Pofozkodásos

Tegnap halálomon voltam, Nem sikerült aludnom két óránál többet, mert korán kellett kelni, és kábé déltől már azt éreztem, hogy állva is elalszom. 

Én hülye reggel a buszon egy négyes ülésbe ültem, amit nagyon nem szabad, ha rohadtul van máshol is. Beült elém egy férf 19 év körüli fiú, amolyan dzsásztin bíbör utánzat, még abból a korszakból, amikor az a telejsen sapkára hasonlító haja volt, ami miatt rázta a fejét percenként. Természetesen megvolt a fejrázás is, összeszorított fogakkal ültem le a hátralévő fél órát, hogy ne nyúljak előre, és keverjek le neki egy akkorát, hogy úgy marad a nyaka, és ha legközelebb megrázza a fejét, akkor már hátrafelé nézzen. Vávává

Gyakorlaton négy órán át tömködtünk virágföldet kicsi cserepekbe, nagyon élvezte mindenki.

Hazafelé meg a buszmegállóban akartam pofozkodni, mert egy gyerek folyamatosan felvonta a szemöldökét, mint a hülyén szemöldökkiszedett csajok. Állandóan. Mármint egy percre sem engedte le. És nem baja van, mert egyszer-kétszer láttam már normál állapotban a fejét, egyszerűen csak megszokta, és fel sem tűnik neki, de úristen, valami hihetetlen idegesítő volt.

Azt meg szintén utálom a buszozásnál/embereknél, amikor beállnak előre már, hogy legyen helyük, oké, én is beszoktam, de nem úgy, hogy a padka legszélére, hogy amikor jön a busz, még az ajtót se tudja kinyitni. Mivel nekem is szokásom korábban beállni, általában az az ember éppen előttem van, aki hátrálna az ajtó miatt, én természetesen nem moccanok, mert rohadjon meg, gondolkozni kell, hogy az ajtónak hely kell, amikor kinyílik, aztán általában összedörgöli az orrát a nyílászáróval.  

Persze a busz is betegeskedett egész úton, a volántelepnél meg is állt, hogy át kell szállni az előttünk lévőre, de onnantól egy megállót kellett volna mennem, és nem vagyok olyan lusta disznó, mint amilyennek egyébként kinézek, legyalogoltam.

Mára pedig asszem, kialudtam magam.