Asszem, bizonyos szituációkban eléggé áldozat típus vagyok, anyám rendelt valamit a netről karácsony címszó alatt, ami 9990 (de GYŰLÖLÖM ezt, miért nem egy tizes) forintba került, ma érkezett meg, mentem is a kis pénzzel a kezemben, hogy átvehessem. Aláírtam a papírt, mire mondja a futár, hogy és akkor ő kér 30ezret. Én meg rögtön rávágtam, hogy pillanat, bemegyek több pénzért. Ember. Wáj. Simán odaadtam volna neki harmincat, ha nem mondja nevetve, hogy viccelt, és mutatott rá az összegre, ami egy miliméterre volt az aláírandó felület felett. 

Persze nyilván boltban nem csinálnék ilyet, meg ha vásár van, ott is direkt megkérdezem valami árát, majd elkezdem húzni a szám, és naaaagyon gondolkodni, amíg az eladó nem mondja olcsóbban (10/9 esetben beválik), de így, hogy hirtelen rávágta olyan természetességgel, hogy elhittem, szerintem a kezébe adtam volna az összeget.

Vagy bezárom a kaput magam mögött.

Tegnap éjjel direkt sietve mentem ki a kerítés kapun, majd csuktam be magam mögött, mert hogy ne menjen be a hideg a kertbe wtf, 1 ezred másodperccel utána beugrott, hogy hoppá, de valamiért abban a pillanatban siettem a dologgal.