Tömkeleg

Tesz bármit is az ember azért, hogy másnak jó, jobb legyen, vagy minden egyes cselekedetünk egyedül azért születik meg, hogy magunknak jó, jobb legyen? Én megbocsátó ember vagyok, vagy szimplán nem érdekel? Szeretünk bizonyos embereket, vagy azt szeretjük, hogy kevésbé vagyunk magányosak miattuk? Létezik-e az a szó, hogy megbocsátó, létezik-e olyan ember, akire ez valóban illene, vagy szimplán ez a jelző arra az emberre, akit nem érdekel az adott dolog, amivel szemben megbocsátást tanúsít? Amikor a dolgos nő vasárnap süt a családnak, ám úgy látja, van elég sütemény, és visz át a szomszédnak is, azért teszi mindezt, mert kedves, és törődő, vagy mindössze, ha nem is gondol bele, de csupán szeretné, ha minél több ember megízlelné azt, amit előállított, hogy mikor a tányér visszakerül, hallhassa a "finom volt" szavakat? Amikor valaki ad egy hajléktalannak pénzt, mert az kért tőle, puszta emberszeretetből teszi, vagy a saját lelkiismetének akar jót? Bizonyos embereknél minél többen veszik körül az utcán, annál nagyobb az esélye, hogy ad a kéregetőnek? Létezik-e a jó-rossz jelző, ha emberre vonatkozik, vagy csak az ember szó állja meg a helyét teljesen? Lehet-e az, hogy ahogy telnek a hónapok, az évek, teljesen mizantróp leszek, és azon kapom magam, hogy eltelt egy hét úgy, hogy senki nem szólt hozzám? Ha az a pillanat elérkezne, tudni fogom, nem megbocsátó vagyok, szimplán nem érdekel.