Egyik nap kérésre lefordítottam a töltött paprika receptjét a kanadai lánynak, tegnap pedig elkészítette, és finomnak találta, szóval egy kis töltött paprika kanadai módra, a répát meg a spárgát nem nagyon értettem.
Álmomban egy osztályba jártam Pallóssal, egymás mellett ültünk, a tananyag az volt, hogy játszanunk kellett egy stratégiai játékkal, amit 10 éve nagyon szerettem, Black & White címen futott, majd kimentünk szünetre az aulába, ami a városunk egyik része volt. Mikor visszaültünk az osztályba vettem észre, hogy a telefonom eltűnt, rohanás, keresés, épp a Viva volt műsorvezetője, most class fm-en pofázik, kiss orsi is keresett valamit, megkérdeztem, mit, mondta, telefont, hámondom én is, együtt kerestük, nem találtuk, elköszöntem osztályba vissza szomorúan, valaki előadta a telefonom hátlapját, gondoltam, legalább ennyi maradt.
Vágás.
A középsulis és általános sulis osztályom mixelve épp egy halloween-i műsorra készült, ahol magyar költőknek öltöztünk volna be, vvvolt is este vaalmi főpróba, de az abszolút nem maradt meg, viszont akkor már osztálytársak sem voltunk, és én is Gyöngyösön tanultam, ami ahogy tapasztaltam, kikerült külföldre, felszálltunk egy hajóra, egyik osztálytársam és én, ami egyben repülő is volt, de nem hidroplán féle, sokkal inkább egy egyszerű...három fadeszka összerakva feeling, amiről azt hittem, hajó, mégis suhant a víz felett. Feküdtem rajta, úgy néztem az eget, elrepültünk a Rio de Janeiro-i jézuska szobor alatt, mert az álomban ez egy repülő kicsi szigetecskén volt felépítve, közben ment a fülemben a morning show, ahol épp beszélték, hogy hogy épült ez fel, ami miatt féltem, hogy rám zuhan. Visszaértünk, leszálltam a hajórepülő deszkáról, kicsit szédültem, mellettem épp egy japó is megérkezett, aki belehányt a vízbe, kiröhögtem, hogy ő rosszabbul bírta, majd az órámra néztem, és láttam, hogy hetet ütött, vagyis lekéstem a fél kettes buszt (jócskán), de telefonálni sem tudok senkinek, mert ellopták a készülékem. Menetrend keresés, kocsi kérés, hogy legalább félútig vigyenek el, nem találtam jó menetrendet, álom vége.
Mindeközben volt egy temetéses jelenet is valahová beszúrva, ami miatt sírdogáltam, majd elvonultam a tömegtől, be egy naaagy kapun, amin belül egy hosszúkás épület volt, kb 50 méterenként egy naaagy kapuval, a Truman Show dialógusai mentek hatalmas hangszórókból, vagyis azt hittem, az az, idézni nem tudnék, és bejött velem egy rendőr is, aki folyamatosan lökdösött, és fellökött, követelte, hogy kérjek bocsánatot pár embertől, de nem akartam, a kapuk sorra záródtak be mögöttem. Végül beadtam a derekam, bocsánatot kértem, ő sorra húzta ki a neveket a kis noteszéből, ám az utolsó kapu túl hamar nyílt ki, visszamentem a temetésre, a rendőr pedig bosszankodott, hogy nem is kértem mindenkitől, mégis kint vagyok, ami miatt a kint váró többi zsaru is bosszús lett arra az egyre, aki bejött velem.
Huh sok szöveg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése