Jön a kenyereskocsi

Ismét egy újabb fenomenális gyaksin vagyok túl, ahol megint tömtük a földet a cserepekbe, éljen.  Mivel ilyenkor kisebb csoportokba vergődünk, és nem nagyon volt más választásom, egy olyan csoporttárs mellé kellett leülnöm, aki amolyan energiavámpír, már ha meglátom könnybelábad a szemem. Ráadásul csak ketten voltunk ott. Ójézusom. Lökte nekem a faszságait órákig, amire én 50%-ban a "hm", 50%-ban pedig a "ja" választ adtam. Mindezt kábé folyamatosan két kérdésére, mert mond valamit, mint például süt a nap, és ha nem reagálom le, akkor megkérdezi rögtön, hogy "hm?", és ha arra sem, "hallod?"

VÁVÁVÁ

Komolyan. Rémes. Végül kiment szünetre, mert ilyenkor bármikor lehet, majd mikor visszaért mentem én, szerencsére kint voltak még páran, és örömömre lehetőségem nyílt a rendes kommunikációra.