Feszültté tesz, hogy nem haladok a szakdogával, pedig hamarosan határidőhöz érkezünk, utálom, hogy hihetetlenül borzasztóan nehezen tudom rávenni magam a tanulásra, tudom, hogy ezen csakis én segíthetek, bárcsak lenne gyógyszer ennek serkentésére, csak egy hétig szedném, és akkor nem baszna legalább a gondolat, hogy minden nap számolok, hány oldalt kéne írni naponta, hogy meglegyen, és ha holnap elkezdem, ha holnap elkezdem, ha holnap elkezdem. Ha lenne bármi ambícióm, valami, ami motiválna, már kész lenne, de így, hogy abszolút semmi, nagyonkurvára nehéz meglökni a szekeret.

A hasam fáj, vér jön ki belőle, viszonylag sok, már annyi nem, nem volt vészes, nem álltam az elvérzés határán, csak csöppcsöpp, de már a fájdalom is csökkenni fog, és a vér kibújása is.

HHHHHHHHHUÁU