Amikor éjjel sétálni megyek, vagy balra kanyarodok, és bambulok a távolba a városból kivezető úton, vagy jobbra, és bambulom az eget egy játszótéri hintából. 

Mostanában az utóbbi mellett döntök, speciel most is onnan jövök. Van a játszótér mellett egy sarokház, aminek elhaladok az ablaka előtt. Mindig félig van engedve a redőny, legalábbis ilyenkor, olykor megy a tévé, de a legtöbb esetben csak a tévén elhelyezkedő digitális órát látom piroslani. Bár nem értem, miért nem húzza le teljesen a redőnyt, én ha elkezd sötétedni mindig tolom is le, utálom a tudatát annak, hogy beláthatnak.

Noha borzasztóan magányos, ugyanakkor kicsit relaxáló ott ülni a hintában, a csendben, miközben fújom ki a füstöt, és meg-meglököm magam. Néha eszembe jut, lát-e valaki, vagy legalábbis hallja-e a hinta halk nyikorgását. Ijesztő látvány lehet, ahogy egy két méteres monstrum bemegy a fák között a játszótérre, majd elkezd hintázni, én tuti beszarnék magamtól, és nem mernék éjjel aludni.

Anyám szerint bagoly vagyok, szerintem ember.

Mókás, amikor az embereket "hasonlítjuk" az állatokhoz, elvégre mi is azok vagyunk, csupán mind közül a legsokszínűbb.

Kivéve a kaméleonokat, azok odabasznak rendesen. 

Állítólag sokat káromkodok. Nekem ezek csak szavak, mondhatom, hogy a kurva életbe, vagy a picsába, nem ártok vele senkinek, ha úton-útfélen mindenkit lekurváznék, lepicsáznék, akkor megérteném, hogy megjegyzik, de így ebben a formában nekem abszolút nincs bajom a dologgal, kicsúszik, leírom, csúnya-nem csúnya. Mindenkinek van popsija, feneke, segge, picsája, mégsem műttetik le, mert olyan ronda lenne, az meg, hogy "a seggbe" kicsit hülyén hangzana, míg a picsának van egy hangzása, ami megfelelő akkor, ha épp indulatosan akarom kifejezni magam.

Akinek meg nem tetszik, elmehet a seggbe, a pillangó életbe már, szeretkezzétek meg.