Nakkor hajrá írni valamit, nem mintha azt gondolnám, hogy van itt még valaki, az imént lapoztam végig a listát itt oldalt, és mi ez a kihaltság, hol van mindenki, basszákmeg, VAN ITT MÉG VALAKI? Nincs? Jólvan, mit akartam...
semmit
többnyire
csakúgy megjött a kedvem ahhoz, hogy pötyögjek, de úgy istenigazából nincs kedvem semmit megosztani, szimplán gépelni, és gépelni, és gépelni, plusz én annyira szerettem blogolni régen, mindig fejben írtam a bejegyzéseket, ha volt valami, és örömmel publikáltam ama kis közösségnek, hogy már-már fáj, amiért így sssszarok bele az egészbe, nyilván írhatnék én hetente, meg naponta, de ha elveszti valami a varázsát, esetemben a blogolás, akkor nehéz ugyanúgy viszonyulni hozzá, mint anno', erőltetni meg értelmetlen lenne, mert olyan semmi posztok születnének, mint ez is.
Van citromos pezsgőtablettám legalább.
Bírom a citromot, bírom a pezsgőtablettát, így ez számomra örömforrás, hogy belebaszhatom egy pohárba, és hallgathatom, ahogy sssssssssszzzfffffffffffffffsssssssssssssssssssszzzzzz, aztán feljön a pohár tetejére, és hamar kiiszom, mert bírom, ahogy pezseg a pofámban, persze ezáltal a víz íztelenebb lesz, de totál megéri.
Picsába, megyek is inni citromos pezsgőtablettás vizet.
Pedig a dobozon az áll, hogy napi egyet kéne.
De én kettőt fogok
mert
igazi
rosszfiú
vagyok.
Köszönöm a figyelmet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése