Buszozó kukorica

Csütörtökön ismét megjártam Gyöngyöst, és természetesen a drágajó sárga busz jött értem. Hatvan felé mentem, ami egy két órás út, ott átszállás, de addigis zötykölődhettem azon a gyönyörűségen. Nagyon nem vagyok az a fajta, aki túl nagy dolgokra vágyna, megelégszem én a kevéssel, de a busz mégiscsak egy szolgáltatás, értem én, hogy ami szokott a vonalon menni busz beteg, vagy más problémába ütköztek, de akkor legalább ne lássak már oda-vissza 40 perces vonalakon sokkal jobbakat rohangálni, a két óráson meg a sárgán baszni a rezet, ami egy részen ráadásul földúton megy, ahol 100 métert teszünk meg 3 perc alatt úgy, hogy közben mindenki foggal-körömmel kapaszkodik.

Spoiler, a busz nem fog belehajtani az előtte lévő házba

De legalább a busz belseje alkalmas az nevek leírásának gyakorlására, és megtudhattam, hogy Livi+Zsoz8.

Ez meg itt a Korn

I think it's time to pay for everything you made me say