Gyakran nem bírok magammal ilyenkor indulások előtt. Felkelek, indokolatlanul elsétálok az előtérig, majd vissza, ránézek a táskára, hamar végigfut az agyamon, kell-e valami extrát vinnem, leülök, nézek pár percig sorozatot, felkelek, megnézek egy állatot, ha épp a házban tartózkodik, megsimogatom, visszatérek, gondolkozom, mindent viszek-e, ez általában akkor van, ha várom is az utazást, meg nem is. Kíváncsi vagyok az új lakótársra, de a holnapi logisztika, meg minden, blöah.. ráadásul olyanok is vannak azon az órán, akik nem szimpatikusak, mármint így nem történt semmi köztünk, de egyszerűen taszít a jelenlétük.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
: ) Én vagy százszor végiggondolom ugyanezt, mégis mindig 2-3 perces szaladgálással végződik a dolog: hova tűnt a telefon, az előbb még a táskában, kezemben és egyébként is, miért nincs a helyén a kulcs, és te jó ég de meleg/hideg van, pulcsi le/fel, hajjaj! Aztán meg iszkolhatok, hogy elérjem a vonatot...
VálaszTörlésÚristen, meg kell keresnem a kulcsot, hogy ne az utolsó pillanatban söpörjek le mindent a konyhaasztalról :O
VálaszTörlés