Nananana

Nem érzem magam különbözőnek, mégis olyan kevesen vannak, akikkel igazán úgy lehet, és az érdemes talán nem a legjobb szó, legyen inkább... hatásos. Akikkel hatásos, akik nem is gondolnak különbözőnek, akik nem úgy tekintenek a másikra, mint ahogy. 

Már a blogolás sem okoz örömöt, pedig mennyire szerettem régen, a blogolon, ahol ott voltak a többiek, és írkáltunk, és ment a privát üzenet, mentek az idióta "díjak", amit előbb-utóbb mindenki megkapott, mentek a karácsonyi köszöntések, a szülinapi köszöntések, az újévi köszöntések, a névnapi köszöntések, érezhettem azt, hogy én is tartozom valahová, ahol jó, ahol az emberek is jófejek, még ha volt is egy-két köcsög, ahová egyszerűen szívesen térek vissza. Örültem, mikor fészbuk csoportot csináltak a blogol megszűnésekor, de már az sem szól másról, mint félévente valaki beír egy bloghirdetést. Nem mondom, érdekel a nyilvános szoptatás témaköre, de talán nem a baba-mama kontextusban. 

Noha decemberben volt egy próbálkozás, az is amolyan nosztalgiából való fellendülés, mint mikor ráírunk valakire, felhívunk valakit, mert épp a régi szép időkre gondolunk vissza, ám mikor feleletet is kapunk, már kicsit bánjuk, hiszen nem igazán akartunk mi beszélgetni, csakúgy hátha, és esetleg. 

Fura belegondolni, mik határozták meg az életünket, milyen utak voltak, és lehettek volna, ha nem kezdek el blogolni, ha nem ismerem meg azt a sok embert, biztosra vehető, hogy más lennék, aztán, hogy pozitív, vagy negatív értelemben, talán mindegy is. Vagy ha épp nem késünk le egy buszt, ha nem akarunk kerülővel elmenni valahová, ha nem szaladunk vissza a házba indulás előtt valamiért, annyi lehetőség, annyi variáció, hogy belegondolni is félelmetes, mennyiféleképp alakulhatott volna ez az egész, mennyiféleképp alakulhattunk volna mi. Nem bánom, hogy ilyen lettem, de azért van egy-két jelenet, amit szívesen kitörölnék az egészből, de annyi baj legyen, valahogy azok is segítenek, még ha nem is látom, miképp.

Azt hiszem, jobb is lesz majd, és nem lesz ez az állandó.

Én voltam superstan.

És szerettem annak lenni.