Mmmmmmaaaaahhhhhh

2014. augusztus 3., vasárnap

Igyekszem nem elhanyagolni a dolgokat, naponta jut eszembe, hogy írnom kéne, és tudnám is, hogy miről akarok írni, mindössze a két másodperces gugli fiók átjelentkezés, és az 1 másodperces blogspotra menetelés már úgy tűnik, soknak bizonyul. Jobb ránéznem erre a blogra, mint a blogolosra, valahogy nem is tudom, jobb érzés, ha rámegyek, és látom, hogy blogspot, még ha a sablon 90%-ban megegyezik azzal, amit ott használtam, mégis van egy olyan érzet bennem, hogy bazmeg, ez blogspot, és tudok telefonról is pötyögni, ahogy tettem az elmúlt bejegyzésekkel, amiken nincs cím, mi az, hogy hiba történt a bejegyzés mentése közben, a kurva anyád, majd ne felejtsek el külön kontrolcézni közzététel előtt, szóval... mivan. Jahogy a telefonról való blogolást, még ha ratyi samsung minim van, aminek kisebb a képernyője, és csak imádkozni tudok, hogy egybefüggő mondatokat írjak, mert így könnyebb, gépelés közben tudom nézni könnyebben a teljes szöveget, tudom, hol tartok, hová akarok eljutni, és satöbbi, telefonról nem, ott látom az utolsó nem is tudom, 10 szót, és csokkolom, viszont most már nem tudom, mit akarok kihozni az egészből, a lényeg, hogy a blogol kezdőlapja milliószor szimpatikusabb volt, mint az itteni, ott olyan volt, mintha egy főtéren lettem volna vásár napján, és minden bolond megfordul, ki így feltűnösködik, ki úgy, itt pedig olyan, mintha nem is tudom, börtönben lennék, ahol van pár közeli cellatársam, akikről tudok, de van milliónyi több, akiknek a nevét sem ismerem, mert az oldal nem ad rá lehetőséget. És igen, ez egy nagy börtön. Mármint nem deep gondolat akart lenni, nagy börtön, mert milliónyi ember fér el benne, érted. Nem úgy nagy börtön, hogy JÓ!
Tehát
van egy darab új Slipknot szám, aminek megörültem.
És van lementve egy kép a Poets of the Fall fészbukoldaláról, amit jézusom, hogy repül az idő, július 8-án postoltak ki, és beakartam ide rakni, mert új album dátum, és új szám dátum, de most sem fogom, mert nincs kedvem keresgélni. 
Annyira elkeserítő, hogy történik valami, ami úgy él benned folyamatosan, mintha tegnap lett volna, majd mikor meglátod a dátumot, BANG, egy hónapja, ez szimplán... elkeserít, megölöm magam.
Az utóbbi hetekben szokott görcsölni a gyomrom mellett balra valami, nem tudom, mi, asszem, vese van arrafelé, mindenesetre elég rossz érzés, szerintem gyomormellettirákom van. 
Egy dologról sem írtam, ami a fejemben zajlott, inkább felkéne mindig mondanom mikrofonra, és csak simán berakni, jobban járnék, mint így, hogy csak halmozódik az, amiről szeretnék firkálni, de nem valósul meg, mert nincs hozzá igazán hangulatom. 
Mmmmaah.
Mmmmmmmmaaaaaaaaaaaaaahhhh.

Mindegy, Slipknot.


5 megjegyzés

  1. a veséid eléggé hátul vannak, ha görcsölnek az ilyen hátfájás-szerű érzés [nekem legalábbis amikor begyulladt az egyik, eleinte azt hittem hogy az emelgetéstől fáj a derekam].
    a gyomortól balra meg a lép van, neki meg, bevallom, nem tudom van-e olyan szokása, hogy görcsöl... én olyannal találkoztam, hogy vérzik, de az kicsit más.
    kizárásos alapon gyomormellettirákod van.
    amúgy nem erről a terhelésre jelentkező "szúr a tüdőm" jelenségről van szó? :) [egyszer egy háziorvos egy ilyet angina pectorisnak nézett, adott is gyógyszert szerencsétlen betegnek amivel sikerült úgy elintéznie hogy emiatt tényleg indokolt lett a mentő. na jó, befogtam :)].

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. No milyen jó, hogy felelek, és nem küldi el, az eltávolított komment csak egy pont volt, hogy most mivan :D

      Tehát utánanézelődtem a dolgoknak a jelentkezéskor, és nyilván tudom, mi-merre, de az elöl-hátul dolgokat annyira pontosan nem, én is láttam, hogy a vese inkább van hátrébb, viszont más tippem nem volt, ergo ez valóban a rák ezen ritka fajtája lehet :D
      Nem is mondanám görcsnek a szószoros értelmében, olyan, mintha elzsibbadna egy másodpercre, nem tart tovább, szóval nem szenvedek itt óráknak tűnő percekig, csak zsibbad, és vége is.
      És ugyan sosem voltam jó biológiából (sem), de azért ha a tüdőm szúrna, nem a hasam mellett érezném remélem, mert akkor nekem bizony vándortüdőm van! :D
      A vagina pectorist pedig igenis komolyan kell venni.


      (((és olyan kellemetlen érzés leírni mégegyszer egy szar poént, hogy inkább vájnák ki a bal szemem :D)))

      Törlés
    3. én is megszívtam először mint a torkosborz, mert nem voltam bejelentkezve, én meg naivan azt hittem hogy utólag is lehet - hát nem. illetve lehet, csak a komment száll el.

      igazából olyankor se "a tüdő szúr", csak így szokták mondani. nekem egészen lent szokott, bal bordaív alatt valahol.

      szegény angina pectoris mindig a szar poénok célpontja :) mi szoktuk hívni úgy is hogy Pectoris Angéla, meg Angina Pictoris, a festő. [rendkívül szellemes]. vaginát még nem hallottam senkitől, legközelebb bedobom, hátha kihajítanak a kocsiból ^^

      Törlés
    4. A rossz az, hogy én ráadásul direkt a komment miatt be is jelentkeztem, csak a blogom mindig külön nyitom meg, és nem frissítettem rá.... :D

      Ha olcsó poénok kellenek, rám mindig lehet számítani ;o

      Törlés

 

Zsiványság

Kommentesdi

Recent Comments Widget