Zuhog az eső, villámlik, ropog, élveztem kint állni az erkélyen, miközben alattam a fák mintha menekülni kívántak volna a sötét felhők elől, ám gyökereik gátolták őket ebben. Halkan pattogott arcomra a hűs csapadék, az emberek az utcán siettek, szaladtak, gyerekek jöttek ki a szembeni panel folyosójának erkélyére, majd megtapasztalva az eső hidegségét szaladtak vissza. Előttem mosta a házak falait a víz, előttem tisztult meg minden, és nekem egyre csak azon járt az agyam, milyen hatalmas dolog, milyen káprázatos maga a villám, az azt követő dörrenések, ahogy eső ömlik apró cseppekben a felhőkből, hogy mit keresek itt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nem szeretem a villámlást, a dörgést meg főleg nem :( (nagyon meg tudok ijedni) :(:(
VálaszTörlésinkább a szép napsütéses, mosolygós időt :):)
Pedig egy vihar olyan szééép és hangulatos tud lenni :D
VálaszTörlés