Befejeztem a Boardwalk Empire, vagyis a Gengszterkorzó negyedik évadát. Mire elkezdődik ősszel az ötödik, egy mellékszereplő nevét sem fogom tudni. De azért azt a halált megkönnyeztem. Utálom, ha úgy írnak ki valakit egy sorozatból, esetleg filmből, hogy épp lehetősége lett volna a boldog életre a nyomor után.

Notre Dame-i toronyőrt néztem délután, mert kedvenc dizni, és jó, és szép, és minden.

Ezen a jeleneten meg jobban bekönnyezek, mint amikor Simba apja meghal t_t

Gyakran használom a bekönnyezés szót, mert a sírás ugyebár hosszabban tartó folyamat, zokogni meg mégsem kezdek el minden alkalommal, egy-két csepp kicsordul, felüvöltök, hogy MIÉRT, levetem magam a padlóra, összegörnyedve, indokolatlanul püfölöm a parkettát, és megy minden tovább. De ez csak bekönnyezés, nem más.

És dalocska is.

Itt pedig a koboldok varázslatos legendája című egész estét filmet lehet megtekinteni, amit a Hallmark minden nap leadott kábé tíz éve, és elég gyakran megnéztem. Most nem fogom, mert rohadtul nem kötne le, de akkor jó volt.