A buszon tavaly elkezdett egy szebb lány rám-rám pillantani, tegnap elém ült, és a telefonja előlapi kamerájával nézte magát pár másodpercig, mikor odapillantottam, épp stírölt, szerettem volna átkarolni, és kitörni a nyakát, mert mi a fasz már, komolyan.
Véletlen olyan öngyújtót vettem, amiben van minilámpa, örömömben blogoltam is egyet tegnap egy értelmetlen képet.
Az öngyújtóból kiszökő gáz olykor bódít, persze nem a legmagasabb fokozatra állítom a szerkezetet, és nem művelem percekig, de olykor jó tud lenni.
Nem sokra rá felszállt egy volt osztálytársam, akivel annak rendje-módja szerint átbeszéltünk, kivel-mi lett, és ehhez hasonló dolgok, meglepődtem magamon, mennyire köcsög vagyok, mert persze rugdosok jobbra-balra, nyilván úgy, hogy azt higgye az ember, mindössze viccelek, és az esetek többségében ez így is van, noha a kinézetre sosem teszek megjegyzéseket, találok magamnak mindig elég okot arra, hogy beszóljak, mint ahogy tegnap, és persze, nevettünk, ő sem az a fajta, aki felháborodna mindenen, de sikerül mindig túllépnem a határt, még ha nem is éreztetik velem. Szeretem néha azt gondolni magamról, nem vagyok én olyan szar, hogy szorult belém jóság, elvégre szeretek nevettetni, szeretem, ha valaki olyat sikerül, akinek azelőtt rosszabb kedve volt, és mindig úgy vagyok vele, hogy ha csak egyszer sikerült egy ember arcára őszinte mosolyt csalnom, még ha 10 év alatt is, már nem volt hiábavaló a bármiféle kapocs, ugyanakkor be kell látnom, ahogy telnek-múlnak a hónapok, az évek, én egyre nagyobb rohadék leszek, egy szemétláda vagyok lelkiismerettel, lehetne ennél rosszabb? Ha én ilyen lettem, és talán még ilyenebb leszek, akkor egyszerűen nem akarok lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése