Szia, blogol

Holnap ha minden igaz, átköltöztetem ezt a blogot bloghura, és folytatom ott, amiről szó volt, amennyiben érdekelne mégvalakit a cím, az írhat ímélt stan922@gmail.com-ra.

(kép a sablonról meg inkább nekem visszatekintésre, most veszem észre, eltűntek a halaim)

Olyan világvége hangulat ez, mint amikor valami nagy vár rád, akár egy érettségi, és előtte megnéznél 500 filmet, meghallgatnál 500 zenét, elmennél mindenhová, mintha utána megszűnne minden, legalábbis nálam gyakran van így, most is leírnék minden apró kicsi emléket, ami csak eszembejut, mindent megosztanék, és rohadtul sajnálnám, ha lenne olyan, aki olvasott, ám nem tudná, hol folytatom, lévén, hogy nem írom ide ki, aztán hirtelenjében eltűnnék számára, ezért is pötyögtem ki az ímélem.

A bloghura azért viszem át a dolgokat, mert noha volt már blogtörlés nem egyszer, mégis más, ha én törlöm, vagy ha megszűnik magától az egész, annyira viszont nem fontos, hogy elkezdjem kimásolgatni egyesével a bejegyzéseket, úgy meg viszont tudok szemezgetni, ha kedvem szottyanna hozzá. Ami kábé sosem fog előfordulni, átköltöztetem, és ott fog megrohadni. Vagy nem. Még rrrrohadtul nem tudom, abban a blogspotos blogban sem vagyok biztos.

Szerettem ezt az oldalt, szerettem az embereket rajta, kivéve az ostoba senkiházikat, akik fel-felbukkantak, szerettem, amikor valami díjas hülyeség volt, és folyamatosan láttam a kommentek közt a főoldalon, miképp cserélnek gazdát a képek, ki-kit választ, hányféleképpen írják le, milyen nehéz volt dönteni, kit nem érdekeltek a szabályok, és akkoris jelölt 50 embert 3-5 helyett,szerettem, amikor nem kívánatos személyek ellen szinte egy emberként hördült fel a blogol, mint volt az ellen a pondró ellen, aki itt akart új "napiszart" kezdeni éééévekkel ezelőtt. Amikor idekeveredtem 2008-ban még szerencsém volt megtapasztalni a közösséget, ott még mentek a dumák az üzenőfalon, és az nem csak akkor pörgött, amikor épp veszekedtek rajta, és volt szerencsém beilleszkedni valamennyire ebbe a kis blogcsaládba.

És köszönöm a blogolnak Zsanit, mert ha nem is közvetlenül, de azt gondolom, ő változtatott rajtam a legtöbbet. Köszönöm, hogy megismerhettem itt remek embereket, noha nem beszéltem minddel olyan sokat, vagy egyáltalán nem, de legalább olvashattam őket, és megbizonyosodhattam róla, milyen remek kis emberek élnek errefelé, és köszönöm, hogy ideig-óráig itt voltak.

Ahogy azt egy régebbi bejegyzésben írtam, ha esetleg a blogspotról váltok másmerre, azt ott jelezni fogom, oda már kiírom az új címet, satöbbi-satöbbi, és ha valakinek lesz pénze üzemeltetni egy blogoldalt, ahová visszahívja a régi blogolosokat, légyszi szóljatok nekem is, köszi!

Volt három """rejtett link""" a blogon, három zene az archivumosdi, kommentesdi, tiesdi szövegek mögött, és tökjó, hogy a legtöbben csak a tiesdit találták meg, ahogy láttam.

Remélem, nem hagytam ki semmit.

Keresgéltem búcsúzenét, de nem találtam semmi alkalmasat, szóval szimplán beteszem ezt, és tessék sírni.