Láttam buszról nnnyuszit. Szerencsére épp csak baromi lassan tudtunk menni a kitűnő földút miatt, és jól szemügyre vehettem, ugrándozott, keresgélt a fűben, majd mikor észrevette a buszt leült, elülső lábait kitámasztotta, hátrahúzta a füleit, és megmerevedett. Én sosem merevedek meg, ha látok egy buszt. Mármint se teljes testtel, se máshogy, be is baszna, ha valami buszfétisem lenne, és amikor felszállok egyre, össze is kenem magam.
Vajon van olyan, hogy buszfétis? Tuti, hamár létezik . . . METROSZEXUÁLIS!!!! HAHA! Nemrég olvastam valahol egy vicces kedvű fórumozótól, hogy felizgult a metróban, mert metroszexuális, nem tudtam, hogy üljek le egy Sas kabaré elé, mert egy ilyen után az maga a móka fellegvára, vagy kövessem le az IP címét, és foggal harapjam el a torkát. Nem tudom, mi mással haraphatnék.
Ettem rákot. Ki volt rántva. Hal íze volt, nem tudom, mit vártam, gondoltam, úgysem ettem még ilyesmit, és kértem kettőt, olyan íze volt, mint annak a halnak, amit kifognak, mármint nem mintha lenne az erdőben, és felüvöltene egy vadász, hogy NÉZD, OTT EGY HAL, HAMAR, LŐDD LE, és rámutatna a vergődő szerencsétlenre, aki indokolatlanul fák között van, és épp fuldoklik, szóval olyan kifogottra, amit nem boltban kapsz, hanem rokon, ismerős, te fogod ki, na, olyan, kicsit érezni rajta a vizet. Én legalábbis egyszer ettem ilyen fogott halat, és éreztem rajta a vizet, a kinti vizet, nem veszek többször kirántott rákot.
A buszon előttem hárommal ült egy lány, mindig forgott, és forgott, majdnem tarkón vágtam, és ráüvöltöttem, hogy TE MÉGIS MIT FOROGSZ, de nem tettem meg, elvégre kedves vagyok, kár, hogy nem volt rajtam napszemüveg, ami sosincs, mert nincs, volt, elevsztettem, hopp, de ha lett volna, hihette volna azt, hogy őt nézem, és mondjuk el is alszok napszemüvegben, folyamatosan előre van fordulva a fejem, ő hátranéz, "nézem", előrefordul, ismét hátra, "nézem", megint hátra, rám mosolyog, továbbra is csak "nézem", negyedszerre is hátra, magára mutat, hogy őt nézem-e, mint valami cseszett szar filmben, épp akkor fékez a busz, és indul el újra, amitől kicsit előrebukik a fejem, majd vissza, és arra keltem volna, hogy már az előttem lévő ülés támláján támaszkodva beszél hozzám épp megjegyezve, milyen kiváló hallgatóság vagyok.
De nem így történt.
Összefutottam Csillagszeművel, az osztálytársaival vonult valahová, nevettek, amikor megláttak, befejezte a kacajt, és mosolyogva köszönt, de nem olyan "helóóósziaaa" féle mosolygós hangsúllyal, inkább olyan "köszönök, mert csakcsak illik" féle mosolygós hangsúllyal, én nem tudom, mi baja, mindegy is.
Fősuliról ismerek egy csajt, de nem szeretem a csaj szót, egy lányt, akivel köszönünk egymásnak, és csokkolom, amikor szállt le, megkocogtatta a vállam, és elköszönt, merthogy az ajtó előtt ültem, meglepődtem, mert kábé sosem beszélgetünk, csak ha nem volt hely régebben, és együtt jöttünk, akkor leült mellém, de amúgy nem, köszönni sem mindig köszönünk, mert van, hogy nem vesz észre, nem néz rám, amikor száll fel, én meg nem vagyok az a fajta, aki ilyenkor ráköszön valakire, pedig észrevehetőnek észrevehető vagyok, ha egyenesen ülök, majdnem a lapockámnál érzem a busz ülésének tetejét, szóval ha engem nem vesz észre valaki, akkor senkit, de mindig nézem a szemét annak, akinél nem tudom, hogy most köszönjek-e, vagy sem, és ha rám néz, akkor ráköszönök, demondjuk neki köszöntem volna, mert váltottunk már pár szót, akkor meg illlllllik, de a vállát akkorsem kocogtatnám meg, hogy elköszönjek, örülnék, ha háttal ülne ilyenkor nekem olyasvalaki, mint ő, és nem kéne azon filóznom, hogy ha felszálláskor köszöntem, elköszönjek-e, mert nem beszéltünk a kettő közt egy szót sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése