Ha elkísér valaki a boltba, és az illető nem vesz semmit, mindig vásárolok neki és magamnak valami csokit, kivéve, ha utálom.
Nagyon szeretem, amikor beülnek mellém a buszon, én kicsit összehúzom magam, ő meg szétterpeszkedik, ha legközelebb ilyen lesz, kilököm a folyosóra, nem fogom, de elfogok játszani a gondolattal, és jó lesz.
Egy néni megkérdezte az előttem ülő 15 éves formát, aki kívül ült, hogy foglalja-e, mire a paraszt bunkó hangnemben felelte az igent, majdnem széjjelbasztam a fejét az ablakon, szerencsére a néninek rá 2 mp-re szóltak hátulról, hogy van szabad hely. Igazából az ilyen neveletlen icipici geciknek beszólhatnék nyugodtan, mert visszaszólni úgysem mernének, ha bevágom...
Minden buszozás alkalmával, mikor zenét helyezek a fülembe, elsőnek a Don't stop me now-t játszom le, mert realizáltam, hogy a telefonomon található számok többsége hangulatlehúzó, ez meg olyan kis élettel teli, és váváv, meg alapból jó zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése