Ha Zsanihoz beszélek éjjel az udvaron, mindig a holdat nézem. Valahol megnyugtat szólni hozzá, emlékezni rá, panaszkodni neki, kérdéseket feltenni.
Mint egy beszélgetésből megtudtam, a...z érdekes arcú lányok azzal vígasztalják magukat, amiért nincs barátjuk, hogy nehezen kaphatóak. Jézusom, majdnem felrobbant a fejem attól a beszélgetéstől, ahogy ábrándoztak a tökéletes férfiemberről. Nem volt nálam a fülhallgatóm. Szenvedtem. Senkinek nem kívánom azt a kínt, amit abban a tíz percben átéltem. Senkinek...
Viszont leült velem szembe egy lyány a négyes ülésnél-hogy máshogy tehetné meg ezt egy buszon-, akinek legalább jó volt nézni a szemeit. Az a fajta szempár volt, aminél sajnálja az ember, ha pislog, mert addig sem látni. A szép szemek jók.
részvétem az átélt kínok miatt, én is soxor belefutottám már ilyen szituba. mármint hogy nagyon olyan feeling hallani egy beszélgetést tömegközlekedés közben, mintha ráspollyal estek volna az agyamnak, és az mp3-am lemerül, a fülesem kontaktos, vagy épp ott sincs.
VálaszTörlésazért kíváncsi is vagyok, mit szörnyülködtek össze, már csak hogy fel tudjak háborodni valamin :)
Természetesen csak a szokásos traccsparti ment a nagynagy fiú problémáikról, kinek-ki tetszik, milyen férfiú jön be, de, és a szokásos
VálaszTörlés"-Miért pont mi vagyunk még egyedül?!
-Hát mert tudod, mi nem vagyunk könnyen kaphatóak"
szerű mindfuck :D
De persze mindenkinek kell vígasztalódnia valahogy.
Átérzem. Velem ez suliba volt mindig. A lányok csak a pasijukról tudtak beszélni, főleg az egyik. Na, annak a pasijáról könyvet tudnék írni. Egy srác meg mindig úgy próbálta bepuncsolni magát egy beszélgetésbe, hogy az adott témához történeteket kezdett mesélni és azokat überelni. Szóval az ismerősének az apjának a bátyjának a feleségének a húgáról már mindent tudok, de az ő véleményéről még semmit. Ez odáig fajult, hogy mikor meghallottam az ő vagy a csaj hangját, hogy " Norbi ", összepakoltam és haza jöttem. :D
VálaszTörlésez az imádnivaló 'csúnya, de legalább beképzelt' típus :)
VálaszTörlés