A valahanyadik világcsoda

Majjdnem elfelejtettem megörökíteni egy történelmi pillanatot.

Ma.

Láttam.

Egy.

NŐI BUSZSOFŐRT! Bár rohadjak meg, úgy nézett ki, mint egy férfi, de most komolyan, kövérke volt, és rövid hajú, de az a tényleg fiús rövid. Nem az én buszom vezette sajna, csak futólag suhant el előttem a kis túlsúlyos sofőr-angyal. Nem hittem a szememnek. Konkrétan úgy bámultam, mintha egy csodát láttam volna, szerencsére nem vett észre.

Hazafelé a sofőrünket gyakran nem láttam a visszapillantóban. GYŰLÖLÖM, ha nem látom a sofőrt, gyakran nézem, olykor, ha belenéz, észre is vesz, hogy bámulom, olyankor hamar elkapom a tekintetem. Nem tudom, nekem nagy biztonságérzetet ad, ha látom őt, hogy nyitva a szeme, nincs meghalva, nem folyik a vére, stb..

Most pedig elmegyek tévézni, mert 5 perc múlva Munkaügyek az M1-en.