Külsős agyhalmaz

Pocsék belegondolni abba, hogy Ben Affleck, Meryl Streep és Jack Nicholson nevére többen kapják fel a fejüket, mint Mo Jen, Tomas Transtörmer és Bruce Beutlerére. Persze nyilvánvaló, hogy a tudomány, a Nobel gála nem az egetrengető cicomáról, fotósok millióiról és a szőnyeg színéről szól, mégis helytelen az, hogy a társadalom jobban elismeri, jobban szereti a szórakoztatóiparban szereplő embereket, akik semmi mást nem tesznek, csak nem paráznak be kamera előtt, mint azokat, akik az eszükkel értek el sikereket. Persze a maguk körében a Nobel díjasok is hírnévre tesznek szert, és nem is arra szeretnék kilyukadni, hogy azon tudósok miért nem válnak celebbé, mindössze elgondolkozni ezen az egész jelenségen arra enged következtetni, hogy ez helytelen. Nyilván nem leszek álszent, foggalmam sincs, mit csinált Mo Jen, mit tett le az asztalra Bruce Beutler, az egyetlen, akit tudnék mondani a mi kis Kertész Imrénk (illeve, hogy most utánaolvastam láttam meg Obama nevét), de mást nem. 

Persze a Nobelért sem kevés pénz jár, és maga a díj eszmei értéke felbecsülhetetlen, mégis szomorú, hogy azok, akik külsejükkel keresik a pénzt népszerűbbek, "sikeresebbek", mint azok, akik az eszükkel érték el mindazt, amiért ünnepelni kéne őket.