Épp a kapuhoz értem, visszafelé tettem már az utam, kábé ötven felgyülemlett palackot vittem a műanyag gyűjtőbe. A szemem sarkából láttam, amint egy izmos boxert sétáltat egy lány, mikor ütöttem volna be a kódot a kaputelefonba, hogy bejutást nyerjek vettem észre, hogy a kistestű lány, és a nagytestű kutya is ide tervezi a belépést. Zúgott a kapu, nyitottam ki a fiatal hölgynek, aki abban a pillanatban átbújt karom alatt. No nem mintha olyan bohókás kedvében lett volna, mindössze szerepet cserélt ebével, és most az sétáltatta őt fel a lépcsőkön. Mosolyogva nyilvánított köszönetet, már amennyire lehetősége volt rá, utolsó betűit már pár ezred másodperces szünet után ejtette ki, a kutya már nagyon vágyott vissza kényelmes zugába. Tetoválva volt a háta, futólag láttam csupán, hisz rohantak fel a lépcsőkön. Hallottam a fürge lépteket, a csaholást egészen a negyedikig, ahol újra pillantást vetettem rájuk, miközben a kistestű lány kulcsait forgatta, hogy bejusson a szomszéd lakásba.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése