Mormogva bízni

Eltűnt alakok fakó fátylával

Fordult el tőlem a világ,

S kacagva, nevetve, vigyorral telítve

Mutatnak rám az eddigi hibák.

Kitörni, elszökni, elbújni,

Csak futni, míg bírja a lélek,

Kibírni, eltűrni, visszafojtani,

Tanulni, tanulni, amíg csak élek.

Nem kell már tűrni, vigaszt találni,

Ártatlan vérét kívánni,

Csak okulni, bízni, hinni a jóban,

Minduntalan csak remélni.

Remélni reménnyel, kitartó szívvel,

Aggyal, ha várni nehéz,

Ki kell már bírni,

A vak vándor is útja végén szertenéz.

Látni egy olyat, mit más meg nem adhat,

Mi nem jut már át a falon,

Áttörni, bezúzni, kellően tervezni,

Gondosan, okosan a holnapom.

Pihenni, aludni végre,

Csak nyugodva nyugodni ott a parton,

Hol nem jön a zaj, nem ér a ricsaj,

Csak a csend szívemre gyengéden hasson.