Szemét legyek

Aaa, imádom a sajtot, régebben nem volt kedvencem, de most az, nem rátéve valamire, mert olyan domináns ízzel annyira nem rendelkezik, inkább magában, csak az a fogyasztása kicsit költséges.

Egy hete elfelejtették az utcában elvinni a szemetet, most pedig lükvercben ment végig a kukásautó, legalább változatossá teszik a munkát, bár azt a kurva szemétládát visszatolhatnák rendesebben, nem majdnem az út közepén hagyva.

Fogtam egy méhecskét a szobámban pohárral és papírlappal, gondolkoztam rajta, hogy ott hagyom az asztalomon, míg meg nem purcan, aztán szépen papírra körbetekert papírt teszek állva, nyomok bele ragasztót, tartom, míg kicsit meg nem tartja magát a dolog, és így szépen a méhecskét telibevágom technokollal, mint ahogy azt régen tettem egy holtan talált léggyel, de nem volt hozzá szívem, így elengedtem.

Ami azt illeti, egy légy lecsapása után is gyakran van bűntudatom, szúnyog és hangya után nincs, azok rohadékok, a legyek is, csak azoknak kijön a bele, és azt olyan rossz nézni, meg amúgyis, csórikám lehet, hogy boldogan prezentálta a valahol bújdosó pajtásainak, milyen vicces, ahogyan nekicsapódik az ablaknak, én meg BAMM, TE KIS ROHADÉK, a hangyákkal és szúnyogokkal nem vagyok így, azokat kint is hagyom elrettentésnek a többiek számára.

Persze, ha egy légy birizgál reggel felkelés után, esetleg ő is ébreszt fel, akkor kitör belőlem a vadállat, és kínhalált hal.