Mámai

A buszmegállóban állva megpillantottam magam mögött a kávésdis automatát, legalján ice tea, és meggy lehetőséggel. Gondoltam, úgyis túl sok apróm van, és 60 forintba kerül csupán, megnézem, mi az a meggy, hátha kidob egy-két rendes gyümölcsöt, aminek a magjával köpködhetem az embereket, kilőhetem a sofőr szemét és egyéb huncutságok. Ahogy dobtam bele a pénzt, az úgy adta vissza (még szerencsére), valami baja volt, szóval.. nem tudtam meg, miféle meggyel szolgált volna ki.

Reggel a busz majdnem elütött két őzikét, akik az út szélén eszegettek, majd a másik oldalra szaladtak át. Furcsa volt, inkább kocogtak, mármint az furcsa, mennyire megszokták a járművek jelenlétét, legalábbis normális esetben énszerintem úgy kellett volna rohanniuk, hogy kétszer esnek hasra még a busz előtt.

Meg láttam egy döglött szarvast is kihúzva az út szélére, az...az nem volt szép.

Meg láttam egy gyereket is futni pufikabátban, de úgy, hogy majdnem teljesen kivolt nyújtva mindkét karja, és azokat mozgatta előre-hátra, mint normális ember teljesen behajlított karokkal. Komolyan olyan légellenállást generált magának, hogy csodáltam, amiért nem repült fel.

Vizsgáról. Fogalmam sincs, majd meglássuk, reménykedjünk, hogy görbüljön.

Miért is nem vonatoztam végül. Reggel ellátogattam a vasútállomásra, ami telllljesen kihalt volt, egy kurva embert nem láttam, még a váróterem is zárva volt. Nyilván üzemel, de nem tudom, túl kihalt volt ahhoz, hogy ott maradjak majdnem hatig, hazaérjek fél tízre, és beteljesüljön az 1%, miszerint nem jön a vonaty, inkább hazajöttem busszal.