Hétfőn sikeresen nekimentem a fotocellás ajtónak a spárban, nem is tudom, hogy sikerült, de sikerült. A biztonsági őr, meg pár vásárló nézett, miért provokálja az a két méteres szörny a bejáratot, de hamar bepattantam a sorok közé.
Kedden pedig hazafelé tartva a vonaton leszállt mindenki a kocsiból, és a kalauz is átszállt másikra, ígyhát egyedül maradtam. Aaaah, szabadság, rögtön kitéptem a fülhallgatót a telefonból, hogy kihangosítva élvezhessem a zenét, hangosan énekeltem a Radiohead-től a Creep-et nnagyon keservesen, nagyon szenvedve, nyitott ajtónál vizeltem, mert majd pont azt hagyom ki, ha egyedül vagyok a vonaton, és rohangáltam felemelt kézzel fel, s alá.
Nem, nem rohangáltam felemelt kézzel. Nem volt felemelve a kezem. És csak egyszer futottam végig a folyosón.
Persze a borzasztóan rémes az lett volna, ha benézem, és a kalauz csak a vécére ment, nem szállt le, aztán bejött volna arra, hogy "you're so fucking special", és a formámat ismerve meglepő, de ez szerencsére nem következett be. Asszem, akkor szálltam volna le a következő megállónál, és a sínek mentén elindulok gyalog.
Hát ez egy életre szóló élmény volt akkor... :d Én még csak az utolsó kocsiban voltam egyedül. :D
VálaszTörlésEz sem első volt, és persze a jó régi piroska, amin egyik kocsiról nem lehet másikra pattanni, szóval abszolút uraltam a kocsit :D
VálaszTörlésNem is biztos, hogy értette volna, hogy you are so fucking special X)
VálaszTörlésNem tudhatod, milyen rejtett műveltséget mutat egy kalauz :o
VálaszTörlésén nem szeretek egyedül lenni. akkor mindig azt hiszem rossz vonatra szálltam fel
VálaszTörlés:D
Legalább utazol egy jót talán olyan helyre, ahol nem jártál még, csak pozitívan :D
VálaszTörlés