"Kedves naplóm! Ma volt anyáknapja, és nem sírtam. Az én versem ez volt: Színes ceruzával rajzoltam egy képet, anyáknapján reggel édesanyám néked. Lerajzoltam én egy aranyos madara aranyos madárra aranyos tollakat. A ♥-memé pedig ez: Mesélj anya milyen voltam amikor még kicsi voltam? az öledbe hogyan bújtam? és te hozzád hogyan szóltam mikor még nem volt beszédem? Honnan tudtad mit kívánok? megmutattam a kezemmel? 2002 / V. / 9 / csütörtök /"
Kössz, hogy legalább a felénél átváltottál tollra, tehettél volna így az ezutáni negyediknél is, te rohadt szemétláda. Asszem, a nem sírás megjegyzése mindenképp fontos volt ilyen alkalmakkor, az meg külön jófejség, hogy megtanultam a ♥-mem versét is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése