Írtam neki ímélt egy utolsó próbálkozás címszóval, és igazából olyan választ kaptam, amilyenre számítottam, de így legalább tudatosulhatott bennem, hogy nem éri meg. Ha meglepett volna, és feleletében kedvesebb, akkor talán, de így, hogy csak odahányt valamit már szinte láttam magam előtt, hogy 1-2-3-4 hónap múlva ismét felkeres, merthogy nem szeretne rosszban lenni olyannal, akivel jóban volt, beszélnénk pár napig, pár hétig, majd letiltanám, vagy ő engem, 1-2-3-4 hónap múlva felkeresne, és ez így folytatódna míg világ a világ. Nem éri meg egy olyannal foglalkoznom, aki minden évben csak lehúzná a kedvem a béka segge alá, aki ilyen szinten használja ki az embereket, és aki maga sem tudja, mi az, amit akar, maximum két hétig hisz benne, mielőtt eldobja magától minden gondolatát addigi álmodozásainak. Nem éri meg egy olyannal foglalkoznom, aki nem tanul a hibáiból, aki újra és újra megbántja azokat, akik szeretik őt, majd kihasználva ezt visszakúszik kunyerálva még egy kis törődést, hogy újra elhitesse mindenkivel, ebben az életben ő az áldozat. Csak sajnálni tudom magam, és azokat, akik újra és újra hittek benne.
Abban bízom, hogy ha felold fészbukon, hamar észreveszem, és visszatilthatom. Nem is tudom, hol láttam, talán így jártam anyátokkal... ja, asszem, az, amikor ted készített egy listát, miért nem jó választás valamelyik volt barátnője, talán készítenem kéne ilyet, hogy ne dőljek be ismét neki.
Szóval most jobb, az elmúlt napokban felerősödött a hiánya, de így, hogy válaszolt, hogy beigazolódott a mostani állapota, hogy ismét elnyom, majd pár hónap múlva megbán, mert megfogja, így egyszerűen mióta elolvastam nem tud érdekelni. Én valóban szerettem őt, valóban változtattam volna érte, lettem volna olyan hülye, hogy miatta változtassak pár dolgon, de... egy ilyenért nem kár.
Pedig hittem benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése