Káposzta a kecskét

2012. december 15., szombat

Bah, be kell ismernem, ilyenkor éjjel sokkal könnyebb tanulni. Leginkább gépről szoktam, kiírni csak ritkán, mivel csúnyán írok, olyannyira, hogy engem is zavar, ha 1-2 betűt éppenséggel nehezebben tudok kiolvasni, azonban, mivel itt vagyok a gépnél, megnyitom a fájlt, hátradőlök, olvasom, memorizálom, stb..

Azonban fél perc sem telik el, és unalmamban megnézem, mivan fészbukon, írt-e valaki új postot, nekem írtak-e kommentet, kaptam-e ímélt, ha írnak valahol, arra felelek, majd látom, hogy gépelni kezdenek, azt kivárom, akkor már el is megy a kedvem a tanulástól, akkor megnézek egy sorozat epizódot, kimegyek enni, inni, basztatom a pincsikutyát meg a macskákat, meg satöbbi.

És ez ismétlődik valahányszor megnyitom a tanulnivalót, ami totál indokolatlan, mert ímélt nyilván nem fogok kapni minden 5. percben, de mégis megnézem, mert az is jobb szórakozás, mint tanulni.

Ilyenkor éjjel abszolút nem ér semmi külső hatás, mert tudom, hogy mindenki alszik, úgysem írnak fészbukon, úgysem írnak postot, úgysem kommentelnek, úgysem üzennek, úgysem kapok olyan ímélt, ami érdekelhet is (100 évente egyszer), hátradőlök, és viszonylag sokáig bírom egyhuzamban olvasgatni a szöveget.

Esköszöm, ha túlleszek végremár a jövőhéten totál üzemmódot váltok, és este 11-kor kelek, reggel nyolckor fekszem, ami nyilván nem fog sikerülni, mert ha ennyit alszom, akkor valószínűleg már nem hogy nem alszom, de még meg is haltam, de... sztrapacska.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 

Zsiványság

Kommentesdi

Recent Comments Widget