesen nem ment vele, hanem ő is hazautazott. Beszélgettünk, de nem szerettem. Nem bántani akarom, aranyos lyányka, de eléggggé kancsal. De az a durván, nem lett kezelve rendesen, vagy más lehet a baj, de na, igyekeztem abba a szemébe nézni, amelyik kevésbé áll el, de aztán váltott, és a jobb szeme lett a rosszabb, VÁH komolyan, nem szeretek kancsal emberekkel beszélni, nem tudom, hogy ők hogy a fenébe látnak, tudják-e, hogy én most a rosszabb szemüket nézem, vagy sem, nem akarom őket megbántani, sokáig azt hittem, hogy szimplán nem néz rám, mert olyan gyönyörű férfiember vagyok, hogy megvakulna bájomtól, de rájöttem, hogy szimplán mindkét szemére kancsal.

Semmi bajom a kancsal emberekkel, unokatesóm is az volt kiskorában, amikor labdáztunk sosem tudtam, hova fogja dobni a lasztit, össze-vissza nézett, mondtam is, Anna baszod, rám nézz, ha nekem dobod, nem mondtam, mert 6-7 éves lehettem, nem beszéltem akkor még csúnyán, az még a tanulási korszakom volt, de mondhattam volna, ha bunkó vagyok, de nem vagyok, csak kicsit, épp annyira, hogy sok ember utáljon.