Óje

Biztonságban megérkeztem tegnap Gyöngyösre. Még a helyijáratról örömmel láttam, hogy más sem fázik, míg a legtöbb ember már kabátban, nagykabátban járja az utakat. Én ilyenkor még felhúzott ujjal, széthúzott pulóverrel megyek, mert ha összehúznám, lehajtanám az ujját, már melegem lenne. Nem mondom nyilván, hogy én sem fázom, -20 fokon már én is mondom, hogy ejj komám, cidri va'.

A buszon is melegem volt, de felfedeztem, hogy hátul nincs annyira, így oda is mentem, pontosabban előbb mentem oda, aztán fedeztem fel, sajnos nem rendelkezem hőérzékelő retinával, pedig milyen menő lenne már... Még kékes fény is volt, tiszta, mint egy hűtőházban.. szóval hátul már kényelembe helyeztem magam, feltehettem a lábam is az ülésre a négyes blokkban, saras nem volt a cipőm, ha az lett volna, nem teszem fel, nem vagyok én olyan szemtelen kis kurafi.

Aztán egyelőre ennyi, könyvtárazok, és könyvtárazok, meg korog a gyomrom, majd eszek valamikor, ha visszahelyeztem magam az albérletbe, mert itt max cukorkát vehetnék a pultról, de rettegek, hogy a könyvtárosnéni rácsap a kezemre, majd elkezdi üvölteni, hogy "MOSS KEZET", de ez persze indokolatlan parancs lenne lévén, hogy a cukor bevan csomagolva igényesen.

"-Éva, te akarsz enni?
-Igen?
Én egy fél babot"

Ehe, fél babbal hát nem lakik jól az ember könyvtáros nénije, de biztos nem akar bélszelet.

Óje.