Fájó nekrofília

Fffáj a fejem. A szívem túl nagy. Gyógyszert nem akarok bevenni, mert igyekszem kerülni az olyan készítményeket, régebben hacsak felmerült a gyanúja, már vettem is be receptre kaphatót, de mostanában kizárólag akkor, ha felrobban az agyam, és kifolyik a fülemen, elvégre az olyan gyakori.

Azonn gondolkodtam, hogy van ez a nekrofília dolog. Már nem nálam, de köztudottan létezik, ugye a nekrofil személy szereti magáévá tenni a halottakat. Namost fogalmam sincs, miért, de elgondolkoztam a napokban azon, hogy egy nekrofil oké, hogy holtakkal, dee hogy éli ki ezen vágyát? Mármint.. frissekkel, vagy temetőből is kiás akár, és... vagy.. hümm. Mindenesetre, ha olvas nekrofil, kommentelhet a válasszal :D

Utánaolvasva találtam egy öt éves cikkre, amiben egy 17 éves fiú (és a gyengeszívűek kedvéért tovább csak kijelöléssel olvasható, ha kiderül, hogy retard vagyok, és nem találom, hol lehet fehérre állítani a betűszínt, bocs :D ) végzett a nagyanyjával, aztán magáévá tette. (hupsz, bocsi).

Tehát ezen cikk után nem kívánom tovább ragozni a dolgot, és igyekszem nem belegondolni többet a nekrofil lét rejtelmeibe.

Az viszont megdöbbentő, hogy egy ilyen tett után mindössze 13 év börtönt kapott. Biztos nézték, hogy kiskorú, meg pillanatnyi elmezavar, és egyebek, de akkoris.. miért nem minimum 25 év a letöltendő gyilkosságra, ha az nem bizonyítottan önvédelem?

Bár kitudja, talán a nagyi kattant be, a gyerek meg.. nnnna mindegy is.

Viszont én most rákerestem guglin a "nekrofil, minimum letöltendő, gyilkosság" szavakra, szóval ha holnap kijönnek a manusok, és kivizsgálnak, nem fogok meglepődni.