Miért nem gyártanak 48-as méretben olyan cipőket, amiknek világít a sarka? Kiskoromban volt olyanom, emlékszem, mindig kimentem a cipősszekrényhez, és nyomkodtam bele a tenyerem, hogy lenyűgözzem magam a piros kis fénnyel.
Van tőlünk bő öt percre egy erdős terület, szeretek oda kimenni. Egyszerre szép az éjjel háttere előtt kitűnő fák vonalai, és ijesztő maga a hely. Nem megyek be soha, eleve kéne még gyalogolnom, bukdácsolnom egy füves részen, ami a vaksötétben annyira nem buli, meg amúgysem merészkednék be főleg esőben, amikor a vízcseppektől nem is hallok tökéletesen, nyilván nem hiszem, hogy egy rinocérosz kiugrana két fa közül, de ez már a város széle, nyilván, hogy a széle, mi a faszt keresne egy erdő a közepén, mindenesetre egy röfi jöhet, aminek örülnék, mert szeretek vadállatokat figyelni, csak nem akkor, amikor max ő nézhet engem. Lát a disznó a sötétben? Vagy csak hallanám, ahogy röfögve felüvölt, majd bumm, neki egy fának?
Elmélázva a sötét erdő látványán, mindig eszembe jut, mivan, ha valaki van ott, és figyeli, ahogy járkálok a füves rész szélén, átugrom az árkot, hogy megnézzek egy lakóház melletti kis asztalkát, elindulok valamerre, majd vissza, persze ablakból biztos láttak már egy ilyen kis esti sétám során, viszonylag sok helyen nincs lehúzva a redőny, kíváncsi lennék, hányan hihettek betörőnek, ahogy megyek az ablakuk előtt éjjel melegítőben.
De legalább a zene remek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése