Repkedő nyugdíjasok

A buszon fogta magát, és elvágódott egy néni. Mert neki nem jó az az ülés, ami elöl van, még úgysem, ha két kezében két szatyor, és nincs lehetősége kapaszkodni, hogy lenne jó, neki vonulnia kell. Mivel jótét lélek vagyok, segítettem feltápászkodni, a sofőr pedig jogosan szépen lebaszta, amiért ennyi esze van. Jobban belegondolva ugyanakkor szerencsés, hogy lecsendesedett a padlóra, mert később felszállt a büdös bácsi, aki méter/órás sebességgel halad, aki pedig egy mozgássérülteknek fenntartott hármas blokkot nézett ki magának, ahová fel kell lépni, úgy leülni, a sofőr már feszülten megvárta, hogy végre lehelyezze ülepét, és csak akkor nyomott gázt, ha nem figyel rá, mert nincs a fejében az előbbi bukta, és elindul, a bácsi olyan gyönyörű ívben száll le onnan, mint egy csodálatos sólyom, repte végén pedig szétloccsan a kicsiny agya. 

 

Plusz volt nála banyatank, ami ezesetben papatank, amikor érkeztünk a leszállóhelye felé, már pattantam is mögé, hogy majd segítek, elkezdett nekem mesélni, felét nem értettem, de egyetértően hümmögtem, és bólogattam, és mosolyogtam. Folyamatosan állt volna fel, amikor még ment a busz, én meg folyamatosan nyugtattam, hogy MAJD HA MEGÁLL, AKKOR ELÉG LESZ FELKELNIE, MERT MOZOG A BUSZ, ÉS NEM BIZTONSÁGOOOS! A papatank meg meglehetősen nehéz volt, telepakolta sörrel elmondása szerint, lenézve rá valóban, fogalmam sincs, hogy szállt volna le, és fogalmam sincs, hogy tud közlekedni nap, mint nap, amikor nyilván nincs mindig olyan, aki segítsen neki lerepülni a dögnehéz sörös papatankkal.

Más. Elkezdtem rendezgetni az újdonsült blogot, már gondosan lementettem oldalról a neves képeket, később gondosan írok a neves képek tulajdonosainak, szabad-e az átvitel, a linkátírás, majd még kérek pár embertől, akitől eddig nem, de kedvenc, mindenesetre ott egyelőre csak a blog kinézetének baszkodása megy, postok a hátralévő napokban, amennyiben megjön hozzá a kedvem, itt lesznek.