Buszon hallgattam a kis zeném, amikor odaült a mellettem lévő sorba egy néni, aki mindaddig mögöttem tartózkodott néggyel, azt mondta, "magához jövök", gondoltam, így még nem kérték meg a kezem, ám mielőtt morfondírozhattam volna a válaszon, folytatta, és a csomagját kellett csupán lesegíteni, én pedig mivel jótét lélek vagyok, belementem a partyba, és azzal a mozdulattal egy kisebbségnek is segítő kezet nyújtottam babakocsi felcipelésében, szép roma lyány volt, szééép nagy. Khm. Széééép naaaagy.
Érted.
A nyaka és a hasa között.
Vágod.
Na.
Wihihihihi.
Valamiért viszketni kezd a fejem, ha emberek közt vagyok a szabad levegőn, és süt a nap. Nem vagyok tetves, bolhás, még korpás sem, és igyekszem nem vakarni kétpercenként, akármennyire nagy is az inger, mert tuti azt hinnék, hogy élősködők élnek a fejemen, baromira zavaró, máskor nem szokott viszketni, max annyit, mint mindenki másnak bármilyen felülete, de ha süt a nap, és odakint vagyok, gyakran belennnnyilal a viszketés, szerintem megfogok halni.
Hajrák.
A hajrák csak azért nem mókás, mert gyerekkorban túl sokszor lett elsütve miiiiindenki által, hogy fáj a hajam, haha, viccesvicces, gratula, megy a kitüntetés, mehetsz sóder klubba.
A csókolomozós lánnyal megint egyszerre értünk be az utcába, pontosabban ő pár másodperccel gyorsabb volt, most nem köszönt, de mikor hallotta a kapunk nyikorgását, hátranézett, hogy én vagyok-e az, vagy csak naon sexy bolynak talál, és megakarta nézni a seggem!
Legközelebb utána fogok üvölteni, hogy ne nézd a seggem.
Esetleg a seggemmel imitálom ezt az üvöltést, mint az Ace Venturában.
Igen, pontosan ezt fogom tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése